Ha Hont megye hajdani székhelyének sportéletéről kívánunk szólni, elsőként talán Szokolyi Alajos (1871-1932) nevét kell említenünk, a magyar atlétika hőskorának kiemelkedő alakját, aki Ipolyságon nevelkedett, és az első olimpikonjaink egyike volt. Ő már akkor is az ipolysági réteken készült a különféle atlétikai versenyekre, amikor a megyeszékhelyen még nem volt szervezett sportélet, illetve sporttevékenység. Első sikereit még a XIX. század végén érte el: 1896-ban Athénben az olimpián 100 m-es síkfutásban III. helyezett lett, s ugyanebben az évben megnyerte Magyarország és Csehország 100 yardos síkfutó bajnokságát. 1897-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Atlétikai Szövetség.
Szokolyi Hont megye s így Ipolyság sportéletének kibontakoztatásában is az élen járt. S ez már a XX. század elejére esik. Egyik kezdeményezője volt az Ipolysági Sport-Klub megalapításának. A testedző sportokon kívül galamblövész- és lóversenyeket is szervezett. Az is neki köszönhető, hogy a vidéki sportélet ez idő tájt élte errefelé fénypontját. A városnak két modern teniszpályája is volt, s 1903-tól 1912-ig itt zajlott az országos „lawn-tenisz”-bajnokság. A Szokolyi-emlékápolás egyik istápolója Ipolyságon Révész Ferenc, az itteni Szokolyi Alajos Olimpiai Klub vezetője. Kezdeményezésére rendszeresen megemlékeznek a jeles szülöttről, megkoszorúzzák bernecebaráti sírját, ipolysági emléktábláit: a volt ipolysági zsinagóga udvarán látható emlékfalon, illetve a plébánia (volt római katolikus elemi iskola) épületén.
S lássunk most néhány adatot az itteni sportélet kezdeteiről!
A Honti Sport-Club Évkönyve címmel az egyesület 1904-től saját kiadványt jelentetett meg.
Az első Pályi Pál szerkesztésében hagyta el a Neumann Nyomdát. Az évkönyveket számon tartják a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár bibliográfiái is.
Honti Sport Cluib teniszpályája. Korabeli képeslap. Csáky Károly reprodukciója
Az egyikben ezt írják a kiadványok kapcsán: „Az 1903-ban alapított Honti Sport Klub évkönyvei. Megjelentek 1904 és 1910 közt. (…) A kiadványok tájékoztatnak az egyesület üléseiről, gazdasági tevékenységéről, annak belső rendjéről; közlik a vezetőség és a tagság névsorát, beszámolnak az egyesület által szervezett rendezvényekről, az egyes szakcsoportok munkájáról.” (Slovenská Národná Retrospektívna Bibliográfia Séria B. Bratislava, 2018) Az egyesület alapításának ötlete 1903 januárjában merült fel,
„amikor Landauer Béla – egy baráti beszélgetés folyamán – egy »sport-club« létrehozását javasolta.”
A kezdeményezők (alapítók) egyébként tizenketten voltak. Landauer Bélán kívül Czobor Miklós, Czompó Ede, Halvax Ödön, Nyáry Alfonz báró, Sartorius István, Somogyi László, Szokolyi Alajos, Schönherr István, Totovits Kálmán, Ulrik József és Pályi Pál. A sportpálya kiépítését aztán 1903 áprilisában kezdték meg Szokolyi Alajos irányításával a Holczer Ignáctól bérelt földterületen. 1903 januárjától júniusig az egyesület a „Tennis-társulat” megnevezést viselte, melynek titkára Pályi Pál, elnöke Somogyi Béla lett. (Gaucsik, 2005:44. p.) A tagság 1903. június 7-én, az akkori körgyűlésén döntött a társulat „sportklubbá való alakulásáról”.
Ekkor nyitották meg az új sporttelepet is, ahol többek közt olyan versenyszámokat is bemutattak, mint a diszkosz- és súlydobás, gerelyvetés, magasugrás, tenisz, stb.
A tagság száma ekkor már elérte a nyolcvanat. Az 1903-as év egyébként roppant gazdag volt, az indulás óriási lendületet vett, s
csak bámulni tudjuk az idő távlatából is az akkori szervezők teherbírását.
Cikk a Honti Sport Klubról, Honti Lapok. 1910. jún. 4. Csáky Károly reprodukciója
Hiszen egyesületet alapítottak, sportpályát építettek, különböző versenyeket és bálokat rendeztek, műkedveléssel foglalkoztak stb. A Honti Sport Club tehát egyféle „társadalmi missziót” töltött be a maga módján; jelen volt Ipolyság közéletében, akárcsak a megye tágabb régióiban, sőt az országos vérkeringésbe is beépült. Igaz, hogy a tagok megoszlását tekintve tükrözte az akkori státusoknak megfelelő szervezkedést:
a klubtagok elsősorban a birtokos középnemességből, a dzsentri és az úri osztály soraiból kerültek ki, s még nem tudták mozgósítani eléggé a város egyéb rétegeit, a polgárság szélesebb köreit.
