Egyik szemünk sír, a másik nevet – szoktuk mondani egy-egy különös esemény kapcsán. Nem volt ez másként a közelmúltban a szűkebb pátriánkban sem.
Az Egri Érseki Papnevelő Intézet, valamint Redemptoris Mater Missziós Szeminárium elöljárói és hallgatói június 18-án tanévzáró ünnepséget tartottak az intézet dísztermében. Köszöntőjében dr. Dolhai Lajos, a Hittudományi Főiskola rektora rámutatott az elmúlt hónapok rendkívüliségére. „Nyilvánvaló, hogy a koronavírussal nincs itt a világvége, de jó lenne, ha vége lenne annak a világnak, annak az életformának, amit eddig éltek az emberek. Meg kellene változnunk, meg kellene térnünk. Többek szerint komoly figyelmeztetés ez a gőgös ember számára, mert kimondatlanul is tanítja, nem mi vagyunk a világ urai, életünk és halálunk a teremtő Istentől függ” – fogalmazott a rektor.
Köszöntője végén ünnepélyesen átadta a hatodéves, szentelés előtt álló hallgatók diplomáját. Idén 4 diakónust szenteltek pappá az Egri Főegyházmegye szolgálatára, ezzel 194-re nőtt a szolgálatot teljesítő lelkipásztorok száma.
Minden próbatétel alkalom arra, hogy hitünkben megerősödjünk. A mindenható Istennek ezt a gondviselő szeretetét kell hirdetnünk minden ember felé – mondta a tanévzáró végén dr. Ternyák Csaba érsekfőpásztor. A kispapokat arra biztatta, hogy egész életük folyamán maradjanak meg abban a hivatásban, amelyre mindannyiukat meghívta az Úr.
Az érsekfőpásztor 2020. június 20-án, az egri bazilikában Barta Márton István, Marosi Balázs, Nagy Ferenc és Thiago Costa diakónusokat áldozópapokká szentelte. A járványhelyzet miatt, az állami előírásokkal összhangban, érseki rendelet alapján az idén korlátozott volt a személyes jelenlét lehetősége. A bazilikában mind a papok, mind pedig a hívek csak szűk körben ünnepelhettek, az előírások szerint összesen 200 fő. A papszentelés szertartása azonban követhető volt online formában és hallgatható a Szent István Rádióban. Az egri hívek a Dobó téri Szent Antal-templomban, kivetítő segítségével kapcsolódhattak be az ünnepi szentmisébe és járulhatnak szentáldozáshoz.
Nagy Ferenc első szentmiséjét június 28-án, vasárnap délután fél négykor mutatta be szülőfalujában – Nagykövesden. A szentmise ünnepi szónoka Böőr Roland radi plébános volt.
Az újmisés a Magyar Kurír kérdésére a következőket vallotta önmagáról: „1994-ben születtem Királyhelmecen, Szlovákiában. Szüleimmel és két bátyámmal, valamint nagyszüleimmel Nagykövesden éltem. Vallásos nevelésben részesültem, és viszonylag fiatal korom óta ministráltam. Az általános iskolát magyar nyelven végeztem, majd a szakközépiskolában szlovák nyelven tanultam idegenforgalom szakon, és az érettségit is itt szereztem meg. Hivatásomat tekintve gyerekkoromban is gondolkoztam a papi hivatáson. Középiskolás koromban kezdtem komolyabban érdeklődni a papi hivatás iránt. Egyik alkalommal, amikor triduumot tartottak a templomban, egy pálos szerzetes, Borsos József atya vezetésével, neki beszéltem először erről. Ő tanácsolta, hogy a plébánosomhoz forduljak, és tőle kérjek lelki támogatást. Böőr Roland akkori plébániai kormányzó mindenben segítségemre volt, és készítette utamat a szemináriumba. Érettségi után közvetlenül jelentkeztem az egri Érseki Papnevelő Intézetbe. Papi jelmondatomnak János első leveléből választottam, »A szeretetben nincs félelem« (1Jn 4,18).
(Fotó: Gábor Bertalan)
Ferenc – elmondása szerint – mehetett volna a kassai szemináriumba is, a főegyházmegye magyar papjai szerették volna, ha magyarként ezt az utat választja. A falu, ahol felnőtt, szinte színmagyar. Ferenc a hétköznapi szlovák nyelvvel ugyan elboldogult, de a liturgia, az imádság szavai mind-mind magyarul jöttek az ajkára.
Álma az volt, hogy a magyar államhatártól alig pár kilométerre fekvő szülőfalujából – Nagykövesdről – Egerbe menjen tanulni.
