Rántott hal, káposztaleves, bejgli, ostya és méz, ezek az ételek talán egy család asztaláról sem hiányozhatnak a karácsonyi ünnepkörben. De nézzük, hogy egykoron mi került az ünnepi asztalra? Vidékeinken jelentős hagyománya van ezeknek az ételeknek, melyekhez számos hiedelem is társul. Az alábbiakban a palóc konyha karácsonyi menüsorába engedünk bepillantást, keresztmetszetet adva a gasztronómiai népszokásokból.
A hagyomány szerint szenteste napján (december 24.) szigorú karácsonyi böjtöt tartottak a családok. Olyan böjti ennivalókat fogyasztottak ezen a napon, melyekhez mágikus magyarázat társult, emellett minden ételnek meghatározott helye volt az étrendben.
Szenteste napján tartózkodtak a zsíros és a húsos étkek fogyasztásától, ugyanakkor a háziasszonyok a jövő esztendei bőséget előidéző sokfogásos menüvel készültek. A délelőtt még a böjtölés ideje volt és este jött a sokfogásos ünnepi vacsora.
Palócföld egyes településein december 24-én hordták szét a házakhoz az ostyát. Más falvakban már a karácsonyt megelőző héten került erre sor. Az ostya a katolikus egyház rítikus kelléke, melyet egykoron a kántor süttetett. Az ostyát általában a község gyermekei osztották szét, cserében babot, kolbászt, szalonnát és egyéb étket kaptak. Amint az ostyahordás szokása elmaradt, a családok maguknak kezdték sütni azt. Az ostyakészítés elmaradhatatlan kelléke a míves díszítésű sütővas, mely a helyi kovácsmester kézügyességéről és tehetségéről árulkodott. Díszítésként legtöbbször vallási témájú ábrák jelentek meg, emellett gyakori volt a magyar királyi címer mintázata is.
Az ostya karácsonyfadíszként is megjelent, sőt, egyes helyeken a mintázatát (kereszt, Jézus) kivágták és cérnára fűzve az asztal fölötti gerendára akasztották. Ezt a következő karácsonyig ott hagyták.
A karácsonyi készülődés a szentestét megelőző napon elkezdődött. Az ünnepi asztalt a gazdasszony előre elkészítette. A szentestei vacsora alkalmával minden étket előre behoztak az ünnepi asztalra, hiszen a népszokás szerint a gazdasszonynak nem volt szabad felkelnie az asztaltól, ez vonatkozott a gazdára is.
Mint már említettük, sokféle étel került ilyenkor az asztalra, mindez a jövő esztendőre vonatkozó bőséget is szimbolizálta.
Az ünnepi asztalon megtalálható volt többek között az ostya, dió, fokhagyma, alma, aszalt szilva, cipó, mely az egészséget jelképezte. A szép, formás kenyeret a gazda szegte meg az este folyamán, a megmaradt cipó aprószentek napjáig (december 28.) ott maradt az asztal sarkán. A felszelt kenyérből a családon kívül a háztáji jószág is kapott, így őrizve meg annak egészségét is a következő évben.
A népszokás szerint a leterített ünnepi asztal terítője alá minden terményből tettek egy picit, melyből másnap hintettek a háztáji állatoknak.
A falusi otthonok karácsonyi asztala nem csupán a lakás dísze, az étkezés helye volt, hanem a betlehemi jászol jelképe is. Pajtából hozott szénacsomót helyeztek az asztal alá, jelezve, hogy így várják a kis Jézus megszületését.
A szenteste késő délutánján, a sötétedés után kezdődött a vacsora. Első fogás a pálinka (édes), ostya és a megszegett cipó volt. A kenyérrel, kaláccsal és az ostyával egyetemben mindannyian egy-egy gerezd fokhagymát is megettek.
A gyümölcsök közül az alma és a dió került az asztalra. A diót szintén az egészség jövendölésére használták. A vacsora főfogása a leves és a tésztafélék voltak. A leves általában savanyú bableves, illetve savanyú káposztaleves volt gombával ízesítve. A tésztafélék közül a mákos guba, dödölle (barátfüle) avagy keserű túrós csík került az ünnepi asztalra. Emellett a lepények, kalácsok, bejgli szintén elmaradhatatlan étkei voltak a szentestének.
Malomkalács két oldala (Fotó: Limbacher Gábor, Pásztor Péter rep.)
Ma már el sem tudnánk képzelni a szentestei menüt hal nélkül, holott az egykori palóc paraszti kultúrában ez az étek nem szerepelt a menüben, csak a huszadik század folyamán nyert teret a falusi gasztronómiában.
A vacsorához bor, forralt bor, rum, tea volt az innivaló. A hiedelem szerint, szenteste nem jó vizet inni, mert akkor egész nyáron szomjazni fog az illető. Az étkezést imádkozással kezdték és azzal is fejezték be.
Nagykarácsony napján (december 25.) délelőtt a ház népe a nagymisén vett részt. Délben az ebédnél a téli ünnepi étkeket szolgáltak fel. A húsleves és a savanyú káposzta elengedhetetlen volt ilyenkor. A húsételek közül disznópörkölt, rántott hús volt tálalva. A kenyér helyett kalácsot fogyasztottak az ebéd mellé.
Karácsony harmadik napját (december 26.) Borszentelő Szent János napjaként is emlegették. Ilyenkor a délelőtti ünnepi mise előtt a nős férfiak egy fonott kosárban 2-3 üveg bort vittek a templomba. A mellékoltárnál a pap megszentelte ezeket, egy üveg hála jeléül az atyáé lett, a többit hazavitte a gazda. A népszokás szerint egy megszentelt üveg bort félretettek a következő karácsonyra.
Felhasznált szakirodalom:
Lengyel Ágnes-Nagy Zsófia: Régi palóc konyha, étkezési szokások receptek
