Czingel Magdolna, vagy – ahogy sokan ismerik – Ibi, Ibolyka több mint két évtizeden át dolgozott a Csemadok gazdasági osztályán. Szencen született, Félben nevelkedett, itt kezdett el néptáncolni, itt ismerte meg férjét is, aki a Kis-Duna Néptánccsoport oktatója volt. Csillogó szemmel mesél a csemadokos évekről, még akkor is, ha nehéz, munkával teli időszak volt az, felelősséggel, hiszen a minisztériumból évente jártak ellenőrizni, és az embereknek meg kellett kapniuk a fizetésüket.
A Csemadok évente átadja a Gyurcsó István-díjat, melyet idén Czingel Magdolnának ítéltek, aki a Csemadok gazdasági osztályának meghatározó egyénisége volt. Ezt a díjat a Csemadok volt dolgozói kaphatják meg.
Amikor odaérek Czingel Magdolna Pozsonypüspöki otthonához, mosolyogva fogad, örül nekem és előbb édesapámról kezd el mesélni, akivel együtt dolgozott, mint mondja: ő is gyakran megállt náluk, mint ahogyan a többi munkatárs is, hiszen a gazdasági osztályon mindenkinek volt intéznivalója, és olyankor beszélgettek is.
„Nagyon szerettem a Csemadokban dolgozni, nagyon rendes kollégáim voltak” – vallja.
Rákérdeztem, hány alkalmazott volt akkoriban, „hozzánk tartoztak A Hét szerkesztői is, a járási titkárokat is mi alkalmaztuk, így több mint száz munkatársa volt a Csemadoknak, mindent kézzel, papíron számoltunk, a járulékokat és adókat is úgy kellett kiszámolnunk, nem volt olyan egyszerű. Ha belegondolok, nem is értem, hogy győztük azt a sok munkát” – mondta.
Műsorvezetőként még Félben (Fotó: Czingel Magdolna archívuma)
Aztán rátér arra is, hogy Zselízre, az Országos Népművészeti Fesztiválra és Gombaszögre az Országos Kulturális Ünnepségre nekik is ki kellett menniük, mivel a fellépőkkel meg kellett kötni a szerződést és kifizetni, „ezek nagyon nehéz napok voltak, nagyon sok munka volt, a műsorból semmit sem láttunk, de a fellépőkkel találkoztunk, hiszen mi fizettük ki őket, nagyon sok ismert zenésszel és énekessel ismerkedtem meg így” – meséli visszaidézve az emlékeket.
Majd arról is mesélt, hogy a férje, Czingel László is a Csemadokban dolgozott és nagyon jóban voltak a kollégákkal,
„ahol most Te ülsz, igaz nem ebben a fotelben, de ott szokott ülni Gyurcsó Pista, Ág Tibor, és még sokan mások” – mondja mosolyogva. Majd hozzáteszi, nagyon sokat lehetett tőlük tanulni.
„Pista nagyon szerette a fiatalokat, nagyon okos ember volt, nagyon megtisztelő, hogy a róla elnevezett díjat átvehettem. A férjem biztosan örülne, hogy én is kaptam díjat, mert neki nagyon sok volt, amit meg is érdemelt. Nagyon sokat volt úton, sokszor járt el a csoportokkal fellépésre, néha én is mentem velük” – mesélte Czingel Magdolna.
Rákérdezek arra is, milyennek látja ma a Csemadokot, mai napig nagyon sok rendezvényre eljár, azokon szoktunk találkozni. „Ma már más a struktúra, teljesen más a csemadokos élet, hiszen amikor a kilencvenes években megvonták az állami támogatást, minden megváltozott, de a Csemadokra akkor is szükség van, nagyon sok rendezvényt tartanak itt Pozsonyban és Pozsonypüspökin is. Azt sajnálom, hogy Pozsonyban kevés a fiatal ezeken a rendezvényeken, remélem, lesz kinek átadni a stafétát. Én szívesen emlékezem vissza azokra az időkre, mikor ott dolgoztam, a kiszállásokra is, Zselízre és Gombaszögre, mikor mi Rozsnyón aludtunk. Szép emlékeim vannak, amikor a gazdasági osztályon megálltak az emberek intézkedni, mindig elmondták örömeiket, bánataikat is, mi pedig szívesen hallgattuk meg őket.”
Czingel Magdolna Molnár Zsuzsával, aki már korábban megkapta a Gyurcsó István-díjat (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
„Arra is emlékszem, hogy Szarka Tamásék ott próbáltak a Csemadokban, lent, ez arról jutott eszembe, hogy most díjat kap. Olyan jó volt őket is hallgatni, hiszen felhallatszott hozzánk. Ott próbáltak a táncosok is, mindig történt valami” – mondja.
Beszélgetésünk végére Ibi megajándékoz egy albummal és néhány érdekes újságcikkel, amit én szeretettel elfogadok, hiszen mindig rá fognak emlékeztetni. Elbeszélgetünk a Csemadok mostani struktúrájáról is, mivel ő erről kevesebbet tud, most már csak a rendezvényekre jár el,
mert a magyar kultúra még most is a szívügye. Bízik benne, hogy a Csemadok a jövőben is ilyen aktívan szervezi majd az előadásokat, rendezvényeket, szívesen veszi a meghívásokat is, ha csak lehet, részt vesz a közösségi eseményeken.
Czingel Magdolna, Ibi szívügye a magyar kultúra, mosolyogva tekintett vissza a csemadokos éveire, még akkor is, ha kemény volt a munka és kevés a pénz, de hát a kultúra már csak ilyen.
A Kis-Duna Néptánccsoporttal (Fotó: Czingel Magdolna archívuma)
Búcsúzásul jó erőt és egészséget kívánok és ígéretet teszek, hogy visszatérek még egy kis beszélgetésre, neki azért esik jól, mert visszaemlékezhet, nekem pedig azért, mert azokról az évekről is mesél, amikor együtt dolgozott édesapámmal.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
