Április 12-én, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján a Rákóczi Szövetség idén is méltó módon rótta le tiszteletét a kitelepítések áldozatai előtt. Az ünnepi megemlékezésnek a budapesti Zsófia Rendezvényhajó adott otthont. Az eseményen ünnepi köszöntőt mondott Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke, beszédet mondott Szili Katalin korábbi házelnök és miniszterelnöki főtanácsadó, valamint Gubik László, a Magyar Szövetség elnöke is.
A rendezvény célja legfőképp az volt, hogy emlékeztessen a Beneš-dekrétumok következményeként jogfosztott és szülőföldjükről elűzött több mint 100 ezer felvidéki magyar sorsára. Hetvennyolc évvel ezelőtt, 1947. április 12-én indult el az első vonat Csehszlovákiából, mely a kitelepített magyarokat szállította Magyarországra. Az áldozatok gyakran teljes vagyonuktól megfosztva, mostoha körülmények között kényszerültek új életet kezdeni.
A Rákóczi Szövetség által évről évre, április 12-én megrendezett esemény célja továbbá, hogy az emlékezés lángját életben tartva biztosítsák: az átélt igazságtalanság soha ne merüljön feledésbe, és a történelem áldozataivá vált felvidéki magyarok emléke tovább éljen.
A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapját a Magyar Országgyűlés 2012-ben egyhangú határozattal nyilvánította hivatalos emléknappá.
A vendégek érkezését követően a felvidéki származású Szabó Anett műsorvezető köszöntötte a megjelenteket, megteremtve az ünnepélyes megemlékezés méltó hangulatát.
A jelenlévők köszöntése után az eseményen részt vevők közösen elénekelték a Himnuszt, mely után Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnökének ünnepi köszöntője következezett.
A Rákóczi Szövetség elnöke a beszédében felidézte, hogy hetvennyolc évvel ezelőtt, 1947. április 12-én elindult az első szerelvény a Felvidékről, amely magyarokat szállított marhavagonokban Magyarországra – olyan embereket, akiket kizárólag magyarságuk miatt üldöztek el szülőföldjükről. Hangsúlyozta, hogy a kitelepítettek mindent hátrahagyva, gyakran megaláztatásokkal teli körülmények között kezdték újra életüket idegen helyeken.
Ezekről a sorsokról évtizedekig hallgatni kellett, a Rákóczi Szövetség megalakulása 1989-ben épp ezért jelentett fontos fordulópontot – egy közösség született, amely végre beszélhetett a hallgatásra ítélt múlt traumáiról – tette hozzá.
Beszéde végén kiemelte:
„Emlékezni és emlékeztetni kötelességünk. Közösségünk emlékezete meghatározza jövőnket. Mi azzal tartozunk a Magyarországra kitelepített és a Csehországba deportált magyaroknak, hogy megőrizzük és továbbadjuk emléküket. Sorsuk és emlékük segítsen megőrizni önbecsülésünket és közösségünk erejébe vetett hitünket.”
Szili Katalin jogász, miniszterelnöki főtanácsadó, a magyar Országgyűlés volt elnöke az ünnepi beszédében többek között hangsúlyozta, hogy a felvidéki kitelepítések több ezer magyar család életét változtatták meg drámaian.
Egyetlen család történetén keresztül – mint cseppben a tenger – az egész felvidéki magyarság sorsa tükröződik vissza
– emelte ki, majd felidézte a kitelepítések kegyetlenségét: a parancsra induló vonatokat, a hátrahagyott otthonokat, a szülőföldhöz való örök ragaszkodást.
A miniszterelnöki főtanácsadó kiemelte, hogy a lakosságcsere valójában kényszerkitelepítés volt, amit a magyar fél nem önként vállalt. A kollektív bűnösség elve alapján meghurcolt magyarokat megfosztották állampolgárságuktól, vagyonuktól és emberi méltóságuktól.
