A Selye János Gimnázium tanári szobájában hétfőn elhelyezték Oláhné Domonkos Ilona egykori tanár arcképét.
A megemlékezésen Szalay Mátyás IV. A osztályos tanuló Nagy Zoltán Sírkőre című versével tisztelgett a tanárnő emléke előtt. A rendezvényen Keszegh Béla, Komárom város polgármestere, Fazekas László emeritus református püspök és Andruskó Imre méltatták a tanárnő életútját. A Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre nevében Langschadl István elnök és Kalácska József alelnök voltak jelen.
Oláhné Domonkos Ilona (1936–2021) 1936-ban született Nagymegyeren, pedagógus–kántor családban, 1954-ben érettségizett Dunaszerdahelyen, majd a Comenius Egyetem Természettudományi Kara következett, ahol 1958-ban fejezte be tanulmányait: matematika–fizika szakos tanár lett.
1958-tól az akkor 11 éves komáromi középiskolaként működő, később gimnáziummá lett intézmény tanára volt egészen 1996-ban történt nyugdíjba vonulásáig.
A gimnáziumban ismerkedett meg Oláh Imrével, akivel hathetes ismeretség után 1958 karácsonyán kötöttek házasságot. Közös jelszavuk, amely egész életüket jellemezte: „Soli Deo Gloria” – Egyedül Istené a dicsőség. 54 éven át kiegyensúlyozott, békés házasságban éltek, egymást segítve mindenben. Az iskolának, tanítványaiknak szentelték idejüket és energiájukat.
Az Oláh házaspár munkájának is köszönhetően az 50-60-as években matematikából és fizikából az egész ország első iskolái közé emelkedett a magyar gimnázium, a tanárnőnek volt az első eredményes megoldója a fizikaolimpia versenyében.
Hangoztatta, hogy az ember életében a legfontosabb az istenhit, majd utána következik a család, a nemzeti hovatartozás megélése és a hivatás.
Nagyon sokszor volt osztályfőnök, de nemcsak tanított, nevelt is, bátran hirdette, hogy az itt élő magyarságban van akarat, tehetség, szorgalom, és hogy a múltunk nem fásulttá, hanem épp ellenkezőleg, lelkiekben gazdagabbá tett bennünket. Kötelesek vagyunk nyelvünket, kultúránkat továbbadni diákjainknak.
Alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok, ma Vas Lajos Kórusának, 1990 márciusában újraindította az 1881-ben alapított Protestáns Nőegyletet, melynek húsz évig elnöke volt. A komáromi református gyülekezet történetében ő volt az első női gondnok.
Tizennégy éven át a Komáromi Önkormányzat mellett működő szociális bizottság munkájában is tevékenykedett. Feldolgozta a komáromi bencés gimnázium múltját, történelmét is, amely 1995-ben jelent meg a Honismereti Kiskönyvtár sorozatban.
2007-től a Vitézi Rend tagja volt, 2012-ben megkapta Komárom városának Pro Urbe-díját, de amire talán a legbüszkébb volt: 2013-ban Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában az Oláh család tagjaként Magyar Örökség Díjban részesült,
ott fogalmazta meg tanári hitvallását: „Aki gyökereit nem ismeri, jelleme sivár, jövője pedig nincs”, illetve „A jó pap holtig tanul, a jó tanár pedig halála után is tanít.”
A Selye János Gimnázium igazgatósága, tanári kara közösen az öregdiák-szövetséggel – ha a járványhelyzet engedi – szeretne méltó módon megemlékezni szeretett tanárnőnkről a gimnázium aulájában egy ünnepi műsor keretében.
(Sajtóközlemény)