A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány megemlékezést tartott Budapest belvárosában a Honvéd téren, ahol a világon elsőként 1993-ban állítottak emlékművet a kommunista diktatúra áldozatainak.
Az ünnepségen résztvevőket, köztük néhány, a diktatúra működéséről tanúságtevő túlélőt Nagyné Pintér Jolán, a Gulag Alapítvány elnöke köszöntötte, akinek Gulagról hazakerült édesanyja hozta létre az alapítványt, és kezdeményezte az emlékműállítást.
Pintér Jolán felidézte Gulagra hurcolt szülei sorsát: a 16 éves Rohr Magdolnáét és a 19 éves Pintér Károlyét, akiket – mint annyi más hasonló korú fiatalt vagy kémkedés, vagy összeesküvés vádjával – 1945-ben tartóztattak le és szállítottak a Szovjetunió területén kijelölt munkatáborokba. Jegyesekként érkeztek vissza kilenc év múltán.
Nagyné Pintér Jolán (Fotó: Cservenka Judit)
A Gulagról ugyan 1953-ban szabadultak, de Rákosi Mátyás nem akarta átvenni őket, csaknem egy évbe telt, míg hazakerülhettek családjaikhoz. (Ezért szerepel a visszaemlékezésekben mindig kilenc elrabolt esztendő – a szerk. megjegyzése) Hogy mi várt a visszatértekre itthon? Radvánszky Károly akkori belügyminiszter-helyettes fenyegetése:
„Ha bárkinek beszélnek a múltról, akkor ugyanott találják magukat, ahol voltak!”
Gyanakvás, nélkülözés, nehéz fizikai munka, a továbbtanulásból történő kizárás, hátrányos megkülönböztetés kísérte végig életüket a rendszerváltozásig. Pintér Károly megroppant egészsége miatt előbb ment el, de feleségének megadatott, hogy megvalósulni lássa, amiért annyit küzdött: a carrarai márványból és ólomból készült emlékművet, Veszprémi Imre szobrászművész alkotását. A művész részéről az özvegye vett részt a megemlékezésen.
Hartmann Klára túlélő beszédet mond a totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a budapesti Gulag-emlékműnél 2020. augusztus 23-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
A túlélők nevében a 90 éves Hartmann Klára emlékezett vissza a szörnyű kilenc évre. 14 éves diáklány volt, amikor csendőr nagybátyja helyett őt hurcolták el.
Egy kijevi börtönben kínozták egy évig, hogy bevallja: német kém. Utána került egy munkatáborba. 1954-től itthon először kőművesként, később ápolónőként dolgozott, de még a Kádár-rendszerben is megbélyegzettként élt.
Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára emlékeztetett arra, hogy két évtizedet kellett várnunk arra, hogy térségünk kezdeményezésére az Európai Unió 2011-ben közös emléknappá nyilvánítsa a totalitárius diktatúrák európai áldozatainak emléknapját.
A nyugati világ elismerte ezzel, hogy a kommunista diktatúra által elkövetett bűnök hasonló súllyal esnek latba, mint a nemzeti szocialista diktatúra által elkövetettek.
A diktatúra szörnyűségeire emlékezünk ezen a napon – mondta Szalay-Bobrovniczky Vince – és itt kitért a német külügyi államtitkár minapi, a magyar kormányt antiszemitának minősítő megjegyzésére, amely természetesen nem marad diplomáciai válasz nélkül.
Beszéde további részében a politikus hangsúlyozta: fontos, hogy a fiatalok is tudják, augusztus 23-án azokra emlékeznek, akik elszenvedték a diktatúrák borzalmait.
Úgy fogalmazott: a kommunizmus embertelen tombolása 70 év alatt világszerte 100 millió áldozatot követelt. Beszélnünk kell nekik a koncentrációs táborokról és a Gulagról, az üldöztetésekről és a megbélyegzésekről, és arról, hogy a szabadság nem magától való, hiába tűnik ma természetesnek, tudni kell megvédeni, és ezt kell, hogy a mai fiatalok is továbbadják utódaiknak.
Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára beszédet mond a totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a budapesti Gulag-emlékműnél (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Amit a túlélők saját szavaikkal, azt egy monodráma a művészet eszközeivel mondja el a történtekről. A Déryné Vándorszíntársulat előadásának egy részletét láthatták, hallhatták a megemlékezés résztvevői. Török Tamás A nép ellensége című monodrámája Rohr Magdolna visszaemlékezésein alapul, és lánya, Pintér Jolán szándéka szerint az előadást az ősz folyamán iskolákban mutatják be rendhagyó történelemórák keretében. Török Anna megrendítő monológját és énekét Szemerei Márton kísérte zongorán.
A megemlékezést követő koszorúzás után ismét a művészet kapott szerepet, az Akik maradtak című filmet tekinthették meg a résztvevők.
Az emléknap története
A Közép- és Kelet-Európa sorsát fél évszázadra eldöntő megállapodás egy titkos záradékban lapult a Molotov–Ribbentrop-paktumként emlegetett szerződésben, amely a sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország kölcsönös megnemtámadási szerződése volt. 1939. augusztus 23-án Moszkvában Sztálin jelenlétében írta alá Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter. Alig egy héttel később elkezdődött a II. világháború.
Mint tudjuk, a Harmadik Birodalom 1941. június 22-én hadüzenet nélkül megtámadta szövetségesét, a Molotov–Ribbentrop-paktum ezzel hatályát vesztette, de a titkos záradék, a náci diktatúra bukása után, a háború győzteseinek is megfelelt: így vált Európa keleti fele szovjet érdekszférává, a nyugati jóváhagyással kiépült kommunista diktatúra színterévé.
2008 szeptemberében javasolták az Európai Parlament magyar, észt, brit, német és lett képviselői, hogy augusztus 23-át, a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának napját nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává.
2011. június 10-én, a magyar EU-elnökség alatti utolsó ülésükön lengyel, magyar és litván kezdeményezésre közös állásfoglalásban emlékeztek meg a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozatairól. Az emléknapot először 2011-ben tartották meg.
