A múlt heti választást sokan sokféleképpen elemezték már, ezért épp itt az ideje, hogy a Focus közvélemény-kutató ügynökség exit poll eredményeinek számai mögé is nézzünk egy kicsit. Ugyanezt megtettem már korábban a 2016-os exit pollal, melyből egyértelműen kiviláglott, hogy nem vezethető sikerre kétutas magyar választás. Akkor sok döntéshozó kétségbe vonta azokat, aki pedig nem, az rejtett tartalékokkal próbálta magyarázni, hogy mégis van értelme. Mindenkinek a saját belátására bízom, hogy az akkor leírt következtetéseket a mostani eredményekkel összevetve, mennyire állják meg a helyüket.
De sok érdekességet tartogat a mostani számmisztika is, aki nem szereti a valóságot, vagy kényelmesebb számára tagadni azt, inkább ne olvassa tovább. A Focus exit pollja egyébként 0,1%-os tévedéssel mérte pontosan be az MKÖ eredményét, így viszonylag – amennyire egy közvélemény-kutatást annak lehet venni – pontosak a számaik. Ez és a hibahatárok miatt az egyszerűség kedvéért kerekített számokat prezentálok. A felmérést a választás napján a szavazóhelyiségekből kiérkezők körében végezték mintegy 20 ezres mintán, melyből 1 736 volt magyar.
Az MKP MKÖ csomagolásban gyakorlatilag ugyanazt a szavazatmennyiséget hozta, mint 4 éve, akkor a 104 ezer magyar szavazat 4,04%-ra volt elég, most a magasabb részvétel miatt a 113 ezer csak 3,9%-ra.
Sikerként egyáltalán nem könyvelhető el, annak ellenére sem, hogy 27 ezer új szavazóval bővült a repertoár, akik korábban többnyire a Hídra szavaztak. Ez a 27 ezer viszont csupán egyfajta inflációkövetésre (hogy a közgazdaságtanból kölcsönözzünk fogalmat) volt elég.
Mindazonáltal enélkül az MKP még nagyobb slamasztikában lett volna, mert akkor a 3%-os párttámogatási küszöb is veszélybe kerülhetett volna számára. A szűk 1 százaléknyi plusz a demográfiai veszteség miatt jelentéktelenné vált, tehát 4 év alatt ennyivel lettünk kevesebben (döntő többsége elhunyt, egy hányada pedig elköltözött stb.) Ami új szavazat jött, az két dologból adódott: az egyik a Híd megsemmisülése, a másik pedig Simon Zsolt és Nagy József „átigazolása”. Nyilván, ha nem jöttek volna ők, akkor is érkezett volna némi hidas szavazat, ahogy 2012 után 2016-ban, mely akkor is csak az „inflációkövetéses kozmetikázásra” volt elég, de tény, hogy a két ex-hidas politikus hozott magával szavazókat is. Az AKO ügynökség októberben a Magyar Fórumnak 0,7%-ot, az Összefogásnak 0,4%-ot mért, ami hozzávetőlegesen megegyezik ezzel a 27 ezer „átigazolt” szavazattal.
Az Összefogás többi tagja kétségtelenül hozzájárult ugyan a kampány hangulatához, de a rájuk leadott szavazatok szinte teljes egészében itt voltak 2016-ban is, vagyis hozzáadott értéket nem nagyon produkáltak.
2016-hoz hasonlóan az MKÖ szavazatai pár százalékos hibahatárt leszámítva szinte teljes mértékben magyaroktól érkeztek, ám a Híd esetében ez az arány csökkenve nőtt. 2016-ban ugyanis 74 ezer magyar szavazatot gyűjtöttek be Bugárék, ám ez csak a szavazataik 44%-át tette ki, most pedig a szavazatok több mint a 73%-át, mintegy 43 ezer voksot. Tehát hozzávetőlegesen 16 ezer nem magyar szavazata maradt a vegyes pártnak a 91 ezerből. Ez 82%-os csökkenést jelent, a magyar voksok esetében viszont csak 40%-os volt az „amortizáció” (közel 29 ezer szavazat).
A magyarok 50%-a szavazott az MKÖ-re, 20%-a a Hídra, 10% az OĽaNO-ra és 20% a többi szlovák pártra (Smer 4,6%; Sme rodina, Kotleba, 2,6%; Za ludí 2,5%; PS/Spolu 2,3%). Tehát mondhatni minden harmadik magyar szlovák pártot támogatott, a magyarok fele pedig nem etnikai politikát.
Ami abból a szempontból felettébb érdekes, mert, ha levonjuk a Híd nem magyar szavazóit, akkor alig 156 ezer magyar szavazat érkezett csak etnikai, vagy részben etnikai (vegyes) politikára, ami együtt csak 5,4%-os eredményt jelentett volna (ha csak egy magyar lista van).
Nyilván lehet ez ellen azzal ágálni, hogy egység esetén nagyobb lett volna a szavazókedv, de a feltételezéseken túlmenően ezt semmi nem támasztja alá. Ráadásul bele kell számolni azt a faktort is, hogy a személyes ellentétek miatt lehetnek olyan rétegek is, akik épp ezen érdek-kényszeregység miatt nem szavaztak volna erre a formációra, de nyilván lenne jószerivel ellenpélda is erre, nem beszélve a több tízezer piréz szavazóról, akiket eddig nem szólított meg senki. Ez a szám egyébként négy évvel ezelőtt még 175 ezer volt, ami 10%-os csökkenés. Ha ezt vesszük alapul, akkor legközelebb (4 év múlva) már csak 140 ezer lesz, ami egy mostanihoz hasonló részvételi arány mellett mindössze 4,8%-ot jelentene.
Tehát egy egységes magyar lista sem lépné át a bejutási küszöböt, ami még fájdalmasabb lenne, mint a megosztottságból fakadó eredménytelenség. Ráadásul csupán annyi szlovák pártra átszavazóval kalkulálva, mint most volt, ha az esetleg nőne, a magyar eredmény még fájdalmasabb lenne. Csak a viszonyítás kedvéért, 2006-ban a még egységes MKP 11,73%-ot szerzett.
A legfőbb probléma, hogy a legtöbb politikai szubjektum a 2011-es népszámlálási adatokból indul ki, holott azóta eltelt lassan 10 év, jövőre már új népszámlálási adataik lesznek, ami félő újfent nagyon kellemetlenül fog hatni ránk, de talán kijózanít illúzióinkból.
Persze ezek csak egy felmérés számai és a belőlük kalkulált prognózisok, ám mégis közelebb állhatnak a valósághoz a bizakodásoktól, megérzésektől, hitektől vagy éppen az alulról építkezésektől, rejtett tartalékoktól való messiásvárásoktól…
