Kevés olyan könyv adódott idáig, amit egy ültömben olvastam el. Balog Zoltán református lelkipásztor, ma már megválasztott püspök könyve ilyen. Ennek a 223 oldalas, komfortosan szedett kötetnek vonzása van. Pontosabban annak az élő Úrnak, Aki benne mindvégig szól, megszólít.
Különös, ritka dokumentáció ez a koronavírus első hullámának idejéből, a 2020. március és augusztus közötti időszakról. Ahogy a Hold utcai egyházközség ezt a rendkívüli online egyházi létet megélte, ahogy lelkipásztora kereste az Igében a válaszokat a különleges emberi és világhelyzetre, az példaértékű. Több módon, több műfajban tette ezt Balog Zoltán. Igehirdetésekben, imádságokban, interjúkban, Facebook-bejegyzésekben, videóüzenetben, és két nagyobb tanulmányban. Mindvégig érezhető a sorok mögött a gyülekezet jelenléte, érdekes módon intenzívebben, mintha mindenki ott ülne a székeken. A képernyők előtt, egy hatalmas virtuális, élő közösségben. A régi latinok azt mondták, a könyveknek sorsuk van. Mi meg ebben az időszakban ezt: a sorsoknak könyvük van. Mert ez a kötet sorsokról regél igaz, megélt mondatokat. Gyülekezeti tagokról, presbiterekről, útkeresőkről, megrendült válaszkeresőkről, egyházról, lelkipásztorról. Emberekről a járvány közepette és Istenről, Aki az emberi konfúzióban, zűrzavarban, megzavarodottságban is gondviselő Úr, „hűséges Édesatyánk”, ahogyan rendre az imák kezdődnek a prédikátor ajkán. Ezért Tőle-Hozzá-Róla-Nekünk minden mondat e kötetben, melynek itt most csak a legjellegzetesebb fordulataira tudunk utalni.
Már az meglep, hogy a kötetet zenei életünk világszerte ismert személyisége, a legendás karmester, a néhai debreceni Baltazár Dezső püspök unokája, Vásáry Tamás ajánló szavai vezetik be. Ő maszkosan is igyekezett ott lenni az általa „istenes koncertnek” nevezett istentiszteleteken. Az igehirdetéseknek „művészien” vette észre fő jellegzetességeit: a megrendültséget, a személyes hangvételt, a nyelvi találékonyságot, a finom humort. Ezt talán csak azzal lehet kiegészíteni: az igehirdetések mélyen igeszerűek, napi problémákra választ kereső módon aktuálisak és gyülekezetszerűek. És sajátos belső hullámzásban, mint a vízbe dobott kő keltette hullámok, rezonál az igehirdető az élethelyzetre (kontextus), legfőképpen a válaszadó Úr szavára (textus).
Szinte tapintani lehet a szavak születését, hozzárendeződését a prédikátor ajkán az isteni Szóhoz.
Ez ennek a kötetnek egyik csodája. 14 imádság, 10 igehirdetés belső lüktetésében, szívritmusában éljük át a magával ragadó elcsodálkozást afelett, hogy nem a vírusé a főszólam, hanem mindig az Úré, Aki övéit tanítja, vezeti a bajban, próbában. Így lesz minden istentisztelet, akár személyes ottlétben, akár az online térben igazi Őreá csodálkozássá, élő csodává. Nem véletlen tehát, hogy a kötet a Rácsodálkozás imájával indul, s az sem, hogy e március 15-én, nagyböjt 3. vasárnapján mondott imát 330 ezer lélek hallgatta, olvasta (14). A kötetet indító ima is Facebookon találta meg a kereső lelkeket. A főszólamot így fogalmazza meg az igehirdető: „Nem a vírus üzen, nem a világhelyzet üzen, nem a világ állapota üzen, hanem a szerető Isten” (37). És a személyesség értelmében rögtön hozzáteszi: „Életed üzenetét Isten egyedül Neked mondja el” (32). A járvány sok mindenre rámutat. Annak a gondolkodásnak a csődjére, ami azt hiszi: mindent meg szabad tennünk, amire képesek vagyunk (131). Márpedig kiderült, mennyire kiszolgáltatott az ember, nem ura az életének (166). „Napi billegésben, bizonytalanságban vagyunk” (175). Fel kell ismernünk határainkat, egyénileg, közösségileg is. Mindezek nyomában sok ember megrendült, de ez már a gyógyulás kezdete lehet. „Újra és újra kérhetjük, hogy rezdüljön meg az életünk, hogy fogja el a szent remegés, amelyből a katarzis következik: Isten jelenléte” (123). Mi végre is ez a pandémiás válság? Új egyensúly keresése és megteremtése felé mozdíthat Isten: „A keresztyén hit lényegéhez tartozik, hogy keressük az új egyensúlyt a lelki-szellemi-kulturális dimenzió és az anyagi-gazdasági-üzleti dimenzió között. Nem csak kenyérrel él az ember!” (139). Ehhez az új egyensúlyhoz állandó önvizsgálat kell egyénileg és gyülekezetileg, egyházként: mi Isten akarata? Tudnunk kell elfogadni saját határainkat is: „A vírus létrejötte belepiszkálás következménye – az ember szembe ment a teremtési renddel. Belepiszkált” (179).
A két zárótanulmányban már a közegyházért és a köz szolgálatáért felelős lelkipásztor, lelki vezető is megszólal, valóságos programadással. Legalább 15 javaslat bontakozik ki az Olvasó előtt. Például arról, hogy pozitív keresztyén ellenkultúrát formálhatunk, s új nyelvezetet, beszédmódot kell találnia az egyháznak a kortársakhoz. Ebben az online csak eszköz, nem cél. Szükséges a lelkipásztori hivatást védő stratégia kialakítása, s hogy nincs üdvözítő politika. „Nem kell pitizni, de nem kell elegánsan távolságot sem tartani. Öntudatos együttműködést ajánlok” (218). A kötet végkicsengéseként megszólítja Balog Zoltán a református egyház bázisát, a presbiteri világot. Az egyházi csapatmunkában nélkülözhetetlen és felcserélhetetlen a presbiterek szerepe, küldetése (219). Ők eljutnak oda is, ahová a lelkipásztor nem. Ezzel zárul a rendkívüli dokumentumkötet: „Presbiterek szolgálata, a nem-lelkész református hívők szolgálata áldás lehet, amikor a gyülekezetek határain kívül is megjelenítik, megélik az evangéliumot” (223).
A kötet túlcsordul olyan üzenetekkel, melyek a rendkívüli világhelyzetben is a győztes Úrról, a szerető és gondviselő Istenről beszélnek.
És ezt Balog Zoltán meggyőzően, képeiben, hasonlataiban eredetien, olykor meghökkentően, de mindig építően jeleníti meg. Istené legyen ezért a dicsőség! Hasznos lenne a benne rejlő értékeket közbeszéd témájává tenni. A kötet a Kairosz Kiadónál jelent meg, a szerkesztés nehéz, de találékony munkáját Kántor Yvette végezte, a képi üzenetekben gazdag, kézbevételre ösztönző borítótervet Szurdi Kata készítette.
