A szlovákiai politikai élet képviselőinek plágiumügyei immár egy brazil szappanopera történéseihez hasonlítanak, a választópolgár pedig mindezt látva már meg sem lepődik azon, hogy a jelek szerint alig akad „főszereplőink” között valaki, aki a titulusszerzés verejtékes munkája során betartotta volna azt a bizonyos hetedik parancsolatot.
Tekintsük talán át a szlovák plágium-szappanopera eddigi történéseit. A sort Andrej Danko korábbi házelnök rigorózusi munkája nyitotta, melyről kiderült, hogy kevés eltéréssel megegyezik Daniel Pisák ügyvéd később leadott munkájával. Mindkét munkát a Bél Mátyás Egyetemen adták le.
Ezután a forgatókönyv szerint néhány „mellékszereplő” következett a sorban, köztük Ľubomír Ábel, országos rendőrfőkapitány-helyettes, aki 1999-ben adott le egy diplomamunkát, ami tartalmilag azonos volt egy egy évvel korábbi munkával. Marián Vanderkát, a Komenský Egyetem testnevelési karának dékánját az iskola a plagizálás ténye ellenére javasolta professzori rangra, s Andrej Kiska államfő ki is nevezte. Martin Klus, az SaS parlamenti képviselője, még asszisztensként szintén a Bél Mátyás Egyetemen munkájába belemásolta egy kutatóintézet publikációjának nagy részét.
Mindezt azzal magyarázta, hogy csak rosszul hivatkozta le az idézetet.
A Smer egykori képviselője, Renáta Zmajkovičová legalább 20 paragrafus egyszerű kopírozásával követett el plagizálást, mert nem tüntette fel a forrást.
A történet mellékszálai után visszatérve a fősodorhoz, ott van Jakab Elemér, a Híd parlamenti képviselője esete, aki oklevelét Ukrajnában, az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerezte, mely személyiségi jogokra hivatkozva elutasította Jakab munkájának bemutatását, holott az egyetemek túlnyomó többségén szinte az összes szakdolgozat nyilvános valamilyen formában. Mivel a munkát nem sikerült előkeríteni, nem ellenőrizhető, hogy Jakab valódi teljesítményért kapta-e az oklevelét, s a gyanú azért nem lehet alaptalan, mivel az Ungvári Nemzeti Egyetemhez abban az időszakban több korrupciós botrány is kapcsolódott, s elképzelhető, hogy pénzért is állítottak ki diplomákat.
Közben Szlovákiában választások voltak, felállt az új kormány és az új parlament, s a szappanopera cselekménye is felpörgött.
Mintegy felvezetésként derült fény arra, hogy Petra Krištúfková, a Sme rodina parlamenti képviselője is úgy ollózta össze bakalármunkáját. Ő a szakolcai Közép-európai Egyetemen szerezte titulusát, jóval Andrej Danko plágiumbotránya után, már parlamenti képviselősége idején. A munkában, melyben arról értekezik, milyen hatással van a szegénység a családra, a plágiumra rávilágító Beblavý képviselő megállapítása szerint 25 oldalból 16 oldalt más forrásokból ollózott össze. A képviselőnő ugyan feltüntette, milyen forrásokból dolgozott, ám a szövegből nem derül ki, mi számít idézetnek és mi nem. Ráadásul egész bekezdéseket másolt át az eredeti hibákkal együtt.
A következő „epizódban” aztán a Denník N munkatársai kiderítették, hogy az a diplomamunka, amelynek köszönhetően Boris Kollár házelnök szintén a szakolcai Közép-európai Egyetemen 2015-ben magiszteri címet szerzett, 52 százalékban plágium. A környezetvédelmi menedzsmentről szóló szakdolgozat legnagyobb részét a témavezetőjének, Jozef Minďašnak egy 2011-es publikációjából másolta. Minďaš, aki időközben az intézmény rektora lett, ennek ellenére elfogadta a Kollár által benyújtott munkát, holott az egyetemi publikációkra vonatkozó szabályok szerint az ilyen nagymértékben átmásolt szövegekből összeollózott szakdolgozatot még akkor sem szokták elfogadni, ha a hallgató pontosan megjelöli az átvett szövegek forrását. Kollár azonban a forrásokat sem jelölte következetesen.
Az előző választási ciklusban az akkor ellenzékben lévő Kollár és Krištúfková is hevesen bírálta Dankót a munkája miatt. Mindketten szorgalmazták a rendkívüli parlamenti ülés összehívását, melyen Dankót a plágiumbotránya miatt akarták leváltani, s hazugnak, csalónak és tolvajnak nevezték őt.
Kollár a vádakra reagálva bemutatta a diplomamunkájához csatolt eredetiségi kimutatást, amely szerint annak szövege csak 24,45 százalékban egyezik az idézett forrásokkal. A Denník N munkatársai viszont egy alaposabb ellenőrzés során 52 százalékos egyezést állapítottak meg. Kollár visszautasította, hogy rosszul hivatkozta volna a forrásait, és kijelentette, nem látja okát, hogy lemondjon.
