Matzner Ilona (1899–1986), vagyis Lola – Márai Sándor felesége – huszonéves korától vezetett naplót. 1923-ban polgári, 1936-ban egyházi házasságot kötött Máraival. Férje hagyatékában maradt meg 296 különböző méretű füzet, begépelve több mint 2000 oldal! A naplóba zárt három évtizedet Lola szemszögéből látjuk. A Helikon Kiadó gondozásában idén, az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg a Betűbe zárva című napló két kötetben (1948–1964 /841 oldal/ és 1965–1979 /749 oldal/). Korábban is írt naplót, de annak sorsa ismeretlen. Azt Budapesten hagyta Frey Eta nevű barátnőjénél.
Kassán e munka bemutatóját július 13-án tartották, Lola születésnapján. Azonban arra nem tudtam elmenni. Így most beszélgettem el a naplóról Ötvös Annával, aki a hatalmas anyagot sajtó alá rendezte és jegyzetekkel látta el.
Írtam egy utószót, melyben a naplót ismertetem és egy viszonylag bővebb életrajzot közlök Loláról – mondja beszélgetésünk elején Ötvös Anna történész, a kassai Márai Sándor Emlékkiállítás kurátora – Nem vállaltam a szöveg megkurtítását, mert nekem minden fontos volt. A válogatást Nagy Zsejke író vállalta. Ő szerkesztette a kéziratot. Magyarán, ő húzta meg az anyagot és a második kötet végén pontosan leírja, mit hagyott ki. Én a jegyzetapparátust készítettem el. Tehát kevésbé közismert személyek adatainak néztem utána. Ezek nem szerepelnek a lexikonokban. Sok olyan ember akadt, akit meg kellett „fejteni”, hogy került kapcsolatba Máraiékkal. Nagyon sok segítséget nyújtott maga a napló is. Pl. az elszólások. Így össze lehetett rakni az adatokat. Rengeteget kellett kutatnom, levéltári anyagokat, anyakönyveket, hogy megtudjam, ki kicsoda. Ez volt számomra a legizgalmasabb. De utána kellett néznem annak is, hogy milyen kiállításokon vettek részt egy bizonyos napon New Yorkban. Vagy Lola említ egy könyvet, amit olvas. Ennek adatait is ki kellett keresnem.
A névmutatóból a leggyakrabban szereplő személynevek kimaradtak. Többek között a főszereplő Márai Sándor, akit Lola szinte minden oldalon említ, de nevelt fiuk János, testvére Zsazsa, azután azok a barátai, akik napi szinten szerepelnek a New York-i, vagy salernói részben. Óváry Zoltán, immunológus barátjuk sem szerepel a névmutatóban, aki egész életükben tartotta velük a kapcsolatot. Ez ugyanis tetemesen megnövelte volna az oldalak számát.
Nyilván az érdektelen dolgok maradtak ki a két kötetből…
…és az ismétlődések.
Példának okáért mi?
A hétköznapi dolgok, amikor Lola leírja, milyen az időjárás, vásárolni ment, fáj a feje – ami nála gyakran előfordult – és kimaradtak a hosszú álomleírások is. Nagy Zsejke elsősorban arra koncentrált, hogy ami Márai Sándorral kapcsolatos, bekerüljön a válogatásba.
A napló alapján milyen az a Lola-kép ami magában kialakult?
Én magam nagyon elfogult vagyok vele szemben és tudom, hogy mindenkinek más képe van róla.
Minden olvasó más Lolát fog kiolvasni belőle. Számomra nagyon szimpatikus. Pozitívan gondolkodó nő, akinek tragikus életsors jutott. Tragikus harminc év, amikor külföldön élnek. Igyekszik a jóban megkapaszkodni és otthont nyújtani, amit ők elvesztettek. Ezt keresi. Külföldön is.
Egy nagyon aggódó anya és feleség. Azért, hogy Márai Sándor sorsa így alakult, mert nem lehet magyar íróként külföldön élni. Ezt véli a legtragikusabbnak. Ne tagadjuk, ez így is volt. A mindennapi betevő falatért is aggódnia kellett. Nehéz körülmények között éltek, s erről egy nagyon hiteles képet kapunk. Úgyhogy ő is egy hétköznapi ember – vannak jó és kevésbé jó tulajdonságai. Nagyon színes egyéniség és mindezzel együtt is szeretem!
Márai Sándor komplikált személyiség volt a magánéletében, mondhatjuk, hogy morózus és elzárkózó. Hogyan működött a kettejük házassága?
Ez így van. Morózus természetű ember volt. A házasság hullámzó volt. Lola leírja a mindennapi életüket. Sándor rosszkedvű, nem szól hozzá, illetve mérges, nem találja a helyét. Teljesen őszintén írja le a helyzetüket.
