Haynau nemhogy népszerű nem volt, de Európa-szerte általános közutálatnak örvendett. Amikor 1850. július 8-i nyugdíjazása után utazni indult a kor szokásának megfelelően, számos inzultus érte.
Brüsszelben az ellene tüntetők vérrel locsolták a szálloda lépcsőjét, ahol megszállt. Az utcán nekitámadtak a belga asszonyok, ütötték-verték, világszerte közismert kegyetlenségéért. Párizsban pedig, amikor valamilyen véletlen folytán felismerték az utcán, már az életéért menekült a feldühödött tömeg elől.
A legnevezetesebb esemény a londoni Barclay and Perkins sörgyárban történt 1850-ben, ahol félhivatalos látogatást tett. A tinta alig száradt meg a látogatók könyvében, amikor terjedni kezdett, hogy a Hiéna néven elhíresült vendég a sörfőzdében van.
A tábornok és a társai alighogy keresztülmentek a sörgyár udvarán, írta akkor a The Times, amikor őt seprűkkel, ostorokkal és kövekkel támadták meg fuvarosok és sörfőző munkások.
Így ír erről 1903-ban a Vasárnapi Újság:
„Legelőször egy zsupp szalmát, vagy egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy «Down with the Austrian butcher!» (Le az osztrák mészárossal) Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de ismét vesztökre, mert odakünn már mintegy 500 főnyire becsült csőcselék várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók (coal-heavers), utczai gyerkőczök és még asszonyok is, kik szitkolódva káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurczolták még végig a Bankside nevű úton, mely a Themse partján húzódik végig. A tábornok esze-veszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a George public house-hoz, melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné, Mrs. Benfield, nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt. […] Meg is ölték volna talán, ha a megrémült korcsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrségért.”
Ezután a közeli Temzén egy hajóra vitték, így sikerült eltűnnie a feldühödött tömeg elől. Az osztrák nagykövet bocsánatkérést követelt az ügyben, de a brit külügyminiszter, Lord Palmerston a sörfőző emberek mellett állt.
Kijelentette, „az emberek csak kifejezték az érzéseiket akkor. Nálunk is közismert korábbi embertelen tevékenysége, egy ilyen személyre csak erkölcstelen bűnözőként tekinthetünk.”
Viktória királynő azonban közbelépett, kilátásba helyezte Palmerston lemondatását, aki végül egy békülékeny levelet küldött Bécsbe. De Ausztria még később is annyira sértett volt, hogy nem küldött Wellington hercegének a temetésére képviselőt 1852-ben.
Az angliai közhangulat teljesen a fuvarosok oldalán volt, még egy utcai balladában is megemlékeztek a hősökről. Amikor az olasz Garibaldi 1864-ben meglátogatta Angliát, ragaszkodott hozzá, hogy meglátogassa a sörfőzdét, s köszönetet mondjon azoknak az embereknek, akik megkorbácsolták Haynaut.
Londonban a Barclay and Perkins sörgyár ma már nem létezik, 1955-ben zárták be. Az épületeket lebontották, ma lakópark van a helyén.
De az új épület falán egy öntöttvas dombormű még mindig emlékeztet arra a napra, amikor ott elverték Haynaut. Az öntöttvas dombormű felirata:
AN INTERNATIONAL INCIDENT OCCURRED HERE – 1850 GENERAL HAYNAU „THE AUSTRIAN BUTCHER” WAS RECOGNISED AND ATTACKED BY BARCLAY & PARKINS DRAYMEN
(Egy nemzetközi incidens történt itt 1850-ben A BARCLAY & PARKINS fuvarosai felismerték Haynau tábornokot, az „osztrák mészárost”, és jól összeverték)