Mindezt bizonyos értelemben később az Ipolysági Futball Clubnak (IFC) jobban sikerült, inkább tֲömegsporttá tudott válni. 1912, illetve 1913 után már létezett Ipolyságon amolyan futballegyesület: a középiskolai tanulók által alakult Ipolysági Ifjúsági Football Club, ill. az iparos tanoncok által alapított Ipolysági Törekvés Sport Klub is megkezdte működését (a Honti Lapok korabeli adatai szerint).
A foci mint tömegsport ipolysági szinten feltételezhetően 1918 után bontakozott ki valójában. Mint az utóbbi témakörből íródott egyik monográfiában olvassuk: „Az Ipolysági FC (IFC) 1920-ban alakult. 1929-30-ban a CsMTSz (Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség – Cs.K. megj.) támogatásával felerősödött és új pályát épített. 1931-ben a közép-szlovákiai kerületbe osztották be, ahol rövid ideig az első osztályban játszott.” (Turczel, 1992:83. p.) Sportegyesületünk két háború közti tevékenységéről A Hét c. helyi lap is gyakran tudósított. Az 1929. évi október 15-i számban a futball szépségéről és létjogosultságáról írnak, s egyebek közt ez olvasható a cikkben:
„Minden kis falunak különb, alkalmasabb játszótere van, mint nekünk. Ifjúságunk egyetlen játszótere a várostól 1 ½ km-re fekvő marhavásártér”.
De azt is a cikkíró közli, hogy „Dicséretre méltó az I.F.C. ama törekvése, hogy a 10 éves jubileumra sporttelepet létesítsen”. S hogy mindez rövidesen meg is valósult, az lap 1930. jún. 7-iki számból is kiderül: „ Az Ipolysági Futball Club megkezdte pályájának építését.” Az egyesületnek ekkor Trefny Béla volt a főtitkára, pénztárnoka pedig Bélik Rezső. Arról is a helyi sajtó ír, hogy 1934-ben az IFC vendégként 1:1-es döntetlent játszott a Slávia Losonc csapatával. Közlik ugyanitt a ságiak felállítását is, mely így nézett ki: Lepórisz, Baráti III., Moys, Gyurász, Daucsik, Weisz, Gál, Pálfy, Halász, Gyuricsek, Víg. Itt jegyezzük meg, hogy a híres zsidó származású orvos, Kulka Frigyes családja is fontos szerepet vállalt a helyi futballcsapatban. Édesapja egyik vezetőségi tagja volt annak, maga pedig kiváló focistaként is tündökölt. Illik még megemlékeznünk itt külön is az egykori focistánkról, Daucsikról, azaz Ferdinand Daučík (1910–1986) kiváló ipolysági labdarúgóról, a hajdani csehszlovák válogatottról, az FC Barcelona legendás játékosáról és edzőjéről.
A Honti Sport Club pályái egy régi képeslapon. Csáky Károly reprodukciója
Sportpályafutását szülővárosában kezdte, és csatárként lépett át a komáromi fociklubba a húszas évek második felében. Aztán a pozsonyi Slovan és a harmincas évek végén a prágai Slavia csapatában futballozott. Emlékét szintén ápolják ma Ipolyságon, s neki is van emléktáblája a városban. S meg kell még emlékeznünk a főgimnázium egykori sporttanáráról, Hornyák Odilóról is, akinek keze alól olyan élsportolók kerültek ki, mint Lőwy Gyula, Bényi Károly, Hornok Károly stb. Id. Révész Ferenc eljutott az asztalitenisz-világbajnokságra is. A város későbbi kiemelkedő sportolói közül megemlíthetjük Bogdán Istvánt, az 1992-es barcelonai és ifj. Gáspár Lászlót, az 1996-os atlantai paralimpiai játékok érmeseit, Kapusta Pétert, a nemzetközi bajnokságokon is részt vett repülőmodellezőt, ifj. Révész Ferencet, több atlétikai verseny érmesét, Péter József autóversenyzőt, Bogya Tamás és Kovács József hegymászókat stb. A város mai sportéletének bemutatása nem tárgya e kiadványnak. A múlttal kapcsolatban hadd ismertessünk még egy sporttörténeti adalékot. A Magyar Olimpiai Akadémia és Révész Ferenc ipolysági sporttörténész együttműködő kutatómunkájának eredményeként ma már az is tudható, hogy Berzsenyi Barnabás, a kiváló magyar költő, Berzsenyi Dániel dédunokája 1918. február 12-én Ipolyságon született. Valószínűleg nem töltött hosszú időt a városban, de a helyiek újabban őt is számon tartják. Az olimpiai ezüstérmes tőrvívónak (Melbourne, 1959) emléktáblája is van Ipolyságon, melyet 2019-ben lepleztek le a zsinagóga udvarán látható emlékfalon.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
