Portálunkon csaknem pont egy éve már beszámoltunk arról, hogy megújul a Magyar Királyság egyetlen paulánus kolostora, mely történetesen Somorján található. Akkor ráadásul sokan – mivel nem ismerték pontosan a paulánus rendet –, belekötöttek a cikkbe, miszerint sok ilyen kolostor van a Kárpát-hazában, ám később kiderült, hogy ők a pálos rendet keverték a paulánus renddel (cikk is született a témában).
A Somorján a volt kolostorban működő vendéglő után Koronaként emlegetett épületet sokak szerint újra paulánus kolostorként, vagy csak kolostorként kellene nevezni, hiszen ez volt az eredeti rendeltetése. Az épületegyüttes felújításánál tényleges régészeti feltárások is folytak – nem úgy, mint a református templom mögött épített lakóház helyszínén –, melyeket a nyitrai Pamarch Kft. végzett, s melynek munkatársa az az Iván Róbert, aki hosszú évekig lakott Somorján. Ő vezette a volt kolostorban zajló feltárást.
„Az ásatás a tervezett esővíz-elvezető gödrénél kezdődött a kolostor udvarán, az volt a cél, hogy leássunk az eredeti altalajig. Ezt a kutatóárkunkkal mintegy 4 méter mélyen értük el, és középkori, valamint újkori kerámiatöredékek, fémtárgyak, szögek, veretek kerültek elő. Ezüstpénzt is találtunk. Később, a további kutatás során érdekes építészeti leletre bukkantunk, egy késő középkori, vagy kora újkori épület alapjai, illetve a sarka került elő, mintegy 2×3 méteres területen” – nyilatkozta a régész a samorin.sk weboldalnak.
A kolostor emésztőgödre a felújítási munkák alatt (Fotó: samorin.sk)
Több leírásban is szerepel, hogy Somorja városát, mint minden komolyabb középkori várost, várfal veszi körül. Ráadásul több különböző várfalról is szólnak leírások. Viszont az utóbbi 30 évben a városban beruházó vállalkozók tevékenységéről mindent elárul, hogy a városfalnak sehol(!) nem találták meg a maradványait. Sokan azt hitték, azért, mert vagy egyáltalán nem is voltak, vagy pedig teljesen megsemmisültek.
De pontosan Iván Róbert és csapata feltárói munkája bizonyította be, hogy nem kell más, csak becsületes szakmai munka, és természetesen akarat a város részéről ahhoz, hogy ha valamit találnak, az meg is maradjon.
Késő középkori ház falának maradványa a kolostor udvarán (Fotó: samorin.sk)
A kivitelező cég február végén azzal hívta fel a régészeket, hogy a nyugati szárny alatt a pince tisztításakor egy nem azonosított falat találtak. A kolostor belterületéről ráadásul előkerültek cserépkályha- és kerámiadarabok is, melyek magához a kolostorhoz köthetőek.
„Azonnal kijöttünk, jelentettük a leletet a műemlékvédelmi hivatalnak, s elkezdtük feltárni és megtisztítani a falat. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy egy erődfalról van szó, és ezt az építészettörténeti szakértő is megerősítette” – árulta el a régész.
Az egykori kolostor építésekor a területen romok voltak, melyek az 1683-as nagy tűzvész miatt maradhattak ott. Amit tudtak, azt az építéskor eltakarítottak, de valószínűleg az említett városfalmaradvánnyal nem tudtak mit kezdeni, így ameddig lehetett, visszabontották, a többit pedig a földben hagyták, s úgy kezdték építeni a kolostort a paulánus rend számára, hogy a fal maradványát beleépítették a kolostor alapjaiba. Ezt ma jól lehet látni az alapokban és a kolostor pincéjének padlójában is. Mindez azért is érdekes, mert a falat nagy kőtömbökből építették, amilyeneket legközelebb a Kárpátokban lehet találni. Minden jel arra mutat, hogy ez egy városi erődítés volt, amit a törökök ellen kezdtek építeni.
Somorja barokk kori erődítésének fennmaradt része a kolostor pincéjében (Fotó: samorin.sk)
Csakhogy a fal végül nem készült el, mivel a várost 1683-ban felgyújtotta a török. Komáromnál húzódott akkoriban a Magyar Királyság határa, onnan már a török birodalom kezdődött. A feljegyzésekből kiderül, hogy Somorján lőport, ágyúkat, fegyvereket raktároztak ezekben az időkben, és hogy csapatok állomásoztak itt. Ezért kellett megerősíteni a várost, s ezért volt ekkor Somorjának fontos stratégiai szerepe, továbbá azért, mert ez volt az egyedüli nagyobb város a Duna bal partján Pozsony és Komárom között.
Iván elmondta, a gond az, hogy bár a fal ezen darabját megtalálták, de arról fogalmuk sincs, hogy merre keressék a többi részét. Annyit lehet csak tudni, hogy a falat nem tudták befejezni, így nem védte meg Somorját.
A kolostor udvarán ásott kutatóárok Somorja történelme, négyméternyi rétegbe tömörítve – a sárgásbarna agyagréteg a kolostor alapjainak ásásából fennmaradt föld (Fotó: samorin.sk)
„1683-ban bejöttek a törökök és felgyújtották a várost. De alig egy-két héttel ezután, 1683. szeptember 12-én a törököt leverték Bécsnél, és erre a környékre nem jöttek többet, úgyhogy az erődítésre nem volt szükség, nem építették tovább, nem újították fel. Pár évtizeddel később pedig a paulánus szerzetesek ezt a területet szemelték ki a kolostoruk számára” – mondta Iván Robert.
S hogy mi lesz a fal további sorsa? A műemlékvédelmi hivatal és az önkormányzat együttműködésének köszönhetően a feltárt falrészt nem temették vissza, hanem megőrzik az utókornak: belekomponálják a beltér elrendezésébe.
(Forrás: samorin.sk)
