Egy karácsony előtti hideg hétvégén, advent örömvasárnapján látogattunk el Szőgyénbe, Felvidék egyik legősibb településére. Elmentünk a Kistemplom romjai mellett, megnéztük ismert szülötte, Pató Pál szobrát. Esztergom vármegye alszolgabírójának, Szőgyén község jegyzőjének neve Petőfi Sándor gunyoros költeménye nyomán maradt fenn.
Utunkat egy jeles esemény motiválta: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákjaiból verbuválódott Nexus Vonósnégyes a faluban egy délutáni koncerten lépett fel. Megérkezésünkkor a kultúrházba már szállingózott a közönség, a kezdésre a nagyterem szépen megtelt.
A programot a fiatal zenészek nagy körültekintéssel állították össze: népszerű művek átiratai, s a kamarazene-irodalom egyik legszebb vonósnégyese is szerepelt a műsorban.
Stílusosan, Vivaldi örök slágerének, a Négy évszaknak a Tél tétele nyitotta a sort. Ekkor még sem a hangszerek, sem a zenészek nem melegedtek be a zimankós időben, így néhány fals hang is becsúszott a játékba. A „nem telhet el karácsony Diótörő nélkül” elvet az előadók is felkarolták, Csajkovszkij balettjéből a közismert Induló és az orosz népi tánc, a Trepak csendült fel. Ezt egy igazi meglepetés, Schubert d-moll vonósnégyese követte. Talán nem igazán a karácsonyhoz illő választás, mivel az opus „A halál és a lányka” alcímet viseli. Ez a zeneköltő hasonló című dalára utal, amit Matthias Claudius verse ihletett, s kifejezi a zeneszerző elmúlás előérzetét is.
A darab tulajdonképpen egy párbeszéd a halálfélő lány és a halál között; melankolikus és egyben riasztó. E drámai dalt emelte be Schubert a kvartett második tételébe. Az 1824-26. között komponált romantikus mű igazi közönségvonzó, s egyes statisztikák szerint a New York-i Carnegie Hallban a legtöbbet játszott vonósnégyes. Más művészetekre is hatással volt, idézhetem itt Polanski hasonló című filmjét.
A fellépő művészek a mű minden szépségét megmutatták. Az I. Allegro tétel szenvedélye után az Andante variációs tétel jó alkalom a visszafogottságra, a pianók kidolgozására. A harmadik rövid Scherzo tétel felvezeti a negyedik Presto zárást. Ez a tarantella jellegű rész nem ad önfeledt örömet, mintegy haláltáncként funkcionál. Ezt a sokrétű kompozíciót sikerült a Nexusnak Schubert szellemében megosztani a hallgatósággal.
A végére is maradt egy meglepetés: Leontovics ukrán zeneszerző legnépszerűbb szerzeménye, a Scsedrik (Ének). Ez a muzsika a világban Harangok éneke címmel terjedt el. A szerzőről keveset tudunk, pedig jelentős életművet hagyott maga után. Mártírnak tekintik hazájában, mivel 1921-ben egy szovjet állambiztonsági ügynök gyilkolta meg. Napjainkban – szomorú aktualitása révén – egyre többet játsszák. Most olvastam a hírt, hogy az Ének megjelenésének 105. évfordulóján, Ungváron az elmúlt évben, december 6-án leplezték le a komponista kis szobrát. A zenészek kedvesen interpretálták az opust, ráadásul egy kis „Csendes éjt” is becsempésztek az átiratba.
A fellépőket a közönség méltán ünnepelte, de ráadást ezúttal nem adtak, mivel Nagyölvedre siettek, abba a kis faluba, ahol közülük ketten is születtek. A hírek szerint ott is már népes közönség várta az ifjú zenészeket.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