Újabb fordulat a szappanopera egyáltalán nem unalmas cselekményében: a Denník N szerint Branislav Gröhling (SaS) oktatásügyi miniszter(!) is egy plágiumgyanús dolgozatért kapta a magiszteri diplomáját a Páneurópai Főiskolán. Gröhling még Kollár plágiumbotránya kirobbanásakor kijelentette, hogy ellenőriztette a munkáját és az ma is megállná a helyét. A Denník N szerint azonban Gröhling megkérte a főiskolát, hogy vonják vissza a dolgozatát a nyilvános könyvtárból, ahogy korábban Andrej Danko is megpróbálta „eltüntetni” azt.
A Denník N szerint Gröhling dolgozata egy kompilátum, mely plágiumgyanús elemeket tartalmaz, s szóról szóra másol különböző cikkeket és könyveket.
A magiszteri dolgozatba ráadásul szinte teljesen átmásolta az ugyanabban a témában készült 28 oldalas bakalármunkájának anyagát is. Gröhling a pozsonyi Páneurópai Főiskolán végzett jogot 2009-ben, s azzal reagált a vádakra, hogy az egyeteme akkoriban engedélyezte, hogy a magiszteri dolgozat maximum 50 százalékát a bakalármunka képezze.
S ekkor következett ez a fordulat, amit egy szappanoperában már túlzásnak éreznénk, Szlovákiában azonban nagyon is életszagú.
Kiderült, hogy Igor Matovič jelenlegi kormányfő 1998-ban írt diplomamunkájában két publikációt is felhasznált anélkül, hogy azok forrását feltüntette volna. A kormányfő 1993 és 1998 között végezte tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem Menedzsment Karán.
Arra, hogy Matovič diplomamunkája problémás lehet, a Hospodárske noviny hívta fel a figyelmet még 2012-ben, rámutatva, hogy a munkájával azonos címmel már korábban megjelent egy gazdasági szakemberek által közölt kiadvány. Ekkor Matovič témavezetője, az időközben elhunyt Jozef Komorník megjegyezte, nem észlelt arra utaló jeleket, hogy a diplomamunka plágium lenne. Mint mondta, Matovič a legjobb diákjai közé tartozott.
Amikor a Denník N a mostani „eseményfolyam” kapcsán kikérte a kormányfő munkáját az egyetemi könyvtárból, megállapítást nyert, hogy az érintett diplomamunkában több oldalt és táblázatot is egyenesen két, közgazdászok által írt könyvből vett át, a források feltüntetése nélkül. A kormányfő beismerte, valóban lopással szerezte akadémiai fokozatát.
Nos a cselekmény itt tart jelenleg, s míg másutt miniszterek buktak bele egy-egy plágiumbotrányba, Szlovákiában egyelőre ténylegesen még a titulusuk elvesztésének lehetősége sem fenyegeti őket, a politikai posztokról való lemondásról pedig szó sincs. Hogy mi lesz a szövevényes történet vége, nehéz megjósolni, de könnyen lehet, hogy egy-két névtelen plagizálótól példát statuálva megvonják majd a titulusát, majd a „nincs itt semmi látnivaló, lehet oszolni” elve érvényesül.
Mert azt nehéz elképzelni, hogy például az oktatásügyi miniszter olyan törvényt készítsen elő, aminek alapján elveszti a saját titulusát, vagy hogy azok az egyetemek, ahol megkérdőjelezhető módon lehetett diplomához jutni, most majd újra előveszik ezeket az ügyeket és javasolják a jogtanul szerzett címek megvonását. Arról nem is beszélve, hogy ha például egy jogi doktori titulust megvonnának, mi lenne azokkal a hivatalos eljárásokkal, döntésekkel, melyeket az illető az évek alatt a munkája során hozott.
Ráadásul nehezen képzelhető el egy teljesen igazságos, minden csalót kiszűrő megoldás, annál is inkább, mert Orwelltől és saját tapasztalataink alapján is tudjuk, hogy voltak és lesznek „egyenlőbbek“, akik számára azért mindig akad egy kiskapu, ahogy azt a fenti szappanopera tanulságai is bizonyítják.
Ha ugyanis csak a kis halakat fogják ki, a nagyok pedig vígan lubickolnak tovább, attól még nem billen helyre az igazságosság mérlegének nyelve, csak a pitiáner zsebtolvajok szívják meg, akik azt hitték, nekik is szabad, amit a nagy zsiványoknak.
Tény viszont, hogy Szlovákia a Kočner-ügy utáni újabb komoly krízisét éli, mert hiszen az említett politikusok titulusainak megkérdőjelezhetősége csak a jéghegy csúcsa ebben az ügyben és az események olyan mély válságra utalnak, mely általában kérdőjelezi meg a felsőoktatás hitelességét, rontja a diplomagyárnak nem minősülő, komoly oktatási intézmények presztízsét is és egyben megcsúfolja azokat, akik valóban becsületes, érdemi munkával, tudással és tehetséggel szerezték a diplomájukat. S ha ez a szappanopera így folytatódik tovább, könnyen kiderülhet, hogy ők vannak kisebbségben…
