A napokban zajlik a választások értékelésének a folyamata. Berényi Józsefet ennek apropóján kérdeztük a kialakult helyzetről.
Ön azt nyilatkozta, hogy az etnikai politizálás létjogosultsága megkérdőjeleződött, ugyanakkor azt is említette, hogy a vegyes politizálás teljes csődöt mondott. Eddig az etnikai politizálást előtérbe helyezték, miért gondolja azt, hogy ez most megkérdőjeleződött?
Azért, mert negyedik alkalommal voltunk sikertelenek, negyedik alkalommal nem értük el a parlamenti küszöböt. Pedig vállalva a felelősséget jelentős személycserék történtek az MKP-n belül az egyes kudarcok után. Azonban a személycseréken keresztül sem tudtunk sikeresnek lenni. Emellett szerkezeti cserét is alkalmaztunk. 2010-ben és 2012-ben csak az MKP-lista volt, 2016-ban megnyitottuk a listát, sok független képviselővel indultunk, most pedig még névváltoztatást is végrehajtottunk és létrehoztunk egy választási pártot, de még így sem sikerült. A lehetőségeink meglehetősen bezárulnak.
Ugyanakkor nagyon sok magyar szavazó, mintegy 30% szlovák pártokra szavazott. Itt látjuk, hogy a probléma nagyon mély, hiszen két koncepció lett sikertelen, az egyik szerint az etnikai politizálásban van a jövőnk, míg a másik a vegyes párttal való politizálásban látta ugyanezt a megoldást.
Az etnikai politizálás négyszer kudarcot vallott, a vegyes koncepció pedig 2020-ban csődöt mondott.
Mi lehet a megoldás?
Sokan azt mondják, ha 2024-ben egy magyar lista lesz, annak lesz esélye az 5 százalékot elérni. Véleményem szerint ennek van esélye, de mégsem lehetünk biztosak benne. A számok azt mutatják, hogy az MKÖ hozott 112 ezer, a Híd pedig 59 ezer szavazatot. Ennek 30%-a lehetett szlovák, ukrán, ruszin és roma szavazó. A maradék 40 ezer lehetett magyar nemzetiségű. Tehát az 5%-ot úgy tudjuk elérni, ha mi megőrizzük az összes szavazónkat, illetve a Híd minden magyar szavazója is egy egységes magyar listára voksol. Akkor elérjük azt a 145 ezer szavazatot, ami az 5 százalékos küszöböt most jelentette volna, de 2024-ben ez nem biztos, hogy kivitelezhető és működni fog.
Én nem javaslom, hogy hagyjunk fel az etnikai politizálással. Sőt, szerintem a közeljövő legnagyobb kihívása az, hogyan tudjuk egy erővé formálni a felvidéki politikum öt szubjektumát.
Ebből az öt pártból egy közös listát kell állítanunk a következő parlamenti választásokon, úgy, hogy időközben egy helyhatósági választás és egy megyei önkormányzati választás lesz, ami bonyolítja a helyzetet. Hiszen helyi szinten egymással szembeni indulások lesznek, például Dunaszerdahely, Gúta és folytathatnám.
A másik fontos dolog, amit elmulasztottunk 2016-ban és 2020-ban is, elfogadni lélekben, szívben azt, hogy ha egy szlovák demokratikus párt felkínál egy koalíciót, mely olyan célokat is bevállal, ami nekünk, magyaroknak fontos, akkor csak azért, mert ezt egy szlovák párt teszi, ne utasítsuk el rögtön érzelmi okoknál fogva.
Egy ilyen koalíció bejuttathat bennünket a parlamentbe úgy, hogy a saját logónkkal, nemzeti szimbólumainkkal kampányolhatunk. 2016-ban volt egy ilyen megkeresés a SaS részéről, elutasítottuk. 2020-ban volt az OĽaNO részéről, amit szintén elutasítottunk. Négyszer kimaradtunk a parlamentből. A következő választásokon nem szabad elutasítanunk egy ilyen lehetőséget, hangsúlyozom, ha az egységes magyar lista nem lesz tartósan, a listaleadás előtti időszakban 5 százalék fölött.
