Vagyis, addig vagyok, amíg gondolkodom. Vajon a mai világ gondolkodásra ösztönző az élet bármely területén? Dehogy! Sőt! Mintha erről szólna a mai agyongépesített világ.
Lássuk csak a legkisebbeknél a modern játékokat, amelyek nemcsak elemre működnek, hanem egy autó, vonat, repülő magától építi a házat, emeli a terhet. Az apróságnak elég csak ámulni-bámulni, s már a szoba közepén robognak a robotok, a vonatok, sír a baba, ha megnyomják, s a jó fene tudja még mi minden van a játékdobozban. A rózsaszín nyuszi is tud ugrani, vagy a lila boci bólogatni. A játékra igényes gyereknek elég csak mindezt csodálni. Igaz van, hogy az első percek, órák után már soha elő nem veszi, mert a legközelebbi ajándékozásnál még okosabb játékok birtokába jut.
Alkotni, gondolkodni, erre jó, ha az óvodában van alkalom (remélhetőleg), mert otthon az esti együttlétkor (ha van ilyen), nincs ilyesmire idő.
A kisiskolás túlterhelt programjába bele sem fér a gondolkozás, az olvasás, a kreatív foglalkozás. Kivéve azokat az iskolákat, ahol van alkotótábor, s olyan foglalkozás, program, ahol a gyerek fantáziája szabadon szárnyalgat. Mert ugye már kisiskolában, alsó tagozaton van idegennyelv-oktatás (sőt az óvodában is), táblagép és telefon, ha pedig már tilos, akkor a szabad percekben, és otthon amikor anyu, apu nem ér rá.
S mindehhez nem kell gondolkozás, fantázia, elég „csak bámulni” a képernyőt (kinek mi adatik), s mire a gyerkőc ágyba kerül, az agya ugyan fáradt lehet, de biztos, hogy nem a szorzás-osztástól, vagy az éppen bemagolt tananyagtól.
Arról mindenkinek megvan családon belül, vagy családon kívül a tapasztalata, hogy mennyire kreatív, gondolkodó, kérdő, érdeklő, olvasó a mai tinédzser korosztály.
Apropó olvasás: most olvastam, valahol középiskolai tanárok kérték, hogy Jókai Mór műveit vegyék le a kötelező olvasmányok listájáról, mert hogy „elavult a nyelvezetük a klasszikus íróknak”, s a diák nem érti, s ezért nem is érdekli őt.
Megdöbbentem, de értem. Sajnos manapság (tisztelet a kivételnek) olvasni sem tud folyamatosan nemcsak a 3-4. osztályos kisdiák, hanem a nagyobb sem, szöveget értelmezni meg végképp nem.
Meg sem érti lassan a mesét sem, főleg akinek pici korától nem a magyar népmesegyűjteményből hangzik fel az esti altatás.
Ott is van mit elmagyarázni a mesemondónak, mert ez a világ nem az a világ, és a népmesék alanyai sem ismerősek a mai gyereknek. S ha a mesemondó szülő, pedagógus, akár egy mondattal próbálja a mondanivalót megértetni a csemetéjével, az már eredmény.
Nemrég a zeneovis apróságok koncertjén voltam, ahol persze a nagyobbak is közreműködtek.
Megtapasztaltam, hogy a 3-5 éves gyerek milyen önfeledten, boldogan, felszabadultan szeret énekelni! Mi minden szabadul fel a kis apróságban már az óvodásoknál.
S jutott eszembe: miért fontos óvodáskorban, de még az alsó tagozat legkisebbjeinél is, idegen nyelvvel „táplálni” (én inkább azt írnám kínozni), idegen nyelvvel terhelni. A szülők egy része elintézi azzal, hogy könnyen tanulja. Viszont ebben a korban még az anyanyelvi szókincse is hiányos, a mai szülő-gyermek, tanító- diák közti beszélgetés hiánya miatt is. Sokszor a gyermeknek nincs kivel megosztania élményvilágát, nincs kitől kérdezni, pedig volna miről. S mire kisdiák lesz, majd kamasz lesz, „szó bennszakad, hang fennakad”….
Summa summárum: nagyon elkényelmesedtünk e modern világban. Anno az én diákkoromban megszoktattak magolni a feladatot, s ha a bemagolt leckét felmondtam, kitűnő tanuló lehettem. Mindegy, hogy mit értettem a tananyagból, kérdezgetni akkor sem volt lehetőség. Felnőtt a mi generációnk gondolkozás nélkül, ezt a szocializmus csak megpecsételte. Olyannyira tartósította, hogy átment gyermekeink oktatási rendszerébe is. S mára a technika eszközeivel hatalmas információhalmazt kap, csak a gombnyomásokat kell megtanulnia, az meg nagyon könnyen megy a legkisebbeknek is. Hisz az őstehetség megvan a mai gyerekben is, de a technika elsorvaszt mindent benne. S mi ennek következménye?
René Descartes francia filozófus címben fogalmazott gondolata módosítva így módosul: „addig vagyok, amíg gondolkodom”. Mert jön a mesterséges intelligencia, s a robot, majd cselekszik az ember helyett.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