1986 márciusában Márai üzenetet kapott álmában elhunyt feleségétől: Te másoknak írtad a naplót, én neked. Az ember önkéntelenül is felteszi a kérdést, egy ember miért ír naplót. Mert a legtöbb ember nem nagyon fogja újraolvasni. Nincs ideje.
Nem. Lola sem olvasta vissza. Azért írta, mert magányos volt. Magának írta a naplókat.
Sándor és Lola házasságában voltak viharos időszakok is. Ez mennyire csapódik le a naplóban?
A napló voltaképpen egy házasság története. El kell olvasni!
A naplók (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Kassáról mit ír?
Kassáról gyakran ír. Az egész naplót olvastam, nemcsak a válogatást. Jó érzéssel töltött el. Itt zajlott mindkettejük gyermekkora. Ez fontos összekötő kapocs volt közöttük. Úgy érzem ez egész életükön keresztül kitartott. A családdal kapcsolatos élmények is Kassához kötik. Az ismerősök is Kassára emlékeztetik.
Megnevezi őket?
Meg. New Yorkban nagyon sok kassaival találkoznak. Volt osztálytársaikkal. Márai egykori premontrei diáktársaival, Lola a felső leánygimnáziumi iskolatársaival. Lola le is írja, hogy visszatért Kassára és a gyermekkorába. Ez óriási élmény volt számára és gyakran leírja az emlékeit.
Azt tudjuk, hogy Márainak mennyire fontos volt Kassa. Lolának is?
Fontos volt a család, a szülőhely miatt. Ír a Bankóról és a Csermelyről, ahová jártak. Egy szeretetre méltó gyermekkorról számol be.
Kassáról nem álmodott?
De, gyakran álmodott. A családtagokról. A Malom utcáról, a Kazinczy utcáról, ahol állt a lakásuk, a Maléter-palota. Gyakran álmodott a házukkal. Leírja a helyszínt. A Kazinczy Ferenc utcára nyílott az ablaka. Azt álmodja, hogy Zsazsa fán ül menyasszonyi ruhában. Sokszor ezek zagyva álmok, de mindegyiket próbálja megfejteni, és megmagyarázni.
Milyen alapon teszi ezt?
Krúdy Álmoskönyvét használja leggyakrabban.
Ezt a legkevésbé alkalmas munkának tartom erre!
Ő analizálja önmagát. Ami meglepő volt számomra, szenvedélyes lottójátékos volt. Az álmai alapján rohant a lottózóba és adta föl a szelvényeket. Játszik a számokkal és felteszi.
Nyert is?
Egyetlen egyszer nyert nagyobb összeget, de többször kisebb összegeket is. Ennek örült. Persze a nagy összegekre vártak. Márai is rendszeresen játszott. Ő mindig egyforma számokat tett föl, de Lola mindig az álmai szerint váltogatta azokat.
Elolvasta a teljes naplót. Volt még valami, ami meglepte?
Igen. Az, hogy milyen színes életet éltek a körülmények ellenére. Milyen nyitottak voltak a világra. Mindenre figyeltek. A kultúrára, a politikára, a hétköznapokra, az irodalomra. Lélekben mennyire otthon éltek és mennyire odafigyeltek mindenre. Arra az országra is, ahol éltek. De Magyarországra és Európára is. És mennyire igyekeztek annak ellenére, hogy kevés pénzük volt, kiállításokra járni, könyveket vásárolni és olvasni, benne lenni a kultúrában. Lolát a politikán kívül nagyon érdekelték az újítások, a Holdra-szállás, az űrhajózás és űrkutatás, minden egyes rakétakilövés. Olvasva ezeket a sorokat, az ember belemerítkezik az 50-es, 60-as és 70-es évekbe. Benne tud élni abban a korban. Nagyon hiteles forrás és társadalomtörténet. Hihetetlenül olvasmányos!
Az érdekes, mert az ő női korosztályát nem nagyon érdekelte a politika.
Lola hihetetlenül érdeklődő teremtés volt. Őt minden érdekelte. Ő mindent elolvasott, mindent konkrétan leírt, még akkor is, ha utólag az ember úgy látja, ez egy elhamarkodott vélemény volt a részéről.
Kinek ajánlja ennek a könyvnek az elolvasását?
Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a 20. század története 1948 és 1979 között, akit érdekel az emigráns-sors, a női sors, egy híres magyar író és családja hétköznapi élete, akik szeretik a hiteles történeteket, és akik szeretnek a kulisszák mögé nézni. Kitartó és élménydús olvasást kívánok!
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
