A felvidéki magyar politizálásról a koronavírus-járvány hullámzása jut eszembe. Vannak időszakok, amikor nagy a tenni akarás, egymást érik a találkozók és intenzív kommunikáció folyik a pártok között, máskor pedig alábbhagy a lelkesedés. Ellaposodik, mint a járvány hulláma a nyári időszakban.
Ettől a kormánytól nem sokat várhatunk mi, magyarok, de a többségi nemzet is kaotikusnak, kiszámíthatatlannak és elvtelennek tartja a működését. Ezért (is) bármikor megbukhat és jöhetnek az előrehozott választások.
Készen állunk erre a eshetőségre? Úgy gondolom, hogy
a három egyesülni kívánó párt szakmai csapatainak (ha vannak ilyenek) már intenzíven kellene munkálkodniuk a felvidéki magyarság jövőképén, azon, hogy milyen irányban mozduljon el, mit kell tenni a kultúra, oktatásügy, gazdaság, önkormányzatiság stb. területein.
Miután mindhárom párt szakmai csoportja kidolgozta az említett területek tennivalóit – egyeztetni kell a szakmai anyagokat, összegyúrni egy egységes anyaggá és le lehet tenni az „egységes magyar párt“ politikai szervezetei elé megvitatásra, jóváhagyásra.
A jóváhagyás után országos vitára kell bocsátani az elképzelést és el kell fogadtatni az alapszervezetekkel is, mert csak annak a jövőképnek van esélye a megvalósításra, amelyet az emberek többsége elfogad, sőt amellyel azonosulni tud és amelyért hajlandó tenni is.
A fentről irányított és a tagsággal „csak“ megszavaztatott jövőkép megvalósíthatósági esélye a nullával egyenlő.
Ez tehát egy hosszú folyamat, amely sok munkával és rengeteg kommunikációval jár együtt, de csak így lehet sikeres. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindezt az illetékesek is tudják, ezért annál inkább felmerül a kérdés, hogy a szakmai csoportok mikor kezdenek el dolgozni?
Persze lehet, hogy már dolgoznak, csak mi nem tudunk róla…
