A Fiatalok a Nemzetért Alapítvány idén is meghirdette a „Gyújts te is egy gyertyát a Don-kanyar áldozatainak emlékére!” címet viselő hagyományos rendezvénysorozatot. Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idei gyertyagyújtási rendezvényekről ugyancsak fotókat kér az alapítvány, hogy a későbbiekben, a helyszíneken történt események dokumentálásával összegezzék a Kárpát-hazában történt emlékezéseket.
Ehhez a felhíváshoz csatlakozott Szőgyénben a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat, a Szőgyén Öröksége Társulás és a Nagyboldogasszony-templom hívő közössége.
Az elmúlt években a párkányi régió falvaiban nagyszabású regionális rendezvények keretében emlékeztek a Limes Anavum Honismereti Társulás szervezésében közösen ezen a napon. 2018-ban második alkalommal, virrasztással egybekötött történelmi emlékezés helyszíne volt a faluközpontban található emlékparkban állított szőgyéni emlékmű.
Az idei, 79. évfordulón szűkebb körben zajlott az emlékezés a II. világháború áldozatainak emlékművénél. A kora esti szentmisén Farkas Zsolt esperesplébános megemlékezett a történelmi eseményről, majd az emlékműnél Svajcer Barbara cserkészvezető köszöntötte az egybegyűlteket és üdvözölte a Kárpát-medence-szerte meghirdetett gyertyagyújtási kezdeményezést, mely a közös emlékezésben ismételten összeköti a magyar nemzetet, határokon innen és túl.
A Fiatalok a Nemzetért Alapítvány felhívása
A történelmi visszatekintést Méri Bulcsú cserkésztől hallhatták a jelenlevők, aki ismertette a magyar királyi 2. honvéd hadsereg hősies küzdelmét a Don partján, és azt a súlyos harcokkal és nagy veszteségekkel járó visszavonulást, mely mindörökre beírta magát a magyar történelembe.
Végezetül Zsolt atya – aki maga is cserkész – imádkozott mindazokért, akik hazájuktól távol, a doni hómezőkön alusszák örök álmukat.
Imádság az elesett hősökért:
„Örök, mindenható Isten! Hazánk szabadságáért és a függetlenségéért vívott csatákban és a harctereken elesett hős testvéreinkért könyörgünk most szent Fölségedhez. Te láttad Urunk küzdelmeiket, szorongatottságaikat, szenvedéseiket és vérük hullását. Kegyelmedbe ajánljuk őket: Urunk Istenünk. Ismerd el magadéinak őket, ne emlékezzél vétkeikre, amelyekkel életükben megbántottak Téged. Bárhol porladjanak is csontjaik, adj nyughelyet nekik az örök békesség honában, és örvendeztesd meg őket szent színed látásával!
Kegyes Megváltónk, Urunk, Jézusunk, Te mondottad: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért!” Akikért most imádkozunk, azok nem kímélték önmagukat, sőt életüket és vérüket áldozták azért a földért, amelyet a Gondviselés jelölt ki számukra, hogy ez legyen a mi hazánk. Tekints reájuk kegyes szemmel isteni Üdvözítőnk, és hősi halottainkat részesítsd drága kereszthalálod érdemeiben.
Minket pedig segíts kegyelmeddel, hogy ezt a drága vérrel szerzett és megvédelmezett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, és érte dolgozni meg ne szűnjünk. Add, hogy a hősök véréből és áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozatosság, az istenfélelem és emberszeretet szellem áradjon reánk! Add Urunk, hogy hősi halottaink életáldozata és nagy magyar elődeink példája minket is lelkesítsen és buzdítson az igaz hazaszeretetre! Akkor bízhatunk abban, hogy magyar szentjeink és hősi halottaink közbenjárására tovább véded és fenntartod szeretett hazánkat, nemzetünket. Ámen.
Az emlékezés lángjai a szőgyéni emlékműnél Fotó: Méri Bulcsú
Végezetül fellobbantak az emlékezés mécsesei az emlékműnél, melyre 195 szőgyéni áldozat neve van felvésve. Több mint százan a fronton, vagy hadifogságban vesztették életüket.
1994-ben, az emlékmű felavatásakor néhány marék doni földet szórtak szét az emlékmű talpazatánál, melyet egy hozzátartozó hozott a harcok helyszínéről, onnan, ahol apáink alusszák örök álmukat.
Az utolsó pillanatfelvétel
Ismeretlen katonaköltő verse
Halott csönd kószál a sírok között,
Szél markol havat a keresztek között,
Jég csendül a rohamsisak peremén,
Ami nyugszik a sok fejfának tetején.
Tegnap sok bajtársam harcolt mellettem,
De mára legtöbbjüket eltemettem.
A föld mindnyájukat befogadja,
S hantjával jóságosan eltakarja.
Ám mit súg a halott csönd az anyáknak,
Mit vihet haza a szél az árváknak,
Mily hang csendülhet a hitves szívében,
Mi tartja meg őt hazaváró hitében?
S miközben gondolatom ideér,
Testem a hómezőn lassan már nem él,
Soha többé nem jutok már haza,
Gondolj rám a Donnál is, Magyar Haza!
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
