Míg 2022 a történelmi aszály, 2023 a nagy viharok éve volt – írta a HungaroMet Zrt. a honlapján közzétett elemzésében.
Felidézték, az év elején a ciklonok hátoldalán kialakuló szélviharok okozták a legnagyobb károkat, majd korán megkezdődött a konvektív szezon, amikor a magasra törő gomolyfelhőkből, zivatarfelhőkből keletkeznek zivatarok, és a medárdi időszak is gazdag volt záporokban, zivatarokban.
Nyáron és ősszel az időjárási frontok előterében, illetve hidegfrontokhoz kapcsolódóan alakultak ki zivatarok, a leghevesebbek általában a forgó zivatarokhoz (szupercella), illetve a szervezett zivatarrendszerekhez kapcsolódtak. Az ősz végén, illetve decemberben már ónos esős, illetve tapadó havas helyzetek is előfordultak, amelyek szintén károkkal jártak.
Az év első jelentős szélviharra január 19-én volt, ekkor erős északnyugati széllel érkezett az országba sarkvidéki levegő, majd másnap egy újabb ciklon miatt támadt fel a szél a Dunántúlon és az ország északkeleti harmadában. Február 4-én egy gyorsan mozgó ciklon hidegfrontja söpört végig az országon erőteljes szélviharral.
Március utolsó napjaiban két hullámban érkezett a sarkvidéki hideg az országba viharossá fokozódó északnyugati széllel, az ország nyugati és keleti végpontjai között tartósan 15 hektopascalos légnyomáskülönbség volt, a szélvihar különösen a Tiszántúlon okozott jelentős károkat. Április 1-jén a tavi viharjelzési szezon már zivataros időben vette kezdetét és a folytatásban is gyakori volt a konvektív – magasra törő gomolyfelhőkből, zivatarfelhőkből kialakuló – csapadék, különösen május végéhez közeledve délutánonként nagy számban fordultak elő zivatarok.
Június első dekádját csapadékos, klasszikus medárdi időjárás jellemezte, országszerte sokszor kialakultak zivatarok és heves zivatarok is feltűntek felhőszakadással, jégesővel, de komolyabb szélvihar ezekhez a zivatarokhoz nem társult. Nyáron az erős viharok többsége hőségzáró hidegfronthoz kapcsolódott. Június 23-án egy átvonuló hidegfront nyomában többfelé zivatarláncok szerveződtek, és feltűntek szupercellák is, amelyekhez felhőszakadás, nagy szemű jég és viharos szél is kapcsolódott.
Július 13-án egy hidegfront hozott enyhülést a kánikulába: a hajnali órákban a nyugati országhatár mentén nagy számban jelentek meg zivatarok, amelyek rendszerbe szerveződtek. A keleti országrészbe érve a zivatarlánc sarló alakúvá fejlődött, ami csak a nagyon heves zivatarláncok jellemzője. Pár nappal később, július 17-én szintén egy hidegfronthoz kapcsolódóan jelentek meg károkozó zivatarok az ország északi harmadában, majd július 21-én egy nyugat felől közeledő hidegfront okozott zivatarokat, Baranya vármegyében szupercellák is kialakultak.
Az elemzés szerint az elmúlt években gyakori, hogy az Anna-bál környéki napokban zivataros az időjárás, ez alól 2023 sem jelentett kivételt:
július 25-én először az Olaszország irányából érkező zivatarcellák érték el az országot, amelyek között hosszú életű, szupercellás tulajdonságot mutató zivatarok is voltak, majd egy lassan mozgó hidegfront mentén alakultak ki zivatarok, amelyek az Alföldön okoztak jelentős károkat.
A nyári viharok közül kiemelkedik az augusztus eleji: augusztus 4-én bár már a délután folyamán feltűntek az első zivatarok, a Dél-Dunántúlon késő estétől erősödtek meg a cellák, amelyek a Pécs–Budapest–Eger vonal mentén mozogtak, útjukat intenzív villámtevékenység kísérte, és több cella is szupercellává alakult. Ezek augusztus 5-én még pirkadat előtt, egymást követve csaptak le a fővárosra, orkán erejű szelet okozva. A reggeli óráktól átmenetileg csökkent a zivatarhajlam, majd délután Szerbia irányából újabb károkozó cella érkezett. A Dél-Alföldön kialakuló cellák láncba szerveződve gyorsan mozogtak észak felé, a károk Hódmezővásárhely térségében voltak a legnagyobbak.
A nyár legnagyobb hőhullámát lezáró frontrendszer augusztus 28-án heves zivatarokat okozott a Dunántúlon, a cellák zivatarvonalba rendeződve követték egymást, és legfőbb kísérőjelenségük a felhőszakadás mellett a viharos kifutószél volt.
Szeptember első napjaiban még előfordultak szélviharral és lokálisan nagyobb csapadékkal járó zivatarok, de nagyobb számban csak a hónap utolsó hetében alakultak ki, amikor egy hullámzó frontrendszer és egy mediterrán ciklon együttese alakította az időjárást. Október utolsó napjait ismét mozgalmas időjárás jellemezte, szokatlanul sok zivatarral: szinte futószalagon érkeztek a kontinensbelsőbe a ciklonok, illetve azok frontjai, így még a tavi viharjelzési szezon utolsó napjaira is jutott erős vihar.
A szokatlanul meleg októbernek egy szezonzáró hidegfront vetett véget a hónap utolsó napján, a hidegfront előterében a Dunántúlon nagy számban pattantak ki zivatarok, köztük szupercella is. A zivatarok végül láncba szerveződve, viharos szél kíséretében vonultak végig az országon.
Novemberben is szinte futószalagon érkeztek az időjárási frontok, amelyek közül kiemelkedett a november 3-án érkező Ciarán viharciklonhoz, két nap múlva pedig Domingos viharciklonhoz tartozó hidegfront.
Bár nem tipikusan novemberi jelenség, november 6-án, Domingos átvonulását követően még egy szupercella is feltűnt a Balaton keleti felében, amihez a felhőtölcsér mellett többfelé jégeső is kapcsolódott. Az őszi intenzív, sokfelé viharokat okozó ciklonok sorát december elején tapadó havas hóhelyzet zárta, december 6-án a Dunántúlon, a középső országrészben és az északi hegyekben vastagabb hóréteg is kialakult, a tapadó hó miatt tömegesen szakadtak le a vezetékek, többfelé szünetelt az áramszolgáltatás is.
(MTI/Felvidék.ma)