Dr. Makovitzky József akadémikus professzor, a Heidelbergi Egyetem Neuropatológiai Intézetének és a Freiburg im Breisgaui Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének vendégprofesszora, az I. Sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet egykori bonctermi felelőse és oktatója, a Pécsi Tudományegyetem orvosi karának vendégprofesszora tavaly év végén töltötte be nyolcvanadik születésnapját. A kerek évforduló kapcsán idén két kitüntetésben részesítették.
A budapesti Semmelweis Egyetem május 4-én Pro Universitate Érdemrendet adományozott számára, május 19-én pedig Markusovszky-emlékérmet vehetett át Budapesten. A Markusovszky Lajos Alapítvány Kuratóriuma és az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottsága adományozza azt életműdíjként, amivel a kitüntetett kutató, gyógyító és oktató munkáját ismerik el.
A kitüntetés névadójáról annyit illik tudnunk, hogy a csorbai születésű orvos és akadémikus, a modern magyar egészségügy megalapítója volt. Életre szóló barátságot kötött Semmelweis Ignáccal. (Prof. Dr. Rosivall Lászlóval, a Semmelweis Emlékbizottság elnökével Makovitzky megszervezte, hogy Berlinben a névadó halálának kétszázadik évfordulója alkalmából a magyar állam ajándékaként egy mellszobrot avathassanak. Ő a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet képviselte. Majd a regensburgi nemzetközi Semmelweis szimpózium felkért előadójaként szerepelt 2018-ban.) Markusovszky 1847-ben Balassa Jánossal Európában először műtött narkózissal. 1848-ban őrnagyi rangban törzsorvosként tevékenykedett. Görgeyt is ő gyógyította az ácsi csata után. 1857-ben megalapította az első szaklapot, az Orvosi Hetilapot, melyet 32 éven át szerkesztett. Ő alapította a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot is. Többedmagával dolgozta ki az Országos Közegészségügyi Tanács tervezetét, mely a kormány tanácsadó szerveként működött. 1867 után Eötvös József miniszteri titkárrá nevezte ki. 25 éven át óriási munkát végzett mind a szakiskolák, mind a szaktörvények megalkotása terén.
A kitüntetett neve olvasóink számára nem ismeretlen, hiszen több írását portálunk is közreadta. Családnevét olvasva, sokan felkaphatják a fejüket. Valami köze lehet Dušan Makovickýhoz, aki Tolsztoj orvosa volt? Valóban.
Ebből a családból származik. Róla is írt tanulmányt. Abból tudjuk, hogy a család lengyel származású volt. „Otthon több nyelven beszéltek anyanyelvi szinten, szlovákul, németül, magyarul és lengyelül is“ – írja tanulmányában. Makovický doktor Tolsztojjal kapcsolatos feljegyzéseit magyarul írta, hogy az író gyermekei ne értsék azokat.
A professzor anyai részről osztrák, de cseh, morva, lengyel ősökkel is rendelkezik. Édesanyja bányászcsaládból származott. 1934-ben jött Magyarországra, ahol gazdag zsidó családoknál némettanárnőként dolgozott. Atyai nagyapja viszont a selmecbányai evangélikus gimnáziumban végzett, majd kitanulta a cukrászmesterséget. Az egyik legkiválóbb mesterré nőtte ki magát. Végül Nagykanizsára került.
Édesapja történelem-földrajz-geológia szakos tanári diplomát szerzett. Ragyogó sportoló hírében állt. A Teleki Pál intézetben kapott munkát. 1942-ben behívták katonának.
Közben Makovitzky József is megérkezett. Ugyanis nagyanyja rábeszélte édesanyját, karácsonyozzon a nagycsaláddal Nagykanizsán. Így december 13-án felült Pesten a döcögő vonatra, aminek hatására Jóska egy hónappal korábban született a vártnál, de nem egyedül! Még nagyobb meglepetés volt, hogy 1942. december 15-én a nővérével együtt érkezett. A lány 5:15-kor, ő pont fél órával később! Anyja járt nőgyógyászhoz, de fogalma sem volt az ikerterhességről. Apja akkor Sztálingrádnál harcolt. Hazarendelték az ikrek miatt, ez mentette meg az életét. Később hadifogságba esett, csak 1949-ben jött haza, s utána B-listára tették.
Makovitzky a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével gyerekkorában háromnegyed évet Bern mellett töltött, Scholz László zuglói evangélikus lelkész közbenjárására. Előtte egy komoly műtéttel megmentették, talán az elsők között kapott penicillint Magyarországon. A csenevész gyerek egy nagyon kedves, tizenegy gyermeket nevelő svájci családhoz került. A családfő igazgató-tanítóként dolgozott. Amikor azután hazajött, meg kellett tanulnia magyarul!
1961-ben leérettségizett, de nem vették föl az egyetemre, így a patológiai intézetben helyezkedett el, pedig művészettörténettel szeretett volna foglalkozni. Döcögve indult ez az orvosi pálya, de végül révbe ért. A díjazott a Lipcsei Egyetem Patológiai Intézet vendéghallgatója volt (1965/66), a végzés után a pécsi Kórbonctani Intézetben kezdte munkásságát. 1973-tól a Budapesti Orvostudományi Egyetemen oktatott.
Három év múlva az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet Morfológiai Osztályára ment, de tovább tanított az egyetemen. Budapesten kandidátusi fokozatot szerzett, Jénában és Budapesten is habilitált (1980). A Kieli Egyetem Patológiai Intézetében helyezkedett el (1983). Azóta él Németországban.
