…mondja Lucifer Madách Az ember tragédiája című művében, s hogy miért idéztem pont őt, az alábbiakból feltehetően kiderül majd. Miután a lengyelek, nevezetesen Andrzej Duda elnök csütörtökön Varsóban bejelentette, hogy Lengyelország a legközelebbi napokban, a szállítmány első részleteként négy MiG-29 vadászgépet ad át Ukrajnának, Szlovákia sem maradhatott le, pénteken itt is döntés született arról, hogy átadja Ukrajnának MiG-29-es vadászgépeit és a KUB rakétaelhárító rendszer egy részét.
Az ideiglenesen megbízott szlovák kormány tehát ezúttal is hozta lényegét, a Brüsszelnek való feltétlen megfelelni akarást, követve annak álságos, „fegyverekkel harcolunk a békéért” jelszavát. Tette ezt annak dacára, hogy ez a lépés az ellenzék komoly ellenállásába ütközött, annyira, hogy a Smer büntetőfeljelentést tesz a főügyészségen hivatali jogkörrel való visszaélés miatt a megbízott kormány döntésével kapcsolatban, s kitart amellett, hogy a haditechnikai eszközök elajándékozása fontos külpolitikai kérdésnek minősül, amiről nem dönthet egy megbízott kormány.
Fico szerint egyébként a vadászgépek ajándékozása fölösleges politikai gesztus. Öt működőképes harci repülőgép nem fogja megváltoztatni a háború menetét, viszont a döntést Oroszországgal szembeni nyíltan ellenséges lépésnek tekinti. Véleménye szerint ez belerántja Szlovákiát egy katonai konfliktusba.
S ha már a nem adhatok mást, csak mi lényegem idézetet említettük, ehhez tartotta magát az ukrán fél is, mely ugyancsak hozta a tőle megszokott „semmi nem elég, mindig több kell“ formáját.
Ennek fejében kifejtették, hogy a MiG–29-esek „nem hatékonyak az orosz légicsapásokkal szemben elavult rakétáik, radarjaik miatt”. Mindebből szerintük az következik, hogy Ukrajnának sürgősen szüksége van többcélú, modern, negyedik generációs nyugati repülőgépekre, például F-16-os vadászgépekre. A Pentagon viszont hangsúlyozta, hogy jelenleg nincs tervben az, hogy a gépeket Ukrajnába szállítsák, mivel a pilóták kiképzése még akkor is legalább nyolc hónapot venne igénybe, ha egyébként tapasztalt pilótákról lenne szó.
Tapasztalt pilóta pedig nem terem Ukrajnában minden bokorban, még tapasztalt katona sem. Ezt bizonyítja az ukrán fegyveres erők 46-os deszantos dandárja azóta lefokozott zászlóaljparancsnokának, a „Kupol” fedőnévre hallgató Anatolijnak az elszólása is, aki a Washington Postnak adott nyilatkozatában az ukrán haderő tervezett tavaszi ellentámadás előtti állapotát ecsetelte. Egysége a donyecki régióban harcolt, a télen Szoledarból vonultak vissza.
Elmondása szerint szemtanúja volt, ahogy több száz ukrán katona hagyta el pozícióit a Wagner zsoldosainak előrenyomulása közben, mivel a veszteségek miatt rengeteg a hiányos kiképzést kapott besorozott katona. Saját, 500 fős egységében százan meghaltak, négyszázan megsebesültek, így javarészt tapasztalatlan újoncok alkotják most az egységét.
„Kapok új harcosokat, de nincs időm kiképezni őket. Ha harcra kerül a sor, eldobnak mindent, és elfutnak. Azt mondják, megijeszti őket a puskadurranás. Gránátot pedig soha sem hajítottak még el” – mondta „Kupol”, aki azért beszélt minderről a Washington Postnak, mert remélte, hogy így az Egyesült Államok jobb kiképzést biztosít majd az ukrán erőknek.
Így áll hát a szomorú helyzet, melyet a 30 esztendős, felváltva üzemképesnek, máskor repülésre képtelennek mondott szlovák MiG-ek lesznek hivatottak megmenteni. Egy atomhatalommal szemben, mely szerint Szlovákia ezzel a lépéssel átlépte a képzeletbeli vörös vonalat…
(NZS/Felvidék.ma)
