„A mondott szó üres beszéd; az érzett szó az igazi”– írja Jókai Mór Az aranyemberben. Ez a gondolat akár a Pápai Jókai Kör Egyesület Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából kiírt novellaíró pályázatának a mottója is lehetett volna. Nem elég ugyanis leírni egy szót, ha nincsenek mögötte érzelmek. Jókai termékenységét és leleményességét látva úgy tűnhet, hogy a nagy mesemondó számára ez nem jelentett kihívást, hiszen született írói tehetsége, gazdag fantáziája és örök kíváncsisága az emberi természet nagy ismerőjévé tették őt.
Jókai írói munkássága előtt tisztelegtek azok a pályázók, akik beküldték munkájukat a Pápai Jókai Kör Egyesület felhívására. Pápa és Komárom is fókuszba került: a szervezők komáromi és pápai kötődésű pályázókra számítottak, hiszen ez a két hely meghatározó jelentőségű volt Jókai Mór életében.
A határokon átívelő novellaíró pályázat díjátadó ünnepségére február 18-án került sor a Pápai SZC Jókai Mór Közgazdasági Technikum és Kollégium dísztermében.
A novellaíró pályázat első helyezettje Csehy Flóra, a Selye János Gimnázium III. C osztályos tanulója lett, aki a Magyar Éremkibocsátó Kft. aranyozott jubileumi Jókai-emlékérmét is magáénak tudhatja és ajándékutalványban is részesült.
A verseny második helyezettje, Magyarics Amina Emma a Selye János Gimnázium VI. N osztályos tanulója lett, aki ajándékutalvánnyal gazdagodott.
A díjátadót megelőzően sor került egy bensőséges hangulatú megemlékezésre is, melynek során a Pápai SZC Jókai Mór Közgazdasági Technikum és Kollégium diákjai és a Pápai Jókai Kör Egyesület tagjai szabadon választott Jókai-szövegeket olvastak fel.
A felolvasásba bekapcsolódott Csehy Flóra is, aki a Kárpáthy Zoltán című regény szellemes és lendületes Pozsony-leírását olvasta fel.
A díjátadó után koszorúzásra került sor Jókai Mór nővérének és unokahúgának sírjánál, majd a Klára-háznál, a diák Jókai pápai lakhelyénél.
(Fotó: Selye János Gimnázium)
A Klára-házban Jókai a Pápai Református Kollégium növendékeként lakott, ekkor még a Jókay Móric nevet használta. Itt írta egyik korai elbeszélését. Erre így emlékezett vissza: „Megvan-e még az a szőlőlugas a Klára-ház kertjében (a szőlőtő halhatatlan), a hol azt a borzalmasan fantasztikus elbeszélést megírtam, a minek Istenítélet a neve? Akkor virágzott a szőlő, a dongó méhek segítettek benne. A mű pályázatra volt szánva: azért kellett azt titokban írni, hogy idegen szem ne lássa. A »képző-társaság« öt arany jutalmat tűzött ki pályadíjul: egy versre és két novellára. Mikor már be voltak adva a pályaművek, még azután is minden délután kijártam megkérdezni a növekedő szőlőszemektől, hogy mi lesz a munkám sorsa! A szőlő pedig savanyú volt: még várni kellett.”
A fiatal Jókai nem járt sikerrel ezen a korai pályázaton. A Selye János Gimnázium növendékei viszont sikerrel szerepeltek a róla elnevezett novellaírói megmérettetésen. A pályázókat Farkas Adrianna magyar szakos tanárnő készítette fel. Köszönet érte!
SJG/Felvidék.ma
