A lengyel– magyar barátság napjának története 2006. március 24-ig nyúlik vissza, amikor Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök Győrben aláírták a győri nyilatkozatot, valamint átadták a lengyel – magyar barátság első köztéri emlékművét.
A Magyar Országgyűlés 2007. március 12-én, a lengyel Szejm március 16-án nyilvánította határozatban ünnepnapnak március 23-át.
Sajnos, hiányzik az ezeréves barátság története, sem a szocialista negyven év történelemkönyvei nem tartalmazták ezt a tényt, de talán a mai történelemoktatás sem foglalkozik vele, de évfordulókban, megemlékezésben sem foglalkozunk a lengyel – magyar összetartozás, a szolidaritás közös történelmi nagyjainak emlékével.
Párkány városa 1990-ig mit sem tudott arról, hogy a török alóli felszabadulás is a lengyel király III. Sobieski Jánosnak is köszönhető, s hogy bekerülne Párkány történetébe. Igaz még ez a könyv sem született meg napjainkig.
Ha már nem emlékezünk meg a lengyel – magyar vonatkozású Árpád-házi fejedelmekről, királyokról, szentekről, IV. Béla szent életű leányairól: Kinga, Konstancia, Margit, Jolán, akiket mindkét nemzet magáénak vall, vagy az erdélyi magyar fejedelemről Báthory István lengyel királyról, akkor miért is tudna a felvidéki magyar az 1939-es lengyel menekültekről, akik a Felföld déli részét is elárasztották? Az Ipoly és Garam mente falvaiba menekülve, volt aki örökre, volt aki rövid időre, menekvést talált az itt élő magyaroknál.
A lengyel menekültek emléktáblája Ipolyhídvégen (Fotó: Csáky Károly)
Magyarországi lengyel kutatók ezt igyekeztek feltárni, de felvidéki kutató nem akad erre. Egy – két településen már került emléktábla, emlékjel, Ipolyhídvégen, Ebeden, Párkányban emlékkő őrzi a lengyel emlékparkban ama szörnyű háborús időszakot, a lengyel sors legnagyobb tragédiáját.
A Párkányban több évig szervezett történelmi konferencia memorandumában megszületett egy határozat történelmi emlékmű állítására.
Az emlékművet a LIMES – ANAVUM Regionális Kulturális Társulás négy éves pénzgyűjtés után 2008. október 25-én, egy nemzetközi avató ünnepség keretében felállíttatta, a templom és az esztergomi bazilika légvonalbéli városrészben.
III. Sobieski János bronz lovas szobra mementó minden nemzedéknek.
Dr. Zombori István a konferenciákról megjelent könyv szerkesztője ezt így írta le 2017-ben „Miközben a közös múlt emlékeit megőrizni kötelességünk, ez csak elősegíti, hogy előre nézzünk a közös jövő irányába. E jövőnek legfontosabb része a kereszténység megtartása, amely Európának közel kétezer éves, lengyeleknek, magyaroknak több mint ezeréves hitet, erkölcsöt, kultúrát jelent. Államaink, önállóságunk, nemzeti önazonosságunk oly sokszor került veszélybe, de a közös hit mindig segített felülkerekedni. Erről nem mondhatunk le a 21. században sem.
Emlékkő Párkányban
Párkányban a templom mögötti térben a fenti társulás által elhelyezett további emlékjelek: lengyel menekültek, Andrzej Przewozník emlékköve, Esterházy János emlékköve a lengyel király szoborral egy történelmi parkot alkotnak.
A társulás csaknem tíz éven keresztül ünnepi rendezvényekkel, lengyel történészekkel való találkozásban, megemlékezésekkel, lengyel képzőművészek kiállításával igyekezett életben tartani a létrejött kapcsolatot. Több éven keresztül fogadták a lengyel történelmi motoros zarándokokat.
Lengyel turisták minden évben százával állnak meg ma is királyuk szobránál, koszorúk, virágok mindig jelzik jelenlétüket.
A város kulturális központja egy alkalommal megrendezte a párkányi csata hagyományos katonai bemutatóját, majd 2023-ban a 340. évfordulón volt egy közös szervezés az esztergomiakkal. Sajnos a város annak ellenére, hogy van lengyel testvérvárosi kapcsolata, önállóan nem emlékezik meg a történelmi eseményről, a parkot viszont gondozásba vették, mivel a szobor a város tulajdona lett. A város egyéb intézménye, iskolája sem érzi magáénak e kisváros egyetlen történelmi emlékművéhez, történelmi parkhoz való kötődést. Az esztergomiak hozzák évente a lengyel hagyományőrző csoportot a párkányi csata évfordulóján megemlékezésre, melyről a város lakosai mit sem tudnak. Az emlékművet létrehozó társulás és a többi civil szervezet 2024-ben az évfordulón, önállóan tette le az emlékezés koszorúit az emlékparkban.
Nyaranta viszont a kisváros többezres látogatója megáll a Győrfi Lajos szobrászművész által készített emlékmű előtt.
Az örök érvényű mondást mindannyian megtarthatnánk közös ünnepeink alkalmával, amely a két nép történelmi barátságát példázza:
Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát. Másik lengyel változat: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do bitki, i do szklanki!
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
