A Kárpát-medencei magyar kisebbségjogi kalauz sorozat harmadik kötetét mutatta be a Nemzetpolitikai Kutatóintézet. A hasonló céllal készült, és eddig megjelent kárpátaljai, illetve romániai helyzet bemutatása után ezúttal a a felvidéki magyar közösség anyanyelv-használati jogainak érvényesüléséről adnak áttekintést a szerzők: Kállay András, Mészáros András, Őry Péter és Szabó Olga.
Kántor Zoltánnak, a Nemzetpolitikai kutatóintézet igazgatójának köszöntője után Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke méltatta a kötetet, amelynek szerzői újszerűen mutatták be a kérdést az élet minden területén az oktatástól a közlekedésig. Arra is rámutatott, hogy az őszi önkormányzati választások eredményéhez hogyan járulhat hozzá a könyvben foglaltak tudatosítása, valamint az a tény, hogy 2022. szeptember 1-től az ENSZ közgyűlésének magyar elnöke lesz, akin sok múlik az identitás védelméhez való jog elfogadtatása terén.
A könyv bevezetőjében idézte Rudolf Chmel író, politikus 2010-ben mondott beszédéből az alábbi gondolatot:
„Ha államunk többnyelvűségére úgy tekintünk, mint balsorsra vagy csapásra, nem pedig – az akármennyire komplikált múlt ellenére –természetes különbözőség eredményére, megmaradnak traumáink, félelmeink és komplexusaink. Ha államunk többnyelvűségét értéknek fogjuk fel, sőt, hozzáadott értéknek, máris megteremtettük megőrzésének, megtartásának jogi feltételeit.”
Szili Katalin ehhez annyi tett hozzá: Csak remélni tudom, hogy ez a felfogás szomszédunkban is előbb-utóbb általánossá válik.
Ezt követte a kerekasztal-beszélgetés, amelynek moderátora Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense volt, résztvevői pedig Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke, Kállay András, a Pro Civis Polgári Társulás irodavezetője és Mészáros András. A kötet szerzői közül Szabó Olga nem tudott jelen lenni.
A kiadvány két nagy témaköréről: a szlovákiai jogalkotásról, illetve a jogalkalmazásról, s ezek gyakorlati problémáiról folyt a beszélgetés. Jövőre lesz a 30. évfordulója annak, hogy létrejött a Szlovák Köztársaság, amelynek alkotmánya államnyelvnek nevezi a szlovákot, és megkülönböztetve kezeli a kisebbségek nyelvét. Az előbbi használatát kötelezőnek mondja ki, a kisebbségeknek csak lehetőséget ad anyanyelvük használatára ott, ahol létszámuk eléri a lakosság 20%-át. Itt emelte ki Szili Katalin a népszámlálás fontosságát, ugyanis az új törvény szerint ez 15%-ra csökken, amennyiben az utolsó két népszámlálásnál kimutatható a 15%-os arány.
A szlovák alkotmány a kollektív jogokat kizárja, s a kisebbségek jogait is ahhoz a feltételhez köti, hogy nem veszélyeztethetik az állam területi egységét. Ez a kitétel a szomszédságban zajló háború miatt mostanában többször előkerült a szlovák politikai publicisztikában, mint az a vád is, hogy a magyar miniszterelnök fel akarja parcellázni a Felvidéket.
A felvidéki magyar közösség anyanyelv-használati jogainak érvényre juttatásában nem segít a nemzetközi környezet. Az EU számos kérdésben foglal állást, ebben nem. A Beneš-dekrétumok hivatkozási alapul szolgáltak a földtulajdon ügyében.
A jogalkalmazás ellenmondásainak számos hétköznapi esete került szóba: szűkös lehetőségeik a közmédiában, a települések tengerszint feletti magasság szerinti megkülönböztetése, vagy aligha veszélyeztetné az állam területi egységét, ha például a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos rendelkezések, vagy a veszélyhelyzetre való figyelmeztetés megjelenne magyar nyelven is. Ahhoz is joga lenne a magyarságnak, hogy az országos segélykérő vonal végén magyarul tudó operátor is elérhető legyen. Két területen érződnek legjobban a nyelvi jogok érvényesülésének a hiányai: az igazságszolgáltatásban és az egészségügyben.
A kerekasztal-beszélgetésből nem hiányzott az önkritika sem: a meglévő nyelvi jogokkal sem élnek eléggé a magyar közösségek, igaz ez az üzleti nyelvre, arra, hogy nem tüntetik fel a szolgáltatások, magyar termékek nevét magyarul, hogy magyar multi cég nem vesz fel magyar dolgozót, és hogy a magyarok eleve alkalmazkodnak a szlovák környezethez: névhasználatban, anyakönyvezésben.
Van-e elég öntudat bennünk, hogy használjuk a nyelvünket? – tette fel a kérdést valamennyiüknek, a távollevőknek is Őry Péter. Szili Katalin pedig azzal a gondolattal zárta a könyvbemutatót: a magyar értelmiség felelőssége, hogy bátran éljen jogaival. Ehhez kíván útmutatót, segítséget nyújtani a Kárpát-medencei magyar kisebbségjogi kalauz.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)