Az emléknap nem csupán a múlt szenvedéseire emlékeztet, hanem arra is figyelmeztet, hogy a béke, az összetartozás és az emberségesség fontosabb bármilyen politikai indoknál. A történelmi sebekre csak teljes feltárás és őszinte bocsánatkérés hozhat gyógyulást – tette hozzá.
A korábbi magyar házelnök beszédét követően a kitelepítésben érintett idős hölgyeket és urakat köszöntötték, akik megtisztelték jelenlétükkel az ünnepi eseményt.
A megemlékezésen Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke is felszólalt. Beszédében az emlékezés erkölcsi és közösségi kötelességére hívta fel a figyelmet a felvidéki magyarokat ért kollektív jogfosztás és kitelepítések 78. évfordulóján.
„A bűn akkor válik betetőzötté, amikor elfelejtik, nem akkor, amikor elkövetik”
– emelte ki a pártelnök, s külön köszönetet mondott a Rákóczi Szövetségnek, hogy évről évre méltó módon szervezi meg az emléknapot.
A II. világháborút követő időszak nemcsak jogfosztás, hanem a kollektív bűnösség elvének történelmi bűne volt, amely különösen a felvidéki magyarokat és németeket sújtotta – mondta Gubik, s felszólalásában hangsúlyozta, hogy Esterházy János életútja és mártíriuma éles ellentéte volt Edvard Beneš politikai lelkületének.
„Kettő teljesen összeférhetetlen lelkület: egyik a rideg, könyörtelen politika, a másik az igazságosságot követő, isteni lelkület”
– fogalmazott, Esterházyt pedig példaként állította közössége elé, aki a kollektív jogfosztás idején sem az emigrációt választotta, hanem a közösséggel vállalt sorsközösséget, még ha az végül életfogytiglani börtönbüntetést is jelentett számára.
A pártelnök személyes történeteket is megosztott. Elmondta, hogy családját is – mind apai, mind anyai ágon – érintette a kitelepítések és a lakosságcsere tragédiája.
„A dédnagyapám nem volt hajlandó reszlovakizálni. Azt mondta, hogy a Jóisten majd megjutalmazza érte. Az idő őt igazolta”
– emelte ki.
„Fejet kell hajtanunk azok előtt, akik az őseinkért küzdöttek, azok előtt, akik vállalták a sorsukat, és azok előtt is, akik lelkileg szenvedték el mindezt, hogy ezeket a kollektív traumákat közösen győzzük le” – húzta alá a pártelnök, s a beszédében emlékeztetett mások mellett arra is, hogy a trauma nemcsak a fizikai elűzetésben, hanem a lélek megtörésében is megnyilvánult.
A megbocsátás szükségességét hangsúlyozva a beszéde végén kijelentette:
„A megbocsátáshoz először bocsánatkérés kell. Legyen bátorságunk megbocsátani, és legyen bátorságuk megbánni.”
A programot zenés és irodalmi műsor is színesítette. Az eseményen fellépett többek között Szvorák Katalin, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes és előadóművész, valamint a Sendergő kamaraegyüttes és zenekara, de a jelenlévők Szurdi Róbert, a muzslai Endrődy János Alapiskola diákjának a szavalatát is meghallgathatták.
- Fotó: HA/Felvidék.ma
- Fotó: HA/Felvidék.ma
Az ünnepi esemény állófogadással zárult, amely során a résztvevőknek lehetőségük adódott a személyes találkozásra és a közösségi együttlétre.
A Zsófia Rendezvényhajón, a Duna nyílt vizén megtartott eseményt követően a Rákóczi Szövetség éves rendes közgyűlésére is sor került. A tagság elfogadta a Szövetség 2024. évi szakmai és közhasznúsági beszámolóját, valamint jóváhagyta a 2025. évre szóló programtervet és költségvetést. A közgyűlés emellett megszavazta az alapszabály módosítását, továbbá elfogadta a szervezet új befektetési szabályzatát is.
BN/HA/NT/Felvidék.ma