Ezerkilencszázötvenöt július 15-ét írtak. Ezen a napon indult el Andrew, hogy bejusson a keleti tömbbe, Lengyelországba, majd a Szovjetunióba, s ott felkeresse és személyes jelenlétével, ottlétével lelkileg is támogassa az üldözött keresztyéneket. Az általa elindított Open Doors szervezet az egyik legjelentősebb azok között, melyek anyagilag, oktatásban, imában és humanitárius mentőakciókban, valamint monitorizálással (állandó figyelőszolgálattal) támogatják, oltalmazzák, bátorítják az üldözött keresztyéneket – világméretben.
Minden év elején ők adják ki a legjelentősebb, mára már 500 oldalnál is terjedelmesebb elemzést a világ különböző országairól, szinte valamennyiről, az ún. Weltverfolgungsindex-et, ami mély elemzéseket tartalmaz a keresztyének helyzetéről, az üldözések okairól egy-egy országban. Ők állítják fel az előző év adatai alapján az országok üldözési listáját arról, melyek a leginkább vallás- és egyházüldözők a világon. Ezt évek óta a kolozsvári agnusradio.ro blogfelületén elemzésekkel együtt jómagam is közzéteszem.
Ha újra eljössz, hozz magaddal Bibliákat!
Andrew „testvér” neve fogalommá vált az Open Doors történetében. 1955. július 15-én indult el életében először a vasfüggöny mögé, Lengyelországba. Eredetileg biztonságos hazájában, Hollandiában szeretett volna evangelizálni, de Isten hívása más irányba fordította az életét. Azon egyházak, hívők felé, akik a kommunizmusban veszedelemben éltek, mégis megmaradtak a hit útján, bár minden eszközzel fojtogatták az egyházi életet is.
Első látogatása során éppen egy kommunista ifjúsági fesztivált látogatott meg. Ekkor súgta meg neki egy lengyel protestáns lelkipásztor: „Ha újra eljössz, hozz magaddal Bibliákat!”.
Aztán több száz beutazás követte ezt az elsőt kis bogárhátú VW-jén. Először valóban Bibliákat és keresztyén hitépítő, teológiai irodalmat vitt magával. Ám a szocialista országok sorra leeresztették a kis Volkswagen és vezetője előtt a határsorompókat. És most hogyan tovább? Azért szűnjék meg a szellemi-lelki segélyszállítmányozás, mert a kommunisták ezt így határozták el? Más utakat keresett hát – más módokat kért Istentől.
Illusztráció (pixabay.com)
„Isten csempésze/csempészei” továbbra is működtek
A döntés megszületett: ha nem lehet legálisan, akkor teszi a dolgát, már az Open Doors vezetőjeként – illegálisan. Becsempészi a Bibliákat a különböző országokba. Csempészképzőt alakítottak ki a holland Ermelo városában, ahová egyre többen, százak jöttek a holland egyházakból, hogy vállalkozzanak az olykor nem veszélytelen, de legszentebb csempészmunkára. Kempingbuszokat és lakókocsikat alakítottak ki úgy, hogy bennük akár 1000-1100 Bibliát is el tudtak rejteni.
Hazánkba is hoztak ilyen módon magyar nyelvű, de Hollandiában vagy más országban nyomtatott Bibliát.
Klaas Muurling, Andrew testvér közeli munkatársa volt éveken át a hőskorban, majd az Open Doors sajtószóvivője lett. Így emlékezik:
„Az irodánk Ermeloban úgy nézett ki, mint egy galambdúc. Mindenhonnan berepültek hozzánk önkéntesek, ott felvették az értékes lelki irodalmat, s indultak a vasfüggöny mögé. Naponta imacsoportok kísérték útjukat csoportos és egyéni imákkal, hogy mindenütt az országhatárokon nyitott kapukat találjanak, és vissza is térjenek. Csodálatos imameghallgatások történtek éveken át. Egy alkalommal feleségemet a szovjet határon letartóztatták. Kihallgatták. De mi a határ inneni oldalán éjjel-nappal könyörögtünk érte – három nap múlva elengedték őt”.
Üldözöttek, mégis növekedtek… Nadarkhani lelkész különös históriája Iránban
Az 1970-es évek végén Andrew testvér azzal a koncepcióval állt elő, hogy az iszlám egyre nagyobb kihívást fog jelenteni az egyházaknak. Nagyobbat, mint a kommunizmus.
Aztán a 80-as években beindultak a nagy imakampányok az iszlám országokban élő, gyakran házi gyülekezetekben összejövő keresztyénekért. Irán 1979-ben iszlám köztársasággá alakult, és más iszlám országokban is csakhamar megindult a keresztyénüldözés. Ezzel párhuzamosan nem hogy csökkent volna a keresztyének száma, hanem nőtt.
És Isten csodálatos történeteket írt akkoriban és később is. 2010-től éveken át írtam Juszuf Nadarkhani iráni baptista lelkész történetét, akit többször bebörtönöztek, majd halálra ítéltek. Az Ajatollah nem írta alá a kivégzési parancsot, mert 3,2 millió keresztyén a világ minden részéről, kormányok és emberjogi szervezetek küldték Irán főpapjához tiltakozó leveleiket, üzeneteiket – végül szabadon engedték és ejtették ellene a vádat. Mindez a megaláztatás csak azért történt, mert Bibliája volt otthon és gyermekeit keresztyén hitben nevelte. (A fotó azt a pillanatot mutatja, amikor végleg elhagyja a börtönt és feleségével, családjával boldogan ölelkezik. Közel 30 cikkem írja le történetét, olvashatók: bekefy.agnusradio.ro kolozsvári blogomon).
