Különleges alkalomra kaptam meghívót Szőlőskére, a Borsi melletti településre, ahol Nagy Géza borospincéjében Rudolf Schuster, exállamfő és egykori főpolgármester, nagykövet, a Szlovák Nemzeti Tanács volt elnöke tartott születésnapi bulit. Ugyanis január 4-én töltötte be 86. életévét.
Ebből az alkalomból a nagy nyilvánosság előtt magyar dalokat énekelt, miközben életének egy-egy mozzanata is terítékre került. Partnere az éneklésben Abaházi Nagy Lívia operaénekesnő volt, akit különböző alkalmakkor már többször is meghívott rendezvényeire.
A rendezvényről tévéfelvétel készült, emiatt a társaság egy része kiszorult a pincéből. Ott a technikáé volt a főszerep. Így sokan fent foglaltak helyet és képernyőn nézték, mi zajlik a föld gyomrában.
Az exelnökkel alkalmunk volt beszélgetni is. Vendéglátónk elemében volt, tréfálkozott, poénkodott. „Fele mecenzéfi, fele tót” – mondta önmagáról. – „Nem tudom, hogy ki vagyok!” Mesélte, a háború végén jobban tudott magyarul, mint szlovákul.
Majd arra is fény derült, hogyan tanulta meg ezt a nyelvet. A szülei, ha olyasmiről akartak beszélni, ami nem tartozott a gyerekekre, akkor magyarra fordították a szót. A kis Rudit meg fúrta a kíváncsiság, hogy miről lehet szó. Ezért az egyik magyar családot rávette, hogy beszéljenek vele magyarul. De eljött a pillanat, amikor akaratlanul elárulta magát. Egy alkalommal 41 fokos lázzal feküdt és az orvos magyarul azt mondta az anyjának, hogy vagy beviszik Kassára a kórházba, vagy injekciókat fog kapni. Egyik lehetőség sem tetszett neki és magyarul tiltakozott. – Te tudsz magyarul!? – csodálkozott az anyja.
Abaházi Nagy Lívia és Schuster duettje (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd asztalunknál édesanyja temetéséről is beszélt. Mecenzéfiektől tudom, akkor sérelmezték, hogy az asszonynak nem volt egyházi temetése. Ez közbeszéd tárgya volt akkor Kassán. Most elmondta, Kassa polgármestere volt épp és megmondták neki, nyújtsa be a lemondását, ha egyházi temetést rendez az anyja számára. 1983-86 között töltötte be ezt a posztot. Összeült a családi tanács és lemondtak az egyházi temetésről. Viszont a pap így nem volt hajlandó harangozni. Ez volt az egyetlen mecenzéfi temetés, amelyiken nem harangoztak – zárta le a történetet Schuster.
Így persze utólag az ember eszébe jut, mi történt volna, ha sarkára áll és azt mondja, nem bánom elvtársak, nem mondok le, hívjatok vissza emiatt posztomról ti! Kiderülhetett volna, hogy mennyire van vallásszabadság Csehszlovákiában! Ez nagyot szólt volna, hiszen Szlovákia második városának vezetőjéről volt szó! De ez a rendezvény nem erről szólt.
Az este kellemesen telt. Karol Adam, a kassai cigánykonzervatórium igazgatója volt a prímás. Álomképet álmodhattunk. Álmodhattuk, hogy boldogok leszünk még…
Táncolhattunk a 46-os sárga villamoson a boldogságtól az anyóssal és végig mehettünk az akácos úton, amikor eszünkbe juthatott egy régi szép emlék. Nyáreste volt, amikor vörös bort ittunk és vékony héja, de vékony héja volt a piros almának. Azt is megtudtuk, hogy mit mondott rég a szeretője anyjának a bécsi szappanról. De azután most kezdődött, most kezdődött a tánc, ahol Máté László ropta Schuster helyett Abaházi Naggyal. Majdnem kánkán is volt, de jött a Szeretlek én, jöjj vissza hozzám… ami egy rövid jászói szerelem emléke. De ez a kapcsolat nem tartott soká, mert Schuster tanulni akart. A lány meg nem volt hajlandó öt évet várni.
Ambrus Jenő felolvassa Orbán Viktor levelét (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A kassai csárda ki van festve – tudtuk meg nemsokára. – Piros volt a paradicsom nem sárga. – Énekelte meg a zöldséget. – Fáj a gyomrom fáj, pálinkára fáj! – panaszolta nemsokára. De azt csak a műsor végén kaptunk. Majd elhagyta a párja, ami miatt szégyenkezett. Jött a sárga csikó, melyen sárga volt a nyereg. A következő szentencia arról szólt, hogy a lányok jól becsüljék meg a legényt, fektessék a zöld paplanos ágyba és nyomjanak csókot a részeg pofájára. Azután az édesanyja vasárnap délután szomorú volt, mert a házuk előtt szépen muzsikáltak és őt vitték katonának. De felvidult éjjel az omnibusz tetején, emlékeztünk mindannyian, de csuda volt! Majd jött a randevúra való felszólítás. Hétre ma várom a nemzetinél, ott ahol a hatos megáll. Jánost viszont estére a János-hegyre invitálta azzal, hogy ne legyen álmos és végre valljon szerelmet, na nem neki, hanem az ezért epedő leányzónak.
Schuster meg mesélt… (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Londonban sej számos utcáról hallottunk, ahol még ráadásul sarkak is vannak. De ez nem számít, mert lári, fári nem kell várni, frissen jó a csók – győzködött minket az operaénekesnővel. El is hittük nekik. A cigánylegénynek szépen szólt a hegedűje, mert elhagyta a szeretője. Volt duj, duj nyesuduj is, meg hopp te Zsiga! Mert kutya kedve volt!
Megtudtuk, mi a szép, az a szép…. Meg az a stramm, az a stramm, kinek kopasz feje van, kinek kopasz feje fekete. A szőke nem kellett neki, mert a barnát szereti… Özvegy ember, megengedheti magának, hogy ezt világgá kiáltsa.
Az énekben kórus segítette, melyben a neves kassai futballista, Kánássy Gyuszi is helyet foglalt.
A vidám hangulatú estre Orbán Viktor magyar miniszterelnök is meghívást kapott, de sajnálatunkra nem tudott eljönni. Maga helyett Ambrus Jenő miniszteri főtanácsadót küldte, aki felolvasta Orbán baráti levelét, melyben megígérte, a meghívásnak mindenképpen a közeljövőben eleget kíván tenni. De most zajlik az élet.
Ez az est, amelyről felvétel készül, sokkal nagyobb üzenetet hordoz, mint első pillanatra gondolnánk. Szlovákia exállamfője magyar dalokat, slágereket énekelt. Ilyenre sem volt még példa! Egyhamar nem is lesz. Közben felszólította közönségét, hogy mosolyogjon, mert „aki nem mosolyog, az nem szereti a magyar kisebbséget!”
A hangulatot a borocska csak emelte (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ettől még persze a szlovák-magyar viszony nem válik ideálissá és a gondok sem szűnnek meg, de egy-két órára felejteni tudtuk a tornyosuló fellegeket. Lazítani is kell néhanapján, hogy azután újra nekirugaszkodjunk a feladatoknak. A „tánc” száz éve elkezdődött és nekünk folytatnunk kell. Nincs kegyelem, nincs megállás.