Azért mégis tett egy próbát. Jelentkezett a kassai szeminárium spirituálisánál, aki úgy látta, szlovák tudása a teológiai tanulmányokhoz nem elég, ezért ha jelentkezni akar, egy évet szlovák környezetben kell töltenie. Ferenc ezt nem vállalta, így szeptemberben Egerben kezdte meg tanulmányait. Közösségi tapasztalattal gazdagon, barátokat szerezve fejezte be a szemináriumot. A sárospataki diakónusi év betekintést adott neki a papi szolgálatba. Sokat jelentett számra, hogy plébánosa rábízta az ájtatosságok vezetését, kipróbálhatta magát az igehirdetésben is, bejárt az iskolába, beült a diákok közé a padba és beszélgetett a tanárokkal.
Szentelésére szülei és rokonai mellett érkeztek Sárospatakról, a diakónusi helyéről is. Egerből a szalézi oratóriumból is hívott ismerősöket, eljöttek a szemináriumi barátok és a volt munkatársak.
A főpásztor, Ternyák Csaba homíliájában többek között utalt arra, hogy
régebben a misszió azt jelentette, hogy Európa országaiból fiatal misszionáriusok indultak el messzi kontinensekre Krisztus örömhírét hirdetni. Mára azonban Európa vált missziós területté.
„Így egyre gyakrabban fordul elő nálunk is, hogy fiatal emberek idegen országokban, vagy nem születési egyházmegyéjük területén szolgálnak. Aki missziós hivatást vállal, meghallotta Jézus halk, de kitartó hívását” – hangzott el.
A továbbiakban XVI. Benedek pápa gondolataival folytatta szentbeszédét, amelyben az emeritus pápa a papság évének lezárásakor arról elmélkedett, hogy a keresztre feszítettre tekintve megérthetjük: Krisztus szíve értünk van nyitva, mely által Isten szíve nyílt meg számunkra. A liturgia pedig feltárja nekünk azt a nyelvet is, ahogyan szól hozzánk Jézus szíve és beszél nekünk az Istenről, az emberek pásztoráról, ily módon nyilatkoztatva ki a szíve legmélyén gyökerező krisztusi papságot. Ez a papság pedig minden papi hivatás örök alapja és hiteles ismérve. „A hivatásnak Jézus szívében kell horgonyt vetnie és belőle kiindulva kell léteznie.”
A szentelendőket megszólítva folytatta: „Úgy tekintünk rátok, mint hozzánk küldött misszionáriusokra, akik készen álltok arra, hogy miután magatokat Krisztusnak adtátok, most arra kaptok küldetést, hogy az élet vizét ajándékozzátok a szomjazó világnak. Ti, négyen, akik itt álltok előttem és az Egri Főegyházmegye szolgálatára jelentkeztek, öt különböző országhoz kötődtök. Márton, bár a mi egyházmegyénk szülötte, édesanyja révén lengyel gyökerekkel is rendelkezik. Ferenc a Felvidékről, Balázs Erdélyországból, Thiago pedig Brazíliából érkezett hozzánk.”
A négy újmisés pappal együtt összesen 194 lelkipásztor teljesít szolgálatot az Egri Főegyházmegyében, ami Magyarország legnagyobb kiterjedésű egyházmegyéje, híveinek száma alapján pedig 690 ezer létszámmal, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye után a második legnépesebb egyházmegye.
A Kassai Főegyházmegyének a 2018-as adatok szerint 552 008 híve van. A papok száma 443.
Tudom, tudjuk, újmisésünkre körünkben is nagy szükség lenne. Máshova érzett és kapott küldetést. Egyik szemünk sír, de a másik nevet, hogy a kevésből is jut adnunk…
Adja Isten, hogy papjaink szent szolgálata által, amikor mindnyájan különböző kisebb-nagyobb gondoktól, szenvedésektől gyötörten, a test, a világ és a gonosz szellemek erőitől üldözve belépünk templomainkba és ott szabadulásért kiáltunk az Úrhoz: a Kyrie, a Glória és a Sanctus után abba a magasságba jussunk, ahol Urunk, Jézus Krisztus győzelmet aratott a bűn és a halál felett.
Mondjunk köszönetet, legyünk hálásak azért az élő tapasztalatért is, hogy „ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem.” (vö. Róm 5,20). Imádkozzunk, hogy a most felszenteltek, de a korábbiak is mindenkor kitartsanak az Úr és népe mellett, és akikért felszentelést nyertek, a közvetített kegyelem által hálásan elfogadják, őrizzék és kamatoztassák az értük elfogadott és megélt papi hivatást.
Ternyák Csaba egri érsek 2020. augusztus 1-i hatállyal Nagy Ferenc újmisést Jászárokszállásra nevezte ki káplánnak.