Juszuf Nadarkhani iráni baptista lelkész végleg elhagyja a börtönt
„Gyöngy projekt” volt a neve annak a vállalkozásnak, melynek keretében az Open Doors csak az 1981. évben 1 millió Bibliát csempészett be Kínába. A nagy mennyiségű Szentírást hajón szállították a kínai felségvizek közelébe, ott kisebb hajókra rakták át, halászhajókra is, és a „Jézust szállító hajócskákból” a tengerparti strandokon kezdték osztogatni Isten üzenetét. Voltak nehéz pillanatok, nem egy bibliás halászt letartóztattak, munkatáborra ítéltek. Akkoriban a Time magazin ezt az akciót „a világ egyik legveszélyesebb lelki randevújának” nevezte.
Iskolázás, bibliai képzés, bővülő lehetőségek – a személyes látogatás mindenek felett
A bibliaterjesztés kezdeti és immár 65 éve tartó szolgálata mellett beindultak újabb munkaágak. Bibliaiskolák, igehirdető tréningek, elsősegély-szolgálatok egészségügyi és lelki gondozói tekintetben, majd pénzügyi és szakképző tanfolyamok, támogatások következtek. Ezután a tudományos-szociológiai eszközökkel végzett hatalmas projekt, a keresztyének üldözésének a vizsgálata és publikálása soknyelvű honlapjukon, és évente egyszer gyűjteményes kiadványukban. A média legkülönbözőbb eszközeinek segítségével ma már sok millió keresztyént érnek el, tájékoztatnak, segítenek – határtalanul.
Philippe Fonjallaz, az Open Doors svájci és osztrák ágának igazgatója így fogalmaz:
„Sok újfajta technológiai lehetőség van arra, hogy a legelszigeteltebb, üldözött vagy hátrányos helyzetű keresztyén csoportokat elérjük. De egy valami megmaradt a kezdeti időkből: a személyes látogatás, amit nem lehet semmivel sem helyettesíteni”.
Az arab Golf-régióban nehéz a keresztyéneket meglátogatni. De online módon naponta közel 10 ezer hívőt lelkigondoznak, látnak el személyes tanácsokkal a fekete arany országaiban. Ez múlt évi adat. Szolgálatuk éltető ereje ma is az imádság és a Biblia. Minden másra innen van erejük, adakozók, szponzorok, segítők is.
Vezérigéjük, ami életre hívásukat is ösztönözte, ma is erős támasztékuk és iránytűjük:
„Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak” (Jelenések 3,2).
65 év után írjuk le Isten iránti hálával az egykori alapító ifjú, az Open Doors nagyszerű misszionáriusának a nevét, akire sok ezren gondolnak ma is szeretettel és tisztelettel a volt szocialista országokban és még többen a világ más tájain: Andrew van der Bijl.
1967-ben megírta önéletrajzát, God’s Smuggler (Isten csempésze) címmel, ami a „szabad világban” nemzetközi sikerkönyv lett akkoriban. 35 nyelvre fordították le, 12 millió példányban fogyott el. Megtudjuk belőle, hogyan figyelte meg őt a kommunista titkosszolgálat, s hogy már 1978-ban megindult az afrikai képzőprogram Malawiban.
1980-ban Jasszer Arafatnál jár, akit megajándékozott egy szép arab nyelvű Bibliával. 1985-től szervezi a latin-amerikai bibliaszállításokat. 5 millió spanyol és portugál nyelvű Bibliát juttat el a legszegényebbekhez a zöld kontinensen. Hollandiában 1988-ban megszervezi azt a nemzetközi emberjogi konferenciát, melyen Jimmy Carter felesége és Gorbacsov főtanácsadója, F. Burlasztckij is részt vesz.
Az Orosz Ortodox Egyháznak 1 millió cirill betűs Bibliát adományoznak. 1991 óta orosz nyelvű, gyermekeknek szóló Bibliákat is nagy számban visznek a Szovjetunióba. 1993-ban az akkori világ hivatalosan egyetlen ateista országának deklarált országába, Albániába is elmegy Andrew testvér, és 50 ezer teljes Bibliát visz magával.
„Isten csempésze”
1993-ban indítják el máig legjelentősebb szolgáltatásukat a keresztyének világméretű üldözését dokumentáló, statisztikailag és az okok elemzésével egyedülálló üldözési világindexüket. 1998 óta egészségügyi és élelmezési elsősegélyt nyújtanak Szudánnak és más, éhség sújtotta afrikai övezetnek. 2001 és 2004 között 8,6 millió Bibliát és keresztyén irodalmat osztanak szét Kínában. 2008 óta imakampányokat szerveznek évente Észak-Korea üldözött keresztyéneiért.
Az iraki és a szíriai térségben, ahol az Iszlám Állam borzalmai következében keresztyének milliói váltak hajléktalanná vagy hagyták el hazájukat, számos templomot leromboltak, 2012 óta igen aktívan jelen vannak. 9 ezer családnak nyújtottak kezdetben havi támogatást, ma már 121 ezer családot támogatnak. 10 millió eurót gyűjtöttek készpénzben, illetve vettek ebből élelmiszert, segítettek lakásfelújításban, iskolák, templomok helyreállításában. Áldozatos munkájuk folytatódik – Isten kegyelméből.
