Pilinszky Jánosra (1921. november 27. – 1981. május 27.), a huszadik század magyar irodalmának egyik legjelentősebb alakjára, a Baumgarten-díjjal, a József Attila-díjjal és a Kossuth-díjjal kitüntetett költőre emlékezünk, születésének 100. évfordulóján. Szellemi jelenléte mit sem veszített fényéből, ma is eleven.
Ebből az alkalomból jelent meg az Új Ember legújabb kiadványa, melyben Borsodi Henrietta, a Magyar Kurír hírportál munkatársa, vezető szerkesztője „bírja szóra” a költőt, az „Örömtől fényesül” című kötetben „Közelítések Pilinszky János verseihez” alcímmel. A könyv adventi elmélyülésre is kiváló.
Pilinszky János költészetében emberi létünk legalapvetőbb tapasztalatai és legnyugtalanítóbb kérdései kapnak hangot. Magunkra, saját életünkre, kétségeinkre, várakozásainkra és vágyainkra ismerünk ebben a művészetben. A költő szüntelenül a szeretet, a bűn és a szabadság problémáin töpreng. Ezt tesszük vele együtt mi is, verseihez közelítve, kapaszkodót keresve, a lélek örömének és békéjének lehetőségeit kutatva – áll a könyvajánlóban.
Az Új Ember kiadó e kis kötettel tiszteleg a száz éve született költő előtt, aki 1957-től az Új Ember katolikus hetilap belső munkatársa volt. Nagyrészt itt jelentek meg tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái.
Örömtől fényesül – az Új Ember Könyvesboltban Fotó: Új Ember Könyvesbolt
„Pilinszky, a katolikus Pilinszky, a „pokoljáró misztikus” lírájában is, publicisztikáiban is nyilatkozataiban is számtalanszor tanúságot tett hitéről.
Nem ellentmondásoktól és kétségektől mentes hit volt az övé sem. Melyikünké az? Mégis, arról is tanúságot tett, s lírája is ebbe az irányba mutat, sok küzdelmen át, hogy Isten nem hagyta el a világot, jelen van.
Hitéről így nyilatkozott: „…ha megkérdezik, és egy szóval kell válaszolnom, hogy hiszek-e, azt mondom, hogy hiszek. Pontosabban azt, hogy igyekszem hinni. De ez egy olyan igen, amin a sírig el lehet vitatkozni és töprengeni.” A hitért és a hitellenes kísértésekkel folytatott harc nehéz. És ebben a küzdelemben oly sokszor elfáradunk. Pihenni vágyunk. Csituljon, szűnjön a dráma, melyben állandóan élni kényszerülünk, a megváltás drámája, a sátán nem szűnő harca Isten ellen” – olvasható a könyvben.
Részlet a Zsolozsma című versről írt gondolatokból:
Az Eucharisztiát rejtő monstrancia nap, épp az együgyűek, az ártatlanok szerint. Pilinszky naplófeljegyzéseiben, 1971-ből az Életem szavaiból cím alatt olvassuk: „Monstrancia. Az együgyűek sokszor azt hiszik, hogy a monstrancia a mennyország napja. Gyerekkoromban, megfogalmazhatatlanul, én is valami ilyesfélét hittem. Fölmutatása olyan volt, mint a napfölkelte.” A napfölkelte Isten közénk érkezése. De most a nap alászáll, elhagyja a világot. Úgy figyeljük a nap alászállását, mint Isten távozását a világból. Isten távolléte, sőt nemléte a 20. századi ember legszomorúbb (egyben legfélelmetesebb) léttapasztalata.
A művészet gyónás, nem prédikáció – vallotta Pilinszky. Ő is gyónt. Fáradtságát is, kétségeit is meggyónta, Istennek, magának, mindannyiunknak. „…mindig szökött szerzetesnek is érzem egy kicsit magamat” – nyilatkozta egyszer. Sokszor elfáradhatott az éjszakai virrasztásban.
A könyv borítója
„Vonuljon ki a vér a világból, legalább egy kis időre. Hadd pihenjünk. Hallgassanak el az örökös, kínzó kérdések. Hadd tegyük le az éberség fegyverét egy rövid időre. A szerzetesek éjszaka fölkeltek, vannak, akik ma is így tesznek. Szent Brúnó fiai, a karthauziak, mikor az éjszaka a legmélyebb, mikor az álom a legerősebben kényszeríti az embert, a templomba vonulnak zsolozsmát mondani. A csönd ereje című könyvben olvassuk: „Őrültség vagy csoda az éjszakai zsolozsma? […] Sohasem szabad feledni Szent Brúnó szelíd, de szigorú mondatát […]: »Itt Isten megadja atlétáinak harcuk fáradalmáért az óhajtott jutalmat: a békét, amelyet a világ nem ismer, és az örömet a Szentlélekben.«”
Az ember mégis pihenni vágyik. A versbeli én is, mi is, mindannyian, pihenni, aludni végre, oly hosszú éberség, virrasztás és küzdelem után. Hadd figyeljük, némán, gondolatok és kétségek nélkül – „ahogy a semmi ágyat vet”. Most „jónak tartjuk ahogyan / végül is megpihenhetünk”. Isten és a gonosz csatájának színtere az emberi szív. És az ember újra és újra elfárad a harcban, ami a lelkében, ami a lelkéért dúl” – olvasható a könyvben.
Borsodi Henrietta Örömtől fényesül című kötete adventi elmélyülésre is kiváló.
Megvásárolható az Új Ember Könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7-8.) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.
Forrás: Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
