Napra pontosan negyven éve, augusztus 18-án adták elő először az István, a király c. rockoperát. 1983-at írtunk, de még a változások szele nem érintett bennünket, Gorbacsov csak ezután jött. Felemelő érzés volt hallgatni, a múltunkra emlékezni, s ez nekünk is szólt, nekünk, akiket a kádári Magyarországon figyelmen kívül hagytak. A hatás tökéletes lehetett volna, ha az utolsó mondat nem így hangzott volna: „Király vagyok, Uram, a Te akaratodból, minden magyarok királya, és én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. Veled, Uram, de Nélküled.”
Ez számomra elfogadhatatlan volt. Szörényi Levente úgy magyarázta utóbb: „olyan, hogy «veled, Uram, de nélküled», olyan nincs. Ezt nem lehet megmagyarázni. Egyértelmű, hogy a mondat politikai értelemben került a darab végére. Az akkori aktuálpolitikai helyzetben ez azt jelentette, hogy elfogadjuk Moszkva halálos ölelését, de azért hadd maradjunk önállók is egy kicsit a kultúránkban, az életmódunkban és minden egyébben.”
Ez a magyarázat sem elfogadható a számomra. Amikor a darabot néztem és hallgattam, István a Világmindenség Urával beszélt, sőt dacolt. Őt meg Moszkvával azonosítani, egy szintre emelni, blaszfémia. István az Úristennel beszélt, nem egy földi hatalommal, mely ideiglenes, s melyet Ronald Reagan a Gonosz Birodalmának nevezett. Ezért ez a hamis üzenet valószínűleg nem jött le a színpadról.
Természetesen ezt akkor is történelemhamisításként könyveltem el. Ha István akkor egyértelműen nem alapozza uralkodását Krisztusra, akkor a Magyar Királyságnak nem lett volna ezer éve.
A kassai Fő utca 54-es számú házát egy figyelmeztetés díszíti. Nemes Michael Glaczinger egy körfeliratot vésetett háza homlokzatára. An Gottes segen is alles gelegen. Istennek áldása, mindennek alapja.
Amikor Luther Márton németre fordította a Bibliát, a 127. zsoltárnak címéül ezt a régi német közmondást választotta nagyon találó módon. Ebben az egyik legrövidebb zsoltárban többek között a következőket olvassuk: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.” Az áthallás kézenfekvő. Ha az Úr nem építi a hazát… és ha az Úr nem őrzi Kassát, hiábavaló minden emberi erőlködés.
Szent István óta hosszú évszázadok peregtek le. Jókai Mór, városunk egykori parlamenti képviselője a következőképpen foglalta össze ezt a történetet, melynek legújabb kori viharairól mit sem tudhatott. A jövő század regényében még a Magyar Királyságot épségben láttatta. 1895-ben írta:
„Vedd fontolóra, magyar nemzet, e történetet…
Sokat vétettél önmagad ellen, sokat bűnhődtél önmagad miatt. Kerested a veszedelmet és megtaláltad; elhajítottad magadtól a jó szerencsét és nem találtad meg többet. Terhedre volt a nagy hatalom, amit Mátyás király hagyott rád, alig vártad, hogy azt apró darabokra feloszthasd; sok embernek jusson belőle, senkié se legyen. Mikor végveszedelmedre esküdt ellenség jött határodra, akkor belháborút csináltál magadnak, abban vérzettél el. Mikor eljött rád a válság napja, nem voltál rá készen; álmodból riaszta fel a jajszó. Egy hatalmas nemzet, mint te, egy maroknyi haddal jelent meg felkészült ellensége előtt; az ott elveszett, elhullott. Dicsőség legyen szomorú sírjaikon! Akik túlélték őket, irigyelhették tőlük a halál nyugodalmát.
A szabad magyar barbár parancsszónak tanult engedelmeskedni; adott harácsot számlálatlan pénzben, csókolta kezét-lábát nagy urak szolgáinak, nagyságos úrnak hívta, aki ráütött. Várait látta egyenkint ellenség kezére jutni, látta megjelenni tornyain a félholdakat, tanult törökül, tatárul, hogy megértsék, ha panaszolnia kell. Szép nagy országát elosztották két darabra; … a szép ősi címer, a négy ezüst folyóval kétfelé vala repesztve; egyik folyó ide szakadt, a másik amoda; a magyarnak csak a köztük levő véres mező maradt. (…)
Emeld fel szívedet. Múltad olyan volt, amilyet megérdemeltél, s jövendőd lesz olyan, amilyet megérdemelsz. Nézz bele a történetnek e lapjaiba s gondold meg azután: mi voltál? mi vagy? s mi légy?”
Szent István király üzenete csak egyféle lehet: Csakis Veled, Uram, mert Nélküled elveszünk.
Tévelyegtünk már eleget. Remélem, torkig vagyunk már vele. Igen, csakis Veled Uram!
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
