Döbbent csend telepedett rám, amikor értesültem a büntetés-végrehajtás korábbi országos parancsnoka elmeneteléről. Hetvennyolc évesen bekövetkezett haláláról. Azonnal eldöntöttem, hogy emlékezetére írni fogok.
Digitális epitáfiumot? Nem illik hozzá valahogyan a gyászbeszéd. Bár nemes lelke, kulturáltsága, magas szakmai képzettsége és emberi jellemének számos pozitív vonása, amelyek együtt kiemelkedő országos parancsnokká tették, megérdemelné a sokszázados magyar hagyományok folytatását. Mégis úgy érzem, hogy nem az elhunytról, hanem a velünk és bennünk élő dr. Tari Ferencről méltóbb és helyesebb írni. Ezért döntöttem az emléksorok mellett. Majd jött az újabb kérdés: de mit írjak le, s mit ne? Hiszen roppant gazdag szakmai és családi, kollegiális élete nem idézhető fel egy rövid lelki portréban. Szinte állandó belső párbeszédben Altábornagy Úrral, hallani véltem mosolygós válaszát: Írd azt, amit a szíved diktál. Igazat adtam neki. Ezt próbálom most megtenni.
Egyensúlyt és mértékletességet tartva, ami őt annyira jellemezte, két sarkalatos mondat állt össze bennem egyetlen fénylő emlékgyertyává. Sok beszélgetésből megmaradt bennem, mennyire ismerte és szerette a történelmet. Így két történelmi mondatba, mintegy aranykeretbe foglalom most lelki portréjának legegyénibb vonásait. Az egyik mondat Ciceróé lesz, az ókor nagy bölcselőjeként, a másik meg Pálé, a keresztyénség nagy bizonyságtevőjeként. Világi kultúra és egyházi kultúra is sajátosan, jótékony kölcsönhatásban vegyült Altábornagy Úrban. Lévén keresztyén magyar ember, humanus hungaricus mindenkihez.
Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítója. Dr. Tari Ferenc tudatában volt a gyökerek fontosságának, hiszen sem a börtönvilág, sem az élet nem légüres térben létezik. Törvények mindenütt – hosszabb-rövidebb keletkezéstörténettel. A történész minduntalan megszólalt benne. Végig lapoztam az Elektronikus Periodika nyilvántartását, s több, mint 30 tanulmányára, előadására, számadására, jelentésére fordult a szemem. Írt a börtönépítészetről építészettörténeti elemzést és a börtönmodernizáció jövőjéről. 1996-ban 10 oldalas esszét az európai normákhoz közeledésről, a jog- és börtön harmonizáció feladattömegéről. De a magyar hagyományokat is megtartó fokozatossággal. Építő, tárgyilagos érveléssel. Koncepciózus vezetőként. Mérlegelte a közép és hosszú távú fejlesztési lehetőségeket, nem akart egyszerre nagy ugrásba kezdeni. A történelem ismerete intette a folyamatok gravitációjára. A változások nehézkességeire. Türelemre.
Másik írásában az európai bv kongresszus budapesti alkalmából (1995) felvázolta a szakmai véleménycsere fórumának történetét, az 1841-es itáliai alapítás óta. Történelmi érdeklődésének, szemléletének koronája mégis Nagy Imre és mártírtársainak az újratemetése volt. A feltárásokban felelősen vett részt a bv részéről. Feleségével, Mártával – ahogyan erről 2007-ben visszaemlékezésében említést tesz – egész éjjeleken át véleményezték a 300-as parcella terveit. Akkor, 1989. júniusában azon a helyen volt, ahol legújabb kori történelmünk lapjait írták.
A magyar büntetés-végrehajtás szemléleti és technikai, állománybeli és anyagi korszerűsítése szívügye volt. Kiterjedt figyelme a fiatalkorúak kezelésére, a romapopuláció, a nők helyzetére, a magyar börtönkultúra elmaradottságainak felszámolására. A börtönvilág humanizálásában az ő országos vezetése idején legalizálódott a börtönlelkészek főhivatású szolgálata, különféle karitatív szervezetek szolgálatának engedélyezése. Miután 1999-ben befejeződött országos parancsnoki tevékenysége, felelős és magas szakmai igényű munkásságát az Igazságügyi Minisztériumban folytatta főcsoport főnökként. Felügyelte a bv-t, a pártfogói szolgálatot, a kegyelmi főosztályt és a büntetőjogi kodifikációs főosztályt. Volt dolga éppen elég.
