Bokros tanya – aki még nem ismeri – a felvidéki síkság déli részének egyik legszebb élő tanyavilága. A Sámson család vállalkozása elsősorban mezőgazdasági termelésre fókuszálódik, de a csendes pihenésre vágyó turisták közül is már sokan felfedezték.
A korszerűen berendezett panzió, étkezési, szállási lehetőséget biztosít, és kedves vendéglátásban, kiszolgálásban részesül az ide látogató.
Ezen idillikus helyet fedezték fel a festőművészek is.
Ott jártamkor Dolán György akadémikus festőművésszel beszélgettünk, az éppen befejeződött Nemzetközi Művészeti Szimpózium – akadémikus festőtábor után.
A kiállítás (Fotó: Paulisz Attila/Felvidék.ma)
Dolán György ismert hazai berkekben, művészete, kiállításai által, de már több évtizede művészeti táborok szervezője is. Negyvenkét éve szervezi Csallóközben és Mátyusföldön a nyári képzőművészeti táborokat, melynek alkotás, és egyben továbbképzés is a célja. Mint megtudtam, a Nemzetközi Festőművészeti Szimpóziumot hetedik éve szervezték meg a Bokros tanyán a Sámson család jóvoltából, ugyanis ők a festők kéthetes ellátását vállalják.
Idén 14 festőművész jött el a táborba a világ különböző részéről, de voltak már harmincan is a Bokros-i táborban. Természetesen visszajáró művészek is találkoznak itt évente. Ami azt is jelenti, hogy jól érzik itt magukat.
A műterem (Fotó: Paulisz Attila/Felvidék.ma)
A tábor programjának művészettörténeti elemzések, vetítések formájában tehetségkutató jellege is van, főleg az ifjabb vagy először idelátogató ifjaknak.
Az 1885-ben épült magtár-pajta felső részében kialakított festőműhelyben együtt dolgoztak a szlovák, felvidéki és a világ több részéről (Magyarország, Ausztria, Mexikó, Franciaország) érkezett festőművészek. Ahány alkotó, annyi stílusban születtek meg a művek. A szürrealizmustól, az absztrakt festészeten keresztül, a lírikus absztrakció, de a realisztikus ábrázolás is megjelent a vásznakon. A táj magával ragadó, szépsége, hangulata elvarázsolja az alkotót. A táborozásuk alatt megtörtént hattyú-tragédia (hattyúk hada pusztult el a tanyához közeli tónál), is megelevenedett a vásznon.
A kiállítás egy része (Fotó: Paulisz Attila/Felvidék.ma)
Az ilyen táborozás mindig ünnepélyes kiállítással zárul – mondta el Dolán György.
A kopott és kívülről csaknem romosnak tűnő magtárépület falai szolgáltak a kiállítás hátteréül, de a nagy régi pajta benti rusztikus eredeti formájában megmaradt gerendás helyisége is a kiállító terem része volt.
A zárórendezvényen közel százan vettek részt, barátok, ismerősök, falubéliek, művészetkedvelő barátok Komáromból, de távolabbról is.
A rendezvény támogatója volt Szabóné Csekes Erika Komáromból, aki szintén alkotóként volt jelen a táborban..
A természetes közegben kiállított művek (Fotó: Paulisz Attila/Felvidék.ma)
Mint a szervezőtől Dolán Györgytől megtudtam, a következő napon a művészek már utaztak Tiszanánára (Magyarország), ahová meghívást kaptak, és ott folytatják a közös alkotást.
Elmondta azt is, hogy a tábornál is a MAMSzE (Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete) felvállalta a védnökséget, mert szoros kapcsolatuk van a hazai magyar festőművészek szövetségével.
A kiállítás egy része (Fotó: Paulisz Attila/Felvidék.ma)
Az általa negyvenkét éve szervezett tábor szinte az egész életét kitölti. Ezek a találkozások, közös alkotások állomásai a Csallóközben kezdődtek Dunaszerdahelyen, Nyárasdon, majd Paton folytatódtak a 90-es évek elején, és huszonkét év után érkeztek a jelenlegi állomásukra.
Poszler György akadémikus, esztéta szerint: „A művészet varázs, mely átalakít. A könnycseppet persze gyöngyszemmé nem. Az embert emberebbé azonban igen”.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
