Farsang van. Annak kéne lenni. Normális világban normális életünkben ősi magyar szokás szerint is: vízkereszttől – húshagyó keddig, 47 napig farsang.
Hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik.
A farsang csúcspontja mindenütt a bál.
Tájainkon is, de ahol magyarság él, mindenütt. S e népszokás sem véletlen a karácsony előtti böjtök, csendességek után, mert a nép mindenben a természet rendjét követte.
A nyári nehéz kenyérkereső munkák után, a betakarítások elvégzése után, a tél idején jött a fizikai és lelki pihenések ideje, amely farsang idején a szórakozásban csúcsosodott ki. Mert a léleknek is kell mind a szellemi táplálék (elődeinknél a hitéletben nyilvánult meg), mind a feszültségeket oldó lazítás: mulatás, ének, tánc, szórakozás, közösség, találkozás. S ennek egyik leggazdagabb és legszebb ideje farsangkor volt.
Fotó: pixabay.com
Hacsak a ma élő különböző korosztályok évente ismétlődő farsangolását vesszük, ha nem is a népszokások, de a stresszoldások legjobb idejét éltük farsang idején.
Idén sajnos csak múlt időben beszélhetünk. (Remélhetőleg átmenetileg).
Már a kis apródok, gyermekek farsangi maszkabáljai, a vidám hangulat, a szülők, tanítók együtt mulatása, a felnőttek (s ebbe már a letűnő diszkók hiányában kamaszok is jelen vannak) bút-bánatot feledő mulatása – mind-mind valahol az egészségünket is szolgáló, lelki traumáinkat is egy időre feloldó esemény évente.
S ami számunkra, felvidéki magyarok számára lényeges volt a farsangban a magyar bálok összetartó, közösséget erősítő új szokásai.
Nemrég felkerültek a facebookra a Felvidék legnagyobb magyar báljának, a 23 évig Libádon (e pici kis faluban) megrendezett Felvidéki Magyar Bálnak a fotói. Ez a bál nagy találkozója volt, nem csak a hazai, de a Kárpát-medencéből minden évben megjelent testvéreknek is. A székely népviseletbe öltözött párosok, a Kárpátaljáról érkezett barátok, az esztergomi társszervezők, a magyar politikai elit megjelent vendégei, a hazai ifjú párok, polgármesterek – mind-mind az összetartozás érzését erősítették meg azon az együtt töltött éjszakán.
Erre az is bizonyíték hogy hosszú évek óta visszatérő emberek találkozóhelye volt e kis falu, mely a térképen is alig található. Az egykori hatalmas, kívülről romos épület egy éjszakára mindig megtelt valami szokatlan és ritka melegséggel, egy akarattal, a mindig reményt adó himnusz éneklésével, cigányzenével, színvonalas programmal, köszöntővel, – és a magyar emberhez tartozó gasztronómiai jellegzetességek, borok sem maradtak el. A nagy-nagy beszélgetések, barátságok egyik évtől a következőig lélekben kitartottak.
S mi maradt 2020-ban, és mára 2021-re?
Míg az előző évben a farsangot megtarthattuk, de már elvették az egyházi ünnepeinket, a családi eseményeinket, a kirándulásaink örömét, a hagyományokat éltető, szórakoztató rendezvényeinket, a nemzeti értékeinket őrző fesztiválokat.
Fotó: pixabay.com
Egy éve lesz, hogy bezártságra kényszerülve, várjuk a megváltó csodát.
S közben elfelejtjük, hogy a csodák bennünk vannak. Csak ha mi is akarjuk, akkor jönnek. Farsang van, mára ebben a bezártságban maradt az étkezési hagyomány: kocsonyafőzés, farsangi fánk sütése. Tehát éhen nem halunk.
De lelkünk mindinkább kívánja a szabadságot. A társas életet, s mindent ami azzal jár. Ha nem is oly formában, mint eddig, de nekünk kell megtalálnunk az új életformákat, mert soha ennyire nem tapasztaltuk, hogy az ember társas lény, s csakis egy közösség tart meg bennünket: hitben, nemzetben, hazában.
Reménykedjünk a következő farsangokban, ünnepekben, hogy újra összejövünk, újra találkozunk. Tegyünk érte! Mert közösség nélkül nincs élet!