Ide illik és illeszkedik másik szóvonásként, jellemzésként Pál Igéje: Omnibus omnia factus sum – mindenkinek mindenné lettem. Dr. Tari Ferenc olyan vezetői kultúrát igyekezett meghonosítani minden szinten, amiben nem a különbségeket hangsúlyozta emberek, munkatársak, vezetők és vezetettek között, hanem azt, ami hasonlóan megvan mindenkiben. És ami felerősítést igényel. Ébresztette az emberi méltóság, a tiszteletadás szellemét és viselkedéskultúráját. Soha nem felejtem el, amikor a 2000-es évek közepétől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán docensként tanított, engem is meghívott egy-egy délelőtt előadás tartására. Vallásismeretet, vallási/felekezeti viselkedési etikettet, világvallások jövőbeni helyzetét tette témává. Szinte minden alkalommal eljött értem kocsijával, s vitt fel a hegyre az órák tartására. Vidáman és boldogan számolt be ilyenkor kis leányunokájának a cseperedéséről és a sok játékos pillanatról a vidéki családi ház kertjében. Gyermekké lett újra. Újságolta büszkén, hogy Márti leánya milyen szép előhaladást tett a londoni üzleti világban. De legjobban annak örült, amikor nagy utazásokra indulhatott Burmába, Thaiföldre. Gyermeki örömmel regélte élményeit. Kulturális nyitottság és érdeklődés élt benne. Életszeretet. Előítéletektől szabadon fogadta más népek és tájak sajátosságait. És persze mi ne illett volna hozzá jobban, mint a lovagiasság, az udvariasság. Feleségemnek, aki olykor elkísért a tanszékre, szinte mindig átnyújtott valamilyen virágot. Made in garden of Tari: friss hóvirágot, égkék ibolyát. Mindeneknek mindenné lett. A lovagias Altábornagy Úr derűje, örömszerző kedve szívünkben marad és példaként él köztünk tovább. Kollegialitása is regényes. Az évenkénti találkozók az utána jött országos parancsnokokkal, a tábornoki partik, Pilisszentkereszt, amikor sztorizás, vidámság töltötte be együttlétüket. Nagyon szerette a természetet, a kertje fáit, virágait. Isten házi parkját. És odaadóan gondozta is őket Márta Párjával.
Bár voltak felelős országos parancsnoki évei alatt és utána is nehéz órái, de panaszkodni soha nem hallottam. Katonához illően hordozta terheit. Olykor elismerést is kapott. 2015-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Aranyérmét. Indoklásként elhangzott: oktatói tevékenysége meghatározó jelentőségű a Rendészettudományi Karon. A bv vezetőjeként szerzett tapasztalatait, szakmai ismereteit olyan oktatói attitűddel adta át, amivel jelentős mértékben hozzájárult a NKE hírnevének, tekintélyének növeléséhez. Méltó és találó méltatás.
Dr. Tari Ferenc ny. bv Altábornagy nem csak a magyarhoni rangfokozat csúcsát érte el, hanem az emberség, a kollegialitás, a családi összetartás, és az életöröm csúcsaira is sokszor feljutott. Rendkívüli adottságát ott is gyakorolta: másokat is motivált, vonzott, indított az igényesség, az emberség csúcsai felé.
Köszönjük, tiszteletre méltó Altábornagy Úr! Köszönöm, kedves Feri Bátyám! Egy nagyszerű emberrel szegényebb lett a földi élet. De gazdagabb az egész bv rendszer – és a szívünk!
Dr. Békefy Lajos Ph.D.
(A szerző ny. ref. börtönlelkész, dipl. börtönpasztorológus, közíró)