Az OĽaNO párt elnöke, Igor Matovič személye kérdéseket vet fel. Miért veszi készpénznek azt, hogy a velük megkötött koalíciós egyezség sikeres lett volna és azokat az eredményeket tudták volna hozni, amit elvártak tőle?
Igor Matovičról egy dolgot tudunk, hogy a Radičová-kormányzat alatt nem támogatta a kettős állampolgárság intézményét. Minden más dolgot Bugár Béla terjeszt róla. Mindent megtett annak érdekében, hogy őt rossz színben tüntesse fel. Tudatosítani kell, minden szlovák nemzetiségű politikus elsődlegesen nem a magyarok érdekében politizál, hanem a sajátjai érdekében. Ilyen szempontból nincs kivétel.
Ha az érdeke úgy kívánja egy demokratának, akkor magyar ügyekben hajlandó engedni és lépéseket tenni.
Ezért fontos politikusi szemszögből az esetlegesen bejutott magyar képviselők száma, ügyessége, tehetsége, ami meghatározó az eredményesség szempontjából. Gondoljunk bele, hogy Nagyszombat megyében mi az OĽaNO-val kormányozunk, ahol a 40 képviselőből 14 az MKP-s. Ennek a 14 képviselőnek az összetartása és munkája meg tudja valósítani a szlovák többség ellenére is azokat az egyezségeket, amelyeket a választási időszak elején megkötöttünk.
A garancia mi magunk vagyunk, hogy megfelelő számmal, felkészültséggel járjunk utána a közösen lefektetett célok megvalósulásának.
Létrehozták a közös listát, kivéve a Hidat, hiszen kifejezetten társadalmi nyomás nehezedett az MKP-ra, hogy velük ne szövetkezzenek. Mégsem hozott az összefogás választási pártja átütő sikert. Úgy tűnik, hogy az embereknek maga az összefogás nem elég. Mi lehet az a többlet, amit 2024-re kínálni tudnak az embereknek az összefogáson kívül?
Ez egy fontos kérdés és problémafelvetés egyben. Egy etnikai magyar párt nehezen tud népszerűbb lenni gazdasági, szociális, igazságügyi, külügyi kérdésekben. A szakpolitikát tekintve talán a mezőgazdaság a kivétel. Azért, mert a szlovák pártoknak ez a profiljuk, míg az etnikai magyar pártnak a profilja elsősorban a magyarság megmaradása és régiójának a fejlesztése. A közvélemény a szakpolitikát tekintve elsősorban a szlovák pártokat figyeli, míg a magyar pártokat annak alapján mérlegeli, hogy mit mondunk a magyarság megmaradásával kapcsolatban.
Sajnos az elmúlt időszakban a magyarságot érintő nagy kérdések mindegyike a radikális fogalommal bélyegződött meg. Bárki, bármit a magyar vonalon előhoz, megkapja a radikális bélyeget még sorainkon belül is. A neoliberális újságírók és politikusok rögtön megbélyegzik, feszültségkeltőnek nevezik azt, aki előhozza a kollektív bűnösség eltörlését, a területi önkormányzatiságot vagy éppen a magyar nyelv hivatalossá tételét Dél-Szlovákiában.
A radikálistól félnek az emberek, de ezek nem radikális kérdések, hanem a megmaradásunk témái. Ha az emberek azt akarják, hogy megmaradjunk, akkor ezeket a kérdéseket fel kell vállalnia a pártnak és a választóknak vállalniuk kell, hogy ne forduljanak el emiatt.
Emellett hatékony szakpolitikát kell tudnunk folytatni. Lássuk be, ez a szakmai politika a kisebbségi kérdések felvállalása nélkül nem lesz eredményes, és fordítva sem.
