Előző cikkeimben a Felvidék.ma online felületen igyekeztem a böjt lényegéről, a belső önszennyezés egyéni és közösségi ártalmairól igei vezetéssel, reformátor eleink és kortárs hívő teológusok tanításai, s 75 évnyi hívő élettapasztalataim nyomán néhány lényeges dolgot leírni.
Természeti képpel kifejezve: a böjt minőségi, minősített idő, amikor a fekete tulipántól eljuthatunk belső zarándoklásunk közben a hóvirág tisztaságú, Istent szólító, boldogító percekig, a bűnfelismerés, bűnbánattartás, önismeret, bűnvallástétel, jóvátétel belső szerpentinjein a tényleges böjti életgyakorlatig. Nemcsak az önvizsgálatig, hanem a tényleges cselekvésig. Azt javaslom a Kedves Olvasónak, készítsen egy rövid böjti kalendáriumot, spirituális munkatervet: hol, miben kellene jobban gyakorolnia magát ahhoz, hogy a böjti hetek ne múljanak el nyomtalanul, átengedve a szubjektív és a közösségi időt az enyészetnek. Az máris böjti gyakorlat, ha rászánjuk magunkat ilyen lelki munkaterv összeállítására. Ehhez kíván ez az írás néhány szerény gondolattal hozzájárulni.
Böjt a szakrális bűnök felismeréséért és elhagyásáért
Szemérmességből, presztízsféltésből keveset beszélünk a szakrális bűnökről. A sajátosan keresztyén egyéni és közösségi bűnökről, amelyek megvallása, elhagyásának akarása, igyekezete nélkül nincs megújulás, sem hitelessége a keresztyén életnek. Böjti fogalomtisztázással azonnal szögezzük le: nem „az” egyház bűneiről kívánok szólni, ilyen nincs is, hanem az egyházat alkotó emberek ilyen-olyan fogyatkozásairól, botlásairól. Sok formája közül csak néhányról. Nincs jogunk senkit sem számonkérni, de a mi házunk táját rendben tartani átháríthatatlan keresztyén kötelességünk.
Legnagyobb nyomorúságaink egyik forrása a viszálykodás, pártoskodás, az exkluzivitás, röviden a korinthusi szituáció. „Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e?” (1Kor 3,4-5). Hányszor vétkeztek, vétkezünk Krisztus teste, az anyaszentegyház ellen az egyháztörténelem során és napjainkban, amikor valamiféle lelki gőg taszít el embereket a „hívőktől” és közösségeiktől? Az igazhitűség, ami Krisztus népét egymás ellen fordította a századok során? Mennyi belülről jött keresztyénüldözés, az igazhitűség máglyáival, gyászévtizedeivel, „az én hitem, az én egyházam” fájdalmas, bántó, megalázó gőgjével?
Lehetnek eltérő vélemények a keresztyének között, ez természetes, de ha ezekből egymást megalázó ellentéteket kovácsolnak, ott elvész a szeretetet valósága, a Krisztushoz tartozás áthidaló lelki ereje. Könyörögjünk az egyház Urához, hogy mindenfajta lelki gőgből vonja ki népét, egyházait ebben a böjtben, s tudjuk Krisztus „kicsiny nyájaként” egymást jobban tisztelni, értékelni, el egészen odáig, hogy senkinek a háta mögött nem terjesztünk semmiféle kárhoztató és hazug vélekedést, saját vakságunk sugalmazásait.
Böjt az igazi közösségi és személyes megújulásért
Kálvin Genfben, élő böjti gyakorlatokként, majd az Institutioban summázva és örökül hagyva, nem antropológiai pesszimizmusból, hanem a valóságos megújulás céljából ezen időszak gyakorlati feladatává tette a város – hugenotta menekültekkel – vegyes lakossága számára, hogy a bűnbánat-bűnvallás-bűnbocsánat-jóvátétel négyesében éljék meg a minősített időt. Az Úr az orvos, sebeinket Ő gyógyítja, hogy bűnvallástétel után bocsánatot nyerjünk. Egyenesen Dávid példáját idézi, aki így szólt: „Bűneimet feltártam előtted, és hamisságomat nem rejtettem el, ezt mondtam: megvallom önmagam ellen hamisságomat az Úr előtt” (Zsolt 32,5).
Merünk-e ilyen bátrak lenni önmagunkkal szemben?
