Március 25-én Jézus fogantatását, Urunk megtestesülését ünnepeljük, melyet a magyar nép Gyümölcsoltó Boldogasszony néven tisztel.
A katolikus egyház ezen a napon emlékezik az angyali üdvözletre, vagyis arra a biblikus eseményre, amikor Gábriel arkangyal megvitte Názáretbe Szűz Máriának a megtestesülés örömhírét, ami által a prófécia történelemmé vált.
Izajás jövendölésén keresztül az Úr szava beteljesedett:
„Anya lesz a szűz, és fiút szül, Emmanuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.”
Az evangéliumban Lukács Jézus születése hírüladásának eseményéről számol be, mely olyan, mintha magának Máriának a beszámolóját hallanánk. Életébe belép az isteni terv. Mária fél, kérdez, nem érti, mi történik. Kérdései nagyon is emberiek: „Hogyan történik mindez?” A titok hírére a hit és az alázat elfogadó gesztusával válaszol:„Történjék velem a te igéd szerint.”
Jacopo Bellini: Az angyali üdvözlet, 15. sz. (Fotó: Wikipédia)
Ez a szép Mária-ünnep ihleti, és ad új lelkiséget az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságoknak. Az Újszövetség elmondja, hogy Erzsébet után Mária is áldott állapotba kerül.
Nem terhes és nem várandós, hanem áldott, ahogyan azt a magyar nyelv igen szépen kifejezi.
A születendő János és a megfogant Jézus két oldalról épült híd Isten és ember között. A teljes isteni és a teljes emberi természettel ez az élethíd soha el nem bontható, meg nem szüntethető. Az Ige megtestesült Názáretben. Isten élete elindult ezen a földön, de úgy, hogy semmiféle bűn nem tapadt rá. Ezzel a transzcendens gesztussal Isten fölveszi az emberi természetet azért, hogy az embert Isten életében részesítse.
A mai ünnepen az Élet elindulására emlékezünk. Az élet pótolhatatlan ajándék. Hordozására és befogadására a kis- és nagylányok éveken át készülnek. Hajdan az asszonyok, leányok ezer üdvözlégy imádságot mondtak el ezen a napon. A gyermekáldásra vágyó asszonyok ma is hosszan imádkoznak a Szűzanya közbejárásáért.
A beoltott gyümölcsfa (Fotó: obi.magazin)
Ehhez a szép régi szokáshoz kapcsolódott a „lelki örökbefogadás” program, ami Fatimából indult, majd Lengyelországból, egy zarándoklat alkalmával jutott el Magyarországra az 1980-as években.
A lelki adoptálás nem más, mint egy titkos lelki áldozat, amikor Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a szívünkbe fogadunk egy ismeretlen magzatot, akinek az élete veszélyben van, és kilenc hónapon keresztül imádkozunk, hogy e gyermek megszülessen és a család elfogadja a kis jövevényt.
Bálint Sándor Ünnepi Kalendáriumában így olvashatunk az ünnepről: „Gyümölcsoltó Boldogasszony, a Müncheni-kódex naptárában Máriának hirdetett napja, a szegedi eredetű Lányi-kódexben Testfogadó Boldogasszony, az Érdy-kódexben Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja, a lőcsei kalendáriumban (1642) Boldogasszony fogadása, de már a Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben Gyümölcsoltó Boldogasszony, a moldvai csángó Gajcsánában Gyimőcsótó, az angyali üdvözlet napja.
Angyali üdvözlet a magyar festészetben, Szúdy Nándor 1913-1975 (Fotó: Wikipédia)
A kalendárium lapjai bőven beszámolnak az ünnep népi vonatkozásairól, melyből álljon itt néhány: „A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, a szemzés napja. Egy XVI. századi szólás szerint az ember ilyenkor „Szűz Máriával almát olt”, hiszen Szűz Mária ezen a napon fogadta méhébe Jézust.
Kárpát-medence-szerte különféle hiedelmek, hagyományok és legendák kapcsolódtak az ünnephez.
Ilyen az ünnep régi kultuszához fűződő történet, amikor a kertészkedő hajlamú Göndöcs Benedek újkigyósi plébános 1869-ben éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kétezer nemesített gyümölcsfacsemetét osztott szét hívei között.
Ezen a napon Nemesbükön a szőlő négy sarkában megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen. A tápiógyörgyei gazda kimegy a kertbe és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelöli meg.
Az evangélikus békési szlovákok is különösen foganatosnak tartják az ünnepet az oltásra, szemzésre, míg Bazin szlovák népe e napon szalmakoszorúval övezi a gyümölcsfák törzsét, hogy bőven teremjenek. A szőlőkben éjszaka gonoszűző célzattal tüzet gyújtanak.
(Fotó: Sokszínű vidék)
A Csíkszentmártoniak úgy tartják, hogy ahány nappal az ünnep előtt szólal meg a pacsirta, s utána még annyi nappal elhallgat.
Sok helyen a gazda e napon kitárja az istálló ajtaját, s mintegy meghívja a fecskéket – Isten madarait – hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint a portán lakozó madarak felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett” – olvasható a régi népi kalendáriumban.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét, az Angyali Üdvözletet, és a benne, és az általa születő, kezdődő, bontakozó élet csodáját, valamint a tavasz misztériumát minden korban megénekelték, megalkották a művészetek kedvelői. Az ünnep megihlette a palócság krónikását, az Ipolybalogon élő Lőrincz Sarolta Arankát is, aki versében így vall:
„Ó Mária, Isten gyümölcsfája,
Szentlélek arája
akinek gyümölcsét fogantad,
világra is hoztad,
szíved fájdalmával,
keresztfára adtad.
Ó Mária, Isten gyümölcsfája,
virágos koszorúdra,
helyezzél minket is,
földi gyermekeid
és védő palástoddal
takard be híveid.”
(Gyümölcsoltó Boldogasszony, részlet)
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Magyar Kurír
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
