Az Érsekújvári járásban, a történelmi Bars vármegyében, Pozba község határában található az a zarándokhely, melynek szeptember 15-én, a Hétfájdalmú Szűzanya ünnepén van a búcsúja.
Ezen a napon hívek sokasága keresi fel a kegyhelyet. A községben és a kegyhelyen már nincs magyar nyelvű szentmise, de a magyar ajkú, felvidéki hívő közösség számon tartja azt, hogy szeptember 15-én magyar nyelvű szentmisét is bemutatnak az atyák, melynek időpontja a szlovák szentmisét megelőzően 9.30-kor kezdődik. (Ugyancsak magyar szentmisére Pünkösd alkalmával kerül még sor.)
Autóbuszok, személyautók érkeztek a kegyhelyre, de jöttek kerékpárral és gyalogosan, illetve vonattal is, mert könnyen megközelíthető a hely Érsekújvárból és Léváról egyaránt. Szőgyénből is érkeztek hívek szép számmal, a Mária Légió szervezésében, hisz az egyházközség esperes-plébánosa, Farkas Zsolt atya mutatta be a magyar nyelvű szentmisét.
A Lourdes-i Szűz Mária barlangját idéző imádkozóhely (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A kegyhely szép kis völgyben található, melyet a forrás vizének patakja szel ketté. Kis hidak ívei kötik össze a neogótikus stílusban épült két kápolna közti teret. A szentkút vizéből bárki meríthet. A Lourdesi-Szűz Mária barlangját idéző imádkozóhelyen hálából készült táblácskák jelzik a csodás gyógyulásokat, felette látható egy nagyobb kőkereszt és egy oszlopra felhelyezett fülkés képtartó. A benne elhelyezett képen az isteni Szentháromság koronázza a térdeplő Szűzanyát. A liget völgyének az egyik oldalán helyezték el a keresztutat, kisméretű képekkel ábrázolva Jézus Krisztus szenvedéseit. Az egyes stációkat fa oszlopok tartják, amelyek ereszes végződéssel zárulnak, így védik a képeket az időjárás viszontagságaitól. Padsoros ülőkék, asztalok, és hintapad várja a fáradt vándorokat, imádkozni vágyókat.
A pozbai Szentkút története a 18. századba nyúlik vissza. Abban az időben a nyári egyházi ünnepek alkalmával búcsújárásokat szerveztek a római katolikus hívők számára. Híres búcsújáró hely volt a sasvári kegyhely, de ismert volt a máriacsaládi zarándokhely is, ahol a magyar pálos szerzeteseknek hatalmas kolostoruk volt. A máriacsaládi és sasvári zarándoklatokat a búcsújárók a pozbai erdőn keresztül vezető úton tették meg. Egy ilyen alkalommal az itt fel-feltörő forrás mellett lepihentek és szomjukat a forrás vizével enyhítették. Egyes hívők úgy vélték, hogy a forrás vize gyógyító hatással volt meglévő testi bajaikra. Ezek a csodás megtapasztalások szájról szájra terjedtek, s így kelt szárnyra a pozbai Szentkút csodatevő erejének híre.
A fennmaradt legenda szerint ezen a helyen, egy körtefa ágai közt jelent meg egy zarándoknak a Szűz Mária, kék övvel átfogott fehér ruhában. S aki ezt észlelte, nagy buzgalommal adta hírül, mert szentül meg volt győződve, hogy csodás látomásban volt része.
1841-ben egy nagyon kicsi kápolna épült a forrás mellett, ahol 1869-ben volt első ízben szentmise, hálából a gyógyulásokért. 1855-ben a kápolnácska összedőlt, de Harris János esperesplébános közbenjárására 1914-ben új kápolna épült a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére, abban az esztendőben, amikor kitört az I. világháború. Ugyanez a lelkiatya 1926-ban egy másik kápolnát is emeltetett Szűz Mária szent nevének tiszteletére.
Hívők sokasága a kegyhelyen (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Az ünnep alkalmából felkeresett kegyhelyen a zarándokok a Fájdalmas Szűzanya elé vitték gondjukat, bajukat, fájdalmaikat, felajánlva azokat a Megváltó Krisztusnak. „Minden felajánlás egy ima” – mondta a szentbeszédben Zsolt atya. A hívő ember ezekkel az imákkal napról-napra visszatér a Teremtőhöz alázattal felismeri azt, hogy örök kereső a földön.
„Az örök keresés adja meg a találkozás igazi értelmét, és még sokat kell zarándokolni ahhoz, hogy elérjük azt, ami egészen közel van.”