Vessük le az álarcokat, a jellemkozmetikázó féligazságokat ebben a böjti időszakban – ha lehet, véglegesen! Dániel pedig már az egész közösség nevében áll az Úr elé: „Vétkeztünk, Uram, álnokságot cselekedtünk, gyalázatos dolgot műveltünk, fellázadtunk és elhajoltunk parancsolataidtól” (Dán 9,5). Hol van ma a közösségi, a magyar egyetemes böjti „mi bűnünk” ismertének a leghalványabb jele is a közéletben? Az apostoli ígéret ma is megáll: „Ha megvalljuk bűneinket, hűséges az Úr, hogy megbocsássa azokat” (1Ján 1,9). Nehémiás és Ezsdrás pedig az egész néppel és a népért állt az Úr elé. A rendszeres közösségi bűnvallás gyakorlatával hogyan állunk? Kálvin megjegyzi: „A jó erkölcsű egyházakban igen nagy haszonnal gyakorolják azt a helyes szokást, hogy a lelkész minden vasárnap bűnvallást fogalmaz meg, mind a maga, mind a gyülekezet nevében” (Inst. 3.4.11).
Böjti önvizsgálat a nyitott templomok csendjében
Évente egyszer szokás újabban a nyitott templomok éjszakáját megtartani. Miért nincsenek nappal nyitott templomok böjti hetei? Amikor egy-egy presbiter délelőtt vagy délután a lelkész tudtával kinyitja a templomajtót, nemcsak a fizikai szellőztetés, hanem a lelki szellőztetés, a szent társalkodás, az imádság, az Isten előtti gyógyító elcsöndesülés számára? Ne legyenek a templomajtók zárva a falu, a városi környezet Istenhez vágyódó lelkei előtt!
Böjtben micsoda reformáció lenne, ha a negyven napból legalább 20 napon egy-egy meghirdetett órára bárki betérhetne a szakrális csöndbe?! Miért kiváltsága a római katolikus templomoknak és híveknek a nyitott templomajtó? Nemrég Ferenc pápáról könyv jelent meg Ferenc, a reformátor címmel. Meglepő, nem? És az nem, hogy a reformáció kora után 500 évvel még mindig zárva vannak templomaink a liturgikus alkalmakon kívül? Szervezze meg a böjti időszakban a presbitérium, a gyülekezet a nyitott templomajtók fényes nappalait!
Gyere le a netről, a mobilodról!
Főként a digitális generációknak szólhat ez a lehetőség. Az y, z és alfa generáció tagjainak. Persze nem úgy, hogy parancsolunk, tiltunk. Jó ellenmozgásokkal, vonzó ellenajánlatokkal érhetünk célt. Például családi kirándulós hétvégével, amikor a mobilhasználatot a túrázás öröme, az erdőfürdő ízes aromájú, béta-ionos fa-fű, fénytúrái és kúrái váltják fel a lakásba zárt mindennapok után. S ha ezt még egy kis bibliaolvasással, beszélgetéssel, a természetre csodálkozás verseivel, énekeivel, vagy éppen csendgyakorlatokkal telepítjük be, akkor már élményekkel töltjük fel gyermekeinket, magunkat.
Meg lehet toldani ezt szabadtéri játékokkal, némi sportolással. Az öko-böjtöt megtoldhatjuk azzal is, hogy káromkodás és másokat megszóló beszédtémák helyett tudatosan megszűrjük szavainkat. A szabad tér alkalmas arra is, hogy az én-időt összekapcsoljuk a mi-idővel, akár úgy is, hogy böjti gyakorlatok megtervezésére kérjük családtagjainkat, hogyan szeretnéd Te kérdéssel.
Isten, aki Szentlelke által fantáziával, kreativitással ajándékozta meg minden teremtményét, ilyen és hasonló ötletekkel tegye valóságos, megélt tapasztalatunkká a böjt lényegét: a magunk korlátozásával, visszafogásával mások javára fordítani időnk, erőnk, lehetőségeink egy részét. Böjtben kicsivel jobban, mint máskor. Így lehet a böjti időszak az öröm fokozására is alkalmas, Jézus Igéje értelmében: „János tanítványai megkérdezték: »Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« Jézus ezt mondta nekik: »Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?«” (Mt 9,14-15). Velünk Jézus e böjtben is! Építő, életgazdagító, áldott felismeréseket gyümölcsöző böjti időt mindenkinek!
(Dr. Békefy Lajos)