Nagyböjt idején önmagunkba tekintve lelkiismeret vizsgálatot tartunk, hogy ily módon készüljünk húsvét ünnepére.
Húsvétkor az egész keresztény világ Krisztus halálát és feltámadását ünnepli. Miért, kiért halt meg Krisztus? Jézus az életét áldozta az emberiségért, az emberiség bűneiért. Halálával és feltámadásával az újrakezdés lehetőségét biztosította számunkra, mert az Ő irgalmas szeretete révén, magára vette az emberiség bűneit, a mi személyes bűneinkkel együtt és magával vitte egészen a keresztre, ahol szenvedett értünk, meghalt és harmad napra feltámadt. Krisztus keresztje arra ösztönöz bennünket, hogy vegyük fel a harcot a bűneinkkel és rossz szokásainkkal szemben, és újuljunk meg az Ő szeretetében. Miért fontos a bűnbánat? Elsősorban azért, hogy jobb emberek legyünk, és a böjtölésünk által megerősítsük akaraterőnket a bűnnel való küzdelemben. Bűneink megnehezítik életünket és ettől a tehertől igyekeznünk kell megszabadulni. Bűneink súlya ránk nehezedve nehéz keresztté válik, amit saját magunk ácsoltunk.
Történt egyszer, hogy egy hitoktató tanár a bűn súlyáról tanította a gyermekeket. Azon töprengett, miként magyarázza el a diákoknak a bűnbánat fontosságát és a szentgyónás lehetőségét. Amikor felemelt egy vízzel töltött poharat, mindenki arra gondolt, hogy szomjas, vagy az osztályteremben lévő virágokat szeretné megöntözni. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: „Milyen nehéz ez a pohár víz?“ A válaszok a két dekagrammtól a fél kilóig terjedtek. A tanár azonban így válaszolt: „A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.” Minél tovább halogatom a bűneimtől való szabadulást, annál nehezebb lelki teher lesz az számomra és nyomasztóvá válik. Olyan nehéz hátizsákot cipelek ez által földi vándorutam során, amiből semmi hasznom sincs. Tartalma nem üdít fel és nem táplál, hanem megnehezíti életemet.
Amikor az ember meghallja a böjt szót, rögtön a lemondás jut eszébe, de a böjt nem csak a lemondásról szól, hanem plusz jócselekedetek bevállalásáról is, melyekkel megerősíthetjük akaraterőnket. Megerősödhet az akaraterőnk a mindennapi dolgokban és a bűneinkkel, gyarlóságainkkal való küzdelemben. A böjt nem fogyókúra, vagy spórolás, hanem mindaz, amiről lemondunk, azt mások javára a szegények részére ajánlhatjuk. A böjt az elcsöndesedés, a lelkiismeret vizsgálat és Krisztus fájdalmas arcába való tekintés ideje, ami a bűnbánat és a lelki megtisztuláshoz vezet. A böjt nem csak a hústól való tartózkodást jelenti, ez csak az egyik formája a böjtnek. A bűnbánat más formái is lehetségesek, főként a segítő szeretet cselekedeteivel. A nagyböjt a lelki megújulás és a lemondás ideje.
Amennyiben a lemondás útját választjuk:
„Mondjunk le most, nagyböjtben,
– a bosszú édességéről,
– a harag keserű füvéről,
– a fegyelmezetlen beszéd csípős fűszeréről,
– az önelégültség édes pudingjáról,
– az önös énre építő hiúság proteinjéről,
– az előítéletek erős italáról,
– a barátságtalanság kenyeréről és
– az önsajnálat bódító boráról.”
Áldásos nagyböjti készületi időt és kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kívánok!
(Farkas Zsolt atya/Felvidék.ma)
