A Zoboraljára kétféle hímzés jellemző, az egyik a szálszámolásos, a másik az úgynevezett lyukhímzés, melyet ezen a vidéken lyukashímzésnek neveznek.
A Nyitra Megyei Művelődési Központban január 21-én nyílt meg a Lyukashímzés című kiállítás, amelyet február 21-éig tekinthetnek meg az érdeklődők.
A kiállítás megnyitása előtt felléptek a Lédeci Hajnalkert Hagyományőrző Csoport női tagjai és a Csitári Menyecskekórus. A lédeci csoport még 1970-ben alakult, és 22 évig Jókai Mária volt a csoport vezetője.
Sándor Marianna (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Sándor Marianna, az est háziasszonya elmondta:
„Vidékünkön két stílus hímzésmintája található meg: a házivászonra készült szálszámolásos és a lyukashímzéses. A lyukashímzés technikája azonban újabb keletű. Az így kivarrott viseletes darabok hímzése és hordása az 1870-es és 80-as években kezdődött. A leányok már egészen fiatal korukban elsajátították a hímzés technikáját. Az idősebbektől azt lehet hallani, hogy a Zoboralján nem volt olyan lány, aki nem tanult volna meg hímezni, mely inkább téli foglalkozás volt, mivel nyáron a lányok, asszonyok többsége a földeken dolgozott.
A lyukashímzés lényege, hogy az alapanyagba szúrt, körbeférceléssel előhúzott lyukat apró, szoros szegőöltésekkel körbe varrjuk. A lyukashímzés alapvetően fehér hímzés. A csipkejelleg miatt legjobban egyszínű kivitelben érvényesül, de lehet készíteni színesen is.
Hálás köszönet jár dr. Sipos Anna etnológusnak, valamint a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely tagjainak a kiállítás megvalósításában nyújtott önzetlen segítségért.”
A Csitári Menyecskekórus (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A megnyitón Jókai Mária néprajzgyűjtő, pedagógus szólt a közönséghez, hiszen a gyűjtemény az ő munkáját dicséri. Elmondta: amig pedagógusként a Zoboralján dolgozott járt gyűjtő utakra, elsősorban népi gyermekjátékokat és évközi szokásokat gyűjtött, de nem kerülhette el a figyelmét a lakás textilia és viselet sem. Sokszor úgy érezte, vissza kell térnie ezekre a helyekre, hiszen mindenütt kincsekre talált.
Jókai Mária ugyan a Zoboralján gyűjtött, de ő a Zsitva-mentéről származik, ma mindkét régió a Nyitrai járáshoz tartozik.
Zdenka Smrečková a művelődési központ nevében köszöntötte Jókai Máriát (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
„Nagyon sok rejtett kincset tartogat ez a vidék, többek között a most kiállított lyukashímzést. Ezek sokszor sajátok, azaz a láda mélyéről vannak. Ezzel a kiállítással azt akartam megmutatni, milyen értékeket tudtak létrehozni az egyszerű asszonyok. Arra is figyeltek a munka mellett, hogy valami különleges, szép legyen rajtuk. Ezeket viselték, a saját maguk örömére” – mondta bevezetőjében a néprajzgyűjtő.
A lyukashímzés a viseleteken nem olyan régi, a 19. század végén jelent meg. Minden ilyen díszítés a magasabb rendektől indult, a kastélyokból előbb a városi polgárok majd a falusi lakosság életébe.
„Talán a legrégebbi fajtájú ezek közül a Zsitva-mentéről érkezett, hiszen félig-meddig Lédecet is oda sorolom. Az anyag és a motívumok is jelzik az ősiségét, náluk jelenik meg az életfa a kendőkön. A Zsitva mentén nagy lyukakat hímeztek” – mondta Jókai Mária.
Jókai Mária (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A másik csoport a „kolonyi” hímzés, nagyon kifinomult, a nevet arról kapta, hogy itt gyűjtötték. Gímesen is előfordult és a többi faluba is, de a nagyon apró lyukú hímzést a koloniak saját maguknak készítették, viszont voltak asszonyok, akik üzletszerűen is varrták.
Minden faluban voltak asszonyok, akik hímezték. Most három tájegység hímzései láthatók: az egyik a lédeci, a másik a Zsitva-menti – itt négysarkos volt a nyakbavaló kendő, és a zoboralji – itt háromsarkos volt a kendő.
Kötényt is hímeztek, ez 3 méter széles volt, azt ráncolták le, és azt hímezték ki, ebben jártak a templomba, nagyon kímélték. Azt is lehet mondani, hogy a templomban időnként szinte divatbemutató volt, hiszen jól megnézték, mit visel a másik. Ingeken is megjelenik a lyukashímzés és a főkötőkön is volt ilyen technikával készült díszítmény.
Jókai Mária kifejtette:
az motiválta, hogy elkészüljön ez a kiállítás, hogy megmutassák a nagyközönségnek ezeket a szépségeket, kincseket.
Vajda Éva verssel köszönti Jókai Máriát (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Mivel Jókai Mária nemrégiben ünnepelte születésnapját, Vajda Éva Reményik Sándor Templom és iskola című versével köszöntötte őt, majd a művelődési intézet munkatársai is felköszöntötték őt, erőt, egészséget és további alkotókedvet kívánva neki, a közönség örömére.
Szerkesztőségünk nevében ugyanezt kívánjuk Jókai Máriának.
Fotóinkon nem tudjuk megmutatni azt a sok kincset, amit kiállítottak, így csak azt javasolhatjuk, aki teheti, tekintse meg a tárlatot, és azt kérhetjük a kedves olvasóktól, hogy becsüljék és tiszteljék őseink örökségét, hiszen valódi értékeket hoztak létre, sőt, aki teheti, sajátítsa el nagyszüleink tudását.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
