A Fiatalok a Nemzetért Alapítvány hagyományos rendezvényéhez a Gyújts te is egy gyertyát a Don kanyar hőseinek emlékére! című felhíváshoz csatlakozott a szőgyéni 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat és a Nagyboldogasszony-templom közössége, és együtt emlékeztek a hősi halált halt magyar honvédekre.
Szentmisével vette kezdetét az emlékezés, melyet a hősökért mutatott be ft. Farkas Zsolt esperes-plébános, aki maga is cserkész. A napi evangélium a Márk 2. 1-12 vers volt, mely a béna ember meggyógyításáról szólt, akit négyen vittek Jézus elé. A homíliában Zsolt atya a bajtársiasságról szólt: miként a kafarnaumi négy bajtárs segített a béna társuknak, úgy segítették egymást a magyar honvédek a doni pokolban, a nehéz helyzetekben, idegen földön, távol a hazájuktól. Teljesítették kötelességüket, együtt küzdöttek, óvták egymás életét, tudtak másokért is élni.
A haza és az embertársaik szolgálatán keresztül szolgálták Istent, míg végül testük idegen földben enyészett el, de lelkük az örökkévalóságban hazára talált.
– mondta Zsolt atya.
A kegyeletadás az emlékparkban folytatódott a II. világháború áldozatainak emlékművénél. Zsolt atya imát mondott a hősökért, az árván maradt családokért, majd a cserkészek – Svajcer Antónia csapatparancsnok vezetésével – rövid történelmi visszatakintéssel idézték fel a 80 évvel ezelőtt történt eseményeket, amikor a magyar királyi 2. honvéd hadsereg doni állásai ellen megindult a szovjet támadás.
„A Magyar Királyi Hadsereg honvédsége keményen ellenállt, mégis kivetették őket állásaikból és a farkasordító hidegben, folyamatos harcban az ellenséggel és olykor saját szövetségeseikkel, nagy veszteségek árán sikerült elkerülniük a teljes bekerítést és megsemmisítést. Az offenzíva felőrölte a mintegy 200 ezer főből álló 2. magyar hadsereget, amely történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el: a Don-kanyar így Muhival és Moháccsal együtt örök nemzeti gyász marad”- mondták el a cserkészek.
Visszaidézték azt az eseményt, amikor 1994-ben felszentelték a szőgyéni emlékművet, akkor egy marék doni földet szórtak szét az emlékmű talpazatánál, melyet egy hozzátartozó hozott el a harcok helyszínéről, ahol apáink alusszák örök álmukat.
Az emlékműre 195 név van felvésve, melyből százan a fronton vagy hadifogságban veszítették el életüket.
A történelmi megemlékezésen a cserkészek a 2. cserkésztörvény értelmében „híven teljesítették kötelességüket, melyekkel Istennek, hazának, embertársaiknak és a magyarságnak tartoznak”.
Végezetül a csapat jelen lévő tagjai és az emlékezők elhelyezték mécseseiket az emlékműnél, köztük Méri Szabolcs polgármester és Smidt Róbert, a Nyugat-felvidéki Történelmi Vitézi Rend székkapitánya. A nemzeti imádság eléneklésével zárult a fáklyafényes emlékezés.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)