Vasárnap jött a hír, egy bajorországi öregotthonban átadta a lelkét a teremtőjének G. Kovács Gyula gömöri helytörténész. Sokan felkapják majd a fejüket a hír hallatán, hisz évekkel ezelőtt eltűnt, legutóbb a Gömöri Hírlap főszerkesztője volt még 2006 tájékán. Évekig senki sem tudott róla semmit, majd tavaly jelentkezett egy hölgy, aki az oberaui öregotthon egyik lakójában felismerni vélte.
Tipikus gömöri értelmiségi sorsnak is mondhatnánk
Szülőfalujában, Feleden Szegedi László szerettette meg vele a történelmet, innen a füleki gimnáziumba került, ahol latint, franciát és filozófiát tanulhatott, s ahol olyan tanárok álltak a rendelkezésére, mint Szako László, Fehér László, vagy Lóska Lajos, aki maga is áldozott a szépirodalom oltárán.
A hetvenes évek első felében vagyunk, G. Kovács Gyula felvételt nyer a prágai Károly Egyetem protestáns teológiai karára. Már csak két szemesztere van hátra, amikor kiderül, ha befejezi az egyetemet és lelkészi pályára áll, leendő felesége sose gyakorolhatja majd pedagógusi pályáját. Győz a szerelem, s lemond a teológusi pályáról, s itt kezdődik egy jobb sorsra hivatott életút kálváriája.
Vannak persze, akik segíteni akarnak és tudnak is a reménytelen helyzetbe került fiatalembernek, aki közgazdasági és gyapjúfelvásárlási gyorstalpalót is elvégez, majd éjjeliőr lesz a rimaszombati Gömöri Múzeumban, ahol az akkori igazgató, B. Kovács István egy idő után a megüresedett levéltárosi állást is rábízza.
Mivel Prágában, a teológián a latin mellett görögül is megtanult, így nem okozott gondot számára a középkori iratok elolvasása és lefordítása. 1993-ban a pelsőci önkormányzat pályázatot hirdetett a község történetének a megírására, amit elnyert, s a kötet magyarul és szlovákul is megjelent.
Településtörténeteket kezdett írni
A Gömöri Hírlapban 66 gömöri település rövid történetét vázolta fel, s ekkoriban megérkeztek az újabb ajánlatok is újabb településtörténetek megírására.
Szülőfaluja, Feled következett a sorban, majd Egyházasbást, a szomszédos Serke, ahová egy történelmi regényben is elkalandozott.
A Gömöri Hírlapban jelent meg A kereszt árnyékában című regényének első változata, amely a tatárjárás után játszódik, s egy helyi pap, Sebestyén szemüvegén át láttatja a kor mindennapjait. Stílusában hagy itt-ott kívánnivalót, de hatalmas dokumentumértéke van – írta a regényről Tőzsér Árpád, aki azt viszont nem értette, hogyan juthatott eszébe valakinek a plágiumvád a regénnyel kapcsolatban.
Plágiummal vádolták, ami hozzájárulhatott eltűnéséhez
A kétezres évek elején jelent meg ugyanis nyomtatásban Gömöry Olivér Egy köpőedény története című kisregénye, s annak szerzője Gömöry Maróthy Margit egykori jeles színésznő férjeként évekig élt a serkei kastélyban, ahol G. Kovács Gyula is kutatott. Voltak ugyan utalások arra, hogy Gömöry Olivér több regényt is elkövetett, de ezeket Lesznai Anna szerint is mind elégette. Tőzsér volt a szerkesztője Gömöry kötetének, s mint írja, a két könyv stílusa teljesen eltér egymástól, s kizártnak tartja, hogy A kereszt árnyékában, –, amely azóta sem jelent meg –, Gömöry műve lenne.
G. Kovács egyébként tervezte a regény folytatását is, de családi és egyéb gondok miatt előbb a Gömöri Hírlap főszerkesztői posztjáról mondott le, majd egyik napról a másikra a fiával együtt eltűnt szem elől, s évekig senki sem hallott róla.
Holott lett volna munkája még bőven, archontológiai és a Gömör nagyjait feldolgozó sorozata is félbemaradt, ahogy több település is várta, hogy feldolgozza a történetét. De G. Kovács Gyula befejezte.
Voltak, akik Németországban látták koldulni, érkezett rejtélyes telefon, hogy egy müncheni kórházban fekszik magatehetetlenül, de sokan tudni vélték, hogy már meghalt. Ezért is ért mindenkit váratlanul, hogy egy bajorországi öregotthonban él eléggé leromlott egészségi állapotban.
G. Kovács Gyula teste 2020 február másodikán tényleg feladta e földi harcot, de nem most halt meg, hanem akkor, amikor látván a reménytelen gömöri földi létet, úgy döntött, önkéntesen és önkényesen kivonul a hétköznapi létből.
Ahogy másokat, őt se tudtuk megbecsülni.