A szakpolitikánk véleményem szerint most nem volt rossz, hiszen a szakértők is pozitívan értékelték ezt, a magyar kérdésekben viszont megfontolatlanul nyilatkoztunk, vagy fel sem vállaltuk azokat.
A magyar járásokban az OĽaNO-ra leadott szavazatok és a szétosztásra kerülő preferenciaszavazatok mennyire adnak stabil alapot arra, hogy az OĽaNO tárgyalásokba kezdjen az MKP vezetőségével? Számít-e ez?
Az OĽaNO nyílt koalíciót kínált az MKP-nak, mi ezt visszautasítottuk, ezek után nem várhatjuk, hogy ugyanolyan kezdeményező és nyitott lesz az irányunkban, mint a választások előtt.
Ismereteim szerint három magyar nemzetiségű képviselője lesz a mozgalmuknak, így van egy kis magyar platformja, azonban kérdéses, hogy ez mennyire lesz aktív. Emellett fontos az is, hogy egy harmincéves folyamat szakadt meg azzal, hogy nem jutott önálló magyar képviselet a parlamentbe. Mindenki tart a következményeitől. Mi is, ők is. Ezeknek a negatív folyamatoknak a megelőzése érdekében biztosan lesz megbeszélés velünk is, ahol tisztázni kell, hogy mit hajlandó az OĽaNO felvállalni azokból a dolgokból, amit nekünk felkínált egy koalíció esetén. Ez a tárgyalás már nem egyforma súllyal rendelkező felek közötti tárgyalás lesz, mégis a célja az kell, hogy legyen, hogy megelőzzük az esetleges negatív folyamatokat, amelyek szlovák-magyar viszonylatban beindulhatnak, felgyorsulhatnak.
Nincs magyar képviselet, de harminc év után egy olyan lehetőséghez jutottak, ami tiszta lapot jelent, hiszen Bugár Béla személyének hatásait felszámolhatják, mert az elért két százalékkal a vegyes párt gyakorlatilag felszámolódott. Ezt a fehér lapot, a Bugár Béla nélküli felvidéki magyar politikát hogyan tudja az MKP az előnyére fordítani?
Az MKP elnöksége racionális döntést hozott, miszerint megvárja a tisztújítást, ami minden magyarokat tömörítő szubjektumban megvalósul – MKP, Híd, Összefogás (A Magyar Fórumról nem tudok). Ezeknek a folyamatoknak a lezárása után azonban le kell ülni az asztalhoz, de
a Bugár Béla-jelenséget a Hídnak kell kezelnie, ugyanúgy, ahogy a Robert Fico-jelenséget a Smernek. Nem sok különbséget látok a kettő között.
Az OĽaNO felé az MKP tesz lépéseket? Kezdeményezi a tárgyalásokat?
Az országos elnökség felállított egy tárgyalódelegációt. Megyei szinten már jeleztük Igor Matovič társainak, hogy szívesen vennénk a tárgyalásokat. Egyelőre azonban még ennek az egyeztetései nem kezdődtek el. A jelzésünket természetesnek vették. Jozef Viskupič megyeelnök arról biztosított, hogy ennek meg kell valósulnia.
Ebben a helyzetben az lesz a célunk, hogy akkor is legyen a magyarok felé nyitott kormánya ennek az országnak, ha mi nem vagyunk a parlamentben.
A kisebbségi kormánybiztos vagy a Kisebbségi Kulturális Alap igazgatója a magyar közösség számára fontos tisztségek. Az MKP tárgyalódelegációja kezdeményezi, hogy egy általa preferált személy kerüljön a pozícióba?
Örülni fogunk, ha lesz módunk parlamenten kívüli pártként ezekben a magyarokat érintő kérdésekben tárgyalni a miniszterelnökkel. Természetesen megpróbáljuk a legtöbbet kihozni az adott helyzetből.
