A Progresszív Szlovákia azzal kampányol a közelgő európai parlamenti választásokra, hogy meg óhajtja mutatni számunkra a helyes utat, miszerint Szlovákia a Nyugathoz tartozik, miközben kampányával főleg a fiatal generációkra akar összpontosítani. Nos, nekem erről Bujtor István egyik filmje jut eszembe, ahol a Kern András alakította Kardos doktor kiabálja a vízből: „Segítség! Magyar vagyok! Európába tartunk!”
Így aztán mielőtt belekapaszkodnánk a Nyugat feliratú mentőövbe, azért érdemes megvizsgálnunk, hogy merre tart ma a korábban a vasfüggönyön innenről csodált és vágyott Nyugat,
az a Nyugat, mely időközben eljátszotta a számára kedvező történelmi helyzet adta lehetőségeket és teljes önfeladásba, súlyos identitásválságba süllyedt.
Mindennek ellenére azonban továbbra is megtartotta fölényes, lekezelő, kioktató modorát a közép- és kelet-európai országokkal szemben, miközben valójában egy pillanatig sem volt érdekelt azok felzárkóztatásában. Viszont mindenben diktálni akar, a szovjet időkben tapasztalt erőteljes nyomásgyakorlás receptjéhez hasonlóan kényszerítené ránk az akaratát. Azt az akaratot, mely neki sem sajátja, az Európai Unió jelenlegi vezetőinek ugyanis nincs stratégiájuk Európa jövőjéről, ehelyett teljesen Washington érdekeinek rendelik alá magukat és a kontinenst, gazdaságilag és politikailag teljesen ellehetetlenítve, legyengítve azt.
Ugyanakkor súlyos válságba került a kulturális, társadalmi értékrend, a hagyományokhoz való ragaszkodás is, miközben a volt szocialista országok jellemzően sokkal érzékenyebben viszonyulnak a nemzeti szuverenitás és az identitás megőrzésének kérdéséhez. Európa vezető politikusai már nem a saját népeiket szolgálják, a valamikori szabad Nyugat már nem szabadságpárti, hanem szabadságellenes, nem demokratikus, hanem diktatórikus módszerekkel él.
Nagy kérdés tehát, hogy vajon ilyen Nyugathoz akarunk-e tartozni, ilyen Nyugatnak akarjuk-e magunkat alávetni, feladva az önálló, saját véleményünket, hagyományainkat, nemzeti sajátosságainkat,
melyeknek a globális törekvések mellett lassan holmi rezervátumokban, múzeumi tárlókban közszemlére tett látványosságszerep jutna?
Engedünk-e az önpusztító háborús hisztériának, a migrációáradat elfogadásával járó önfeladásnak, a Washingtontól való függésnek, a woke- és genderőrületnek, az eltörléskultúrának, a keresztény értékek aláásásának, vagy a Nyugathoz való kritikátlan, alázatos törleszkedés helyett az EP-választásokkor megpróbáljuk kiszellőztetni az ott uralkodó áporodott levegőt?
(NZS/Felvidék.ma)