A Hamburgi Klinikum Barmbek Patológiai Intézetében társigazgatója lett (1988-92). Vendégprofesszorként a Martin Luther Egyetemen Halle-Wittenbergben dolgozott (1992-94). Majd több németországi patológiai magánlaboratóriumban munkálkodott (1994-97). Ezt követően a Rostocki Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Intézetének Nőgyógyászati-patológiai Osztályát vezette (1997-2007). Ezután vonult nyugdíjba, azóta professzor emeritus és vendégprofesszor a Heidelbergi Egyetem Neuropatológiai Intézetében és a Freiburg im Breisgaui Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében (2008-), valamint Budapesten és Pécsett. Magyarországon több doktori értekezés, PhD, valamint tudományok doktora szakdolgozat készült el segítségével.
Fő kutatási területe az emberi és állati testben képződő kóros fehérjék, peptidek és lipidek, valamint azok szénhidrátokkal alkotott vegyületei, illetve a mellrák immunrendszeri diagnosztikája és kezelése. Jelenleg az Alzheimer-kór kutatásával, az agyban lerakódó kóros fehérjékkel foglalkozik.
Szakmai munkája mellett művészettörténettel és történelemmel is foglalkozik. Gazdag munkásságából csak töredékeket villanthatunk fel. 1987 óta állandó előadója a magyar és német kulturális témákkal foglalkozó berlini Collegium Hungaricumnak, valamint többször tartott német, illetve magyar nyelvű előadásokat számos németországi, svájci, franciaországi, magyarországi városban, de Prágában és Pozsonyban is. Az utóbbiban az Evangélikus Teológián előadást tartott a Reformáció a mai Szlovákia területén c. konferencián a Három részre szakadt Magyarország reformációjáról (2017).
2018-ig állandó előadója volt a karlsruhei Roncalli-Forumnak. Kultúrtörténeti témákat vett górcső alá, de a festészet (Albrecht Dürer, Matthias Grünewald, Cranach család) és a reformáció tárgykörét is érintette. A rostocki egyetem teológiai karán a magyarországi reformáció történetét adta elő a Thüringiai Evangélikus Felnőttképző Akadémián.
Lutherstadt-Wittenbergben a vasárnapi előadások sorozatában a három részből álló előadássorozatot tartott erről a témáról (2016). Az ebben a városban álló Melanchthon-ház újrarendezett kiállításának szervezésében vett részt (2013). Ebben a városban a Magyar Reformációs Napok keretében felavatták az általa is javasolt emléktáblákat, melyeket ő fedezett anyagilag. Dévai Biró Mátyás, Sylvester János és Stöckel Lénárd emléktábláit magyarul, szlovákul és németül ő avatta fel (2017). Brettenben az Európai Melanchthon Akadémián előadást tartott a névadóról és a magyarországi reformációról (2018).
1999 októberében az Európai Parlamenttel karöltve megszervezte gróf Leiningen–Westerburg Károly vértanú vezérőrnagy kétnyelvű emléktáblájának elhelyezését szülőhelyén, Ilbenstadtban, illetve az ezzel kapcsolatos emlékünnepséget. Az ünnepi beszédet két nyelven tartotta. Foglalkozott az 1848/49-es európai szabadságharcosokkal is.
A pécsi egyetem Orvoskari Hírmondójának állandó szerzője. Külön füzetet szerkesztett e lap mellékleteként a Bauhausról, illetve annak Pécsről elszármazott tagjairól. A veszprémi Akadémiai Bizottság székházában erről a témáról előadva nyitotta meg a magyarországi örökségi napokat (2008). A berlini IX. Forum Hungaricumon tartott előadást ebben a témakörben (Bauhaus 1919–2019). Németül és magyarul a Pécsi Egyetemen is ezt a témát adta elő (2022).
Három tanulmánya jelent meg a magyarországi kőolaj- illetve szénbányászat témakörében.
Több orvostörténeti előadást tartott számos városban (Albert Schweitzer, Szentágothai János). Az MTA felkérésére a Semmelweis emlékszimpóziumon a névadóról tartott előadást (2015). A Híres magyar orvosok c. könyvben irt megemlékezést tanáráról, Romhányi György professzorról, akadémikusról és másokról. Romhányi életéről és munkásságáról német nyelvű könyvet írt (2012).
Többször volt előadója az bázeli székhelyű Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemnek. A tatai Akadémiai Napok alkalmával Esterházy Jánosról tartott előadást Egy élet példája címmel (2007). Pécsett állandó előadója a Lenau-háznak és a Pécsi Tudományegyetemnek.
„Nála nyughatatlanabb embert még életemben nem láttam – mondja róla vele egykorú szaktársa.
– Épp olyan vénnek kellene lennie már, mint amilyen magam is vagyok, de Jóska nem öregszik. Egész egyszerűen nem hajlandó megöregedni. Cikázik Magyarország és Németország között, beiktat egy-két svájci megállót, és amikor végre azt hiszed, hogy otthon csücsül, kiderül, hogy Ausztriából vagy Franciaországból telefonál.”
Élénk levelezésünk is erről tanúskodik. Kedves Jóska, gratulálunk a díjaidhoz, további termékeny, derűs éveket kívánunk Neked és szeretteidnek!
Felhasznált irodalom:
A tudomány megmutatja a határokat (evangelikus.hu)
Hírek · Pro Universitate Érdemrenddel tüntették ki dr. Makovitzky Józsefet · PTE ÁOK
Pro Universitate érdemrendet vehetett át dr. Makovitzky József – Semmelweis Hírek
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
