Szent Család ünnepén a liturgia által kínált szentírási szakaszok egyértelmű útmutatást kínálnak, évezredek távlatából ma is időszerű tanácsokat. Mindannyiunk számára megszívlelendők.
Az ószövetségi olvasmány Sirák fia könyvéből arra hív meg, „legyen gondod apádra öregségében, és ne keserítsd őt életében. Ha meg is fogyatkozik erejében, légy elnéző iránta, és ne vesd meg életének egy napján se.” Az újszövetségi szentleckében Szent Pál apostol az egyes családtagokat külön szólítja meg: „Asszonyok! Engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban! Férfiak! Szeressétek feleségeteket, ne legyetek hozzájuk durvák! Gyermekek! Fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr előtt! Apák! Ne keserítsétek meg gyermekeitek életét, hogy kedvüket ne veszítsék!”
De a kolosszeiekhez írt levél idézett részlete a maga néhány sorában további gazdag jótanács-csokrot is nyújt nekünk. Szinte minden egyes mondattöredéken érdemes mélyebben elgondolkodnunk, saját életünket összevetni, összhangba hozni ezzel az örök érvényű tanítással:
„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Bocsássatok meg ti is úgy, ahogyan az Úr megbocsátott nektek. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. (…) Legyetek hálásak!”
Egyszerű, egyértelmű útjelzőtáblák egy Isten parancsa szerinti úton. Bár tapasztaljuk, nem mindig egyszerű mindent betartani, pedig, ha jól belegondolunk, megéri. Sokszor a túlkomplikálás, egoizmusból fakadó keményfejűség, de néha – érdekes módon – maga a „túlzott jólét” is ellenirányba sodor a felsorolt bibliai jótanácsokkal szemben. Imádkozzunk ezen az ünnepen azért, hogy minél több család „otthona alaptörvényének” tekintse az egyszerűen megfogalmazott családi mentőöveket, melyeket Isten Igéje kínál. Szent II. János Pál családokért megfogalmazott egyik imájának soraival szólítsuk így Istent:
„Add, hogy a szeretet, megerősítve a házasság szentsége által, erősebbnek mutatkozzék, mint bármely gyöngeség és minden válság, mely családjainkat néha sújtja.”
A karácsonykor testet öltött Szeretetnek legyen helye a családokban. S ez nem közhely, nem csupán egy idillikus kijelentés. Minden családban minden egyes családtagnak feladata helyes szeretettel, az önzéstől megtisztított szeretettel az ő részét a közösbe helyezni. Még ha olykor úgymond, pótvizsgázni is kell ebből a szeretetből. Eszembe jutnak Túrmezei Erzsébet egyik versének ide illő sorai: „A Mester nagy iskolájában / Ma szeretetből pótvizsgáztam. / (…) A szeretet nehéz tétel. / A legtöbben ebben buknak el, / Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell. / De Mesterem tovább tanított, / Különórára hívott, / Szeretetével sokat kivívott. / Mutatta kezén, lábán a sebet, / Hogy mennyit tehet a szeretet, / Eltűrni a kereszt-szegeket. / (…) Megrendültem egész szívemben. / Hát a szeretet ilyen végtelen? / Tanítómtól tanulni kezdtem. / (…) Tovább tanulok, tovább megyek. / Vannak szeretet egyetemek, / Magasak, mégsem elérhetetlenek. / Mert más tudományt sokat tanulhatok, / Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok, / De ha szeretet nincs bennem / Semmi vagyok.”
A karácsonyra való készülődés és az ünnepek lényegének átélése is abban akar segíteni, hogy a szeretetben megújuljunk. Családon belül és kívül. Hogy a külsőségeken, az anyagi dolgokon, de a megpróbáltatásokon túl is a szeretet legyen felfedezhető szívünkben, másokhoz való viszonyulásunkban, döntéseinkben. A karácsonyi ünnepkörben és azon túl is.
S bár sokat hangoztatott, mégsem eléggé megszívlelt figyelmeztetés a mai ember számára, hogy szíve boldogsága és békéje nem a felhalmozott anyagiak bőségéből fog fakadni, a tapasztalat azt is mutatja, nem a „válogatás nélkül minden anyagi dolgot megadni a gyermeknek”-elv nevel igazán érett és boldog személyiségeket a társadalomban.
Még akkor sem, ha ez olykor sodró ár, mert más gyermekének még az és amaz is van már – s ugyan ki akarna lemaradni?! A családban megtanult megosztozás, lemondás, másokra való figyelés egy alaplépés az egészségesebb és szeretettel teli környezet, közösség megvalósulásához. Az ilyen fajta igyekezeteinkben is segítsen a Szent Család a mi családjainknak – fogalmazódjék meg a kérés a családok közös imáiban, talán azt is eltervezve, melyik más családnak tudnának tapintatosan segítségükre lenni valamiben…
Szentestével, december 24-én kezdetét vette a Katolikus Egyház 2025-re meghirdetett Szentéve, mégpedig a vatikáni Szent Péter-bazilika Szentkapujának megnyitásával, és 2026. január 6-ig tart, ahogy ezt Ferenc pápa a Szentévre vonatkozó bulla kihirdetésekor bejelentette.
A Szent Péter-bazilika Szentkapujának december 24-én történő megnyitását követően ma, december 29-én, a Szent Család vasárnapján egyházmegyékszerte nyílnak meg kijelölt Szentkapuk a világban. Elsősorban a székesegyházakban, így a pozsonyi koronázódómban is. De az egyházmegyék vezetői további templomokat is kijelölhettek, melyek a jubileumi év kiemelten látogatott helyei lehetnek. A teljesség igénye nélkül említek néhányat: a csallóközi búcsújáróhely, Bacsfa-Szentantal temploma, továbbá szülőfalum, Bény ősi temploma, aztán a máriavölgyi és komáromi bazilikák, illetve az ipolysági, dunaszerdahelyi, nagykaposi, galántai, rimaszombati, vágsellyei, ógyallai plébániatemplomok…
A 2025-ös jubileumi év különleges ajándék és lehetőség mindannyiunk számára, hogy lelki életünkben megerősödjünk, és közelebb kerüljünk Istenhez. Ferenc pápa a Szentév meghirdetésével – melynek mottója „A remény zarándokai” (Peregrinantes in spem) –
arra hív bennünket, hogy a megújulás útjára lépjünk, és mélyüljünk el hitünkben, hivatásunkban.
A jubileumi év egy olyan kegyelmi időszak, amely lehetőséget ad arra, hogy újra rátaláljunk Isten szeretetére, és megújítsuk ragaszkodásunkat, hogy zarándokúton járva erősödjünk a reményben. Hiszen keresztény hívőként különleges felelősségünk, hogy Isten szeretetének és irgalmának hordozói legyünk a világban. A jubileumi évben meghívást kapunk arra, hogy felebarátaink iránti szeretetünket kinyilvánítsuk, és közösségeink lelki életét erősítsük. A megújulás velünk, bennünk és általunk is történik.
Ehhez kívánok e mai szép ünnepen is minden családnak sok kegyelmet, ha kell, sikeres „pótvizsgákat” is szeretetből, valamint a Szentév jó gyümölcseit kívánom minden egyes család számára!
(Molnár Tamás, pozsonyi lelkipásztor/Felvidék.ma)
