Sokakból heves indulatokat váltott ki a szombati választási eredmény, pedig annyira nagy meglepetés a kampányból, az üzenetekből és a körülményekből kiindulva nem érhetett senkit. Fico nyert, a progresszívok feljöttek, a Szövetség ismét elhasalt a küszöbben, a hidas-fórumosokat pedig beledöngölték a földbe a saját választóik, hogy hagyják már abba ezt a bohóckodást.
A kampány során tapasztalt disszonanciát viszont az eredményt követő nyilatkozatok messzemenően felülmúlják. Sólymos László a kevés időre fogja kudarcát, míg a Szövetség politikusai a médiában, a közvélemény-kutatásokban és a magas részvételi arányban látják az okokat, míg az összefogásosok Gyimesi Györgyben. Már csak a csí, a karma és a békaemberek hiányoznak.
Ennek ellenére sorozatban az ötödik bukás után Forró Krisztián történelmi eredményről beszél, hogy 130 ezer szavazatot szereztek. Erre mondja a népnyelv, hogy vakok között félszemű a király.
Mert ha megnézzük az Együttélés és a többi akkori párt, majd az MKP és 2020-ig a Híd eredményeit, láthatjuk, hogy messzemenően több szavazatot kapott rendre, mint ez a 130 ezer. Sőt a Napunk elemzése rámutatott, hogy a történelmi jelző inkább annak fényében helytálló, hogy még soha nem kapott/kaptak ilyen kevés szavazatot magyar vonatkozású pártok együtt, mint a jelenlegi 130 ezer + Híd-Magyar Fórum pár ezer.
Érdekes módon a TOP tízes jelöltek karaktereiben, a párt politikai tevékenységben és a kommunikációban ugyanakkor senki sem lát kivetnivalót, ahogy abban sem, hogy előzetes kalkulációk szerint ezúttal már több mint 50 ezer magyar szavazat mehetett szlovák pártokra.
Ha ez történelmi jó eredmény, akkor sokakat érdekelne, hogy vajon milyen lehet számukra a rossz?
Ezen logika mentén pedig a Szövetség vezetősége nagy mellénnyel úgy döntött, hogy megtörve a korábbi „rossz gyakorlatot” egyáltalán nem vállalja a felelősséget és sem az elnök, sem az elnökség nem mond le. Példájukat pedig a másik két elatomizálódott pártféleség, a Híd és a Magyar Fórum is követi. Ahogy egy klasszikus tartja: „Nincs itt semmi látnivaló. Emberek, lehet továbbmenni!” Pedig az eredményeket elnézve leginkább egy erdélyi mondás juthat az eszünkbe, miszerint az eredmény nem rossz, csak a jó közel se így néz ki. És bármelyik oldalról is közelítjük meg a témát, a valóságon nem változtat semmit, hogy a felvidéki magyarságnak továbbra sem lesz képviselete a parlamentben. Immáron 13 éve. És ha már ennyi idézetet parafrazáltam, álljon itt ennek kapcsán Berényi Józseftől is egy, miszerint a focit gólra, a politikát mandátumra játsszák.
Márpedig a legfelső ligában a Szövetség és elődpártja, immáron 13 éve képtelen gólt rúgni. Pedig vannak, akik csatárként azóta próbálkoznak.
Ezek után viszont még mindig nem ez hathat a legmeglepőbben a választók számára, hanem azok hirtelen jött szkepticizmusa, akik pár nappal ezelőtt még szentül hitegettek mindenkit, hogy nem 5, de egyenesen 6 vagy annál több százalékot fog elérni a Szövetség (van aki még kamu közvélemény-kutatást is kreált rá.
Mózes Szabolcs és Gyimesi György és még páran a választás másnapján már úgy látták, hogy vége az etnikai politizálásnak, magyar párt már soha többet nem fog bekerülni egyedül a parlamentbe. Hozzájuk hasonlóan lepett meg Orosz Örs vélekedése is, hogy szerinte a 4,38%-os eredmény abszolút reális, és csak ennyi van a közösségben.
A választás után eltelt már több nap is, és ha jól láttam, eddig minden reggel felkelt a nap és a félmilliós közösségünk sem illant el, mint a parfüm. A népszámlálási adatok teljesen világosan mutatják, hogy a közösségben bőven benne lenne 5 százalék, ám ahhoz a politikacsinálás alapvető szabályainak kellene érvényesülnie.
Mégpedig, hogy a politikai pártnak legyen karaktere, világos értékrendje, kiszámítható vonulata. A párt megjelenítője, a leader pedig ezt bátran, érthetően, egyértelműen és érdekesen tudja közvetíteni a választók irányába.
A Szövetség esetében ez egyik sem teljesült maradéktalanul (és finoman fogalmaztunk). Bár hozzá kell tenni, hogy volt rá igyekezet, hogy feloldják a bátortalan (értsd gyáva) kommunikációt és a karakteres üzenetek hiányát Gyimesi érkezésével, aki kívülállóként meg is próbálta kimondani a lista éli jelöltek által ki nem mert hiányosságokat.
Mindazonáltal hiába fektetett rengeteg energiát és pénzt a kampányába, a lista élén lévők jól látható távolságtartása miatt a választók alapvetően nem vele azonosították a pártot. Éppen ebből az okból kifolyólag nem is gondolta senki, hogy ez lenne a párt fő narratívája.
A leader akár élő televíziós adásokban sem volt képes kimondani olyan alapvető kérdéseket, melyek most a legtöbb embert foglalkoztatják.
Támogatnák-e az ukrán háborút, engednének-e teret az LBGTI+ nyomulásnak, hogy viszonyulnak Washington-Brüsszel-Moszkva zsarolásaihoz. De azt sem tudhatta meg senki, hogy kikkel szeretnének együttműködni? Vagy az is kiborított sokakat, hogy a nyilvánvalót letagadva, miért nem lehetett felvállalni a jelenlegi magyar kormányt és a Fidesz-KDNP pártszövetséget stratégiai partnerként. Forró Krisztián minden megnyilvánulásából sugárzott a mindenki irányába próbált megfelelési kényszer, így semminek a fel nem vállalása, az alapvető karakter és a bátorság, határozottság hiánya.
Bármilyen kormány is alakul, borítékolhatóan folytatódik Dél-Szlovákia elhanyagolása, és egyedül a Magyar Kormányra lehet számítani, hogy diplomáciai eszközeivel, illetve egyéb lehetőségeivel védje és képviselje a felvidéki magyarságot. Ezért nem ártana odafigyelni Orbán Viktor miniszterelnök szavaira, aki az idei Tusványoson szóvá tette a felvidéki politikum gyenge teljesítményét.
Csatlakozva miniszterelnök úr szavaihoz, itt lenne az idő, hogy a felelősök vállalva a felelősséget, az elhibázott stratégiai döntéseket, lemondjanak és teret adjanak olyan vezetőknek, akik nem lejáratódva, nem elhasználódva képesek jövőt biztosítani a felvidéki magyarságnak, mert ha hatodszor, hetedszer is ugyanúgy, ugyanolyan módszerekkel és ugyanazokkal az emberekkel történik a megmérettetés, akkor hatodszor-hetedszer és még sokadszor is szép reményekkel teli indiánfejes lesz a végkifejlet egy üres medencében.
Fél év múlva európai parlamenti választás következik. Tessék rendezni a sorokat! Az etnikai politizálásnak igenis van jövője a Felvidéken, de azt jól is kell művelni.
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
