Az első és a második világháborúk magyar katonahőseire emlékeztek Szőgyénben május negyedik hétvégéjén, v. Smidt Róbert Nyugat-Felvidék székkapitány és rendtársai, Méri Szabolcs polgármester, Farkas Zsolt esperesplébános és a helyi közösségek.
Az emlékezéshez csatlakoztak a Komárom-Esztergom vármegye Vitézi Rend tagjai, v. Szantner Gábor székkapitány vezetésével.
Az emlékezés a magyarszőgyéni temetőben vette kezdetét, vitéz Trombitás Sándor, a Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett, Magyar királyi őrmester sírjánál, valamint vitéz Kurcz Mihály, a Nagy Háborúban Magyar Bronz Vitézségi éremmel kitüntetett honvéd sírjánál.

– Emlékezés a Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett Trombitás Sándor őrmester sírjánál (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Ezt követően szentmisét mutatott be dr. Farkas Zsolt esperes-plébános és az anyaországból érkezett dr. Szalai Gábor, a Történelmi Vitézi Rend tábori lelkésze a Nagyboldogasszony-templomban.
Emlékeztek és imádkoztak azokért a magyar katonákért, akik a két világégés idején életüket kockáztatták, vagy áldozták a haza védelmében.
A szentmisét követően, a németszőgyéni temetőben, a II. világháború alatt Szőgyénben elesett és eltemetett magyar honvédek sírjánál rótták le kegyeletüket, annál a kopjafánál, mely hét magyar honvéd emlékét őrzi v. Smidt Róbert fafaragó keze nyomán.

Tisztelgés Kurcz Mihály, Bronz Vitézségi Éremmel kitüntetett honvéd sírjánál (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Ezt követően a templom melletti első világháborús emlékműnél, a Hősök szobránál emlékeztek. Az 1924-ben emelt öt méter magas emlékművön két márványtábla őrzi az áldozatok nevét, Magyarszőgyén felől 58, Németszőgyén felől pedig 54 áldozat neve van felvésve.
A 2017-ben felújított Hősök szobra kertjében már magasra nőtt a véráztatta földről származó doberdói fa, melyet v. Szantner Gábor székkapitány, a József Ágost Emléktársaság elnöke ajándékozott a községnek. Az önkormányzat táblát helyezett el az emlékmű talpazatán, melyen ez áll: „Doberdói fa, Monte San Michele hegy, Lukachich tárna. Szantner Gábor adománya 2013.”
Végezetül a II. világháború áldozatainak emlékművénél helyezték el az emlékezés virágait, koszorúit, mécseseit, emlékezve a 80 éve befejeződött háborúra.
Az emlékművön 195 katonai és civil áldozat neve van felvésve, és 1994-ben néhány marék doni földet szórtak szét a talpazatnál az emlékezők.
Ünnepi beszédet mondott Méri Szabolcs polgármester, aki hangsúlyozta: „ma, amikor újra háborús hírek érkeznek nem is olyan távoli országokból, különösen fontos, hogy megemlékezzünk hősi halottainkról és a túlélők szenvedéseiről.
Kötelességünk emlékeztetni gyermekeinket, hogy a háború nem hőstett, hanem tragédia. Nekünk kell élhető, szeretetteljes világot teremteni. Az elődeink példája mutatja, hogy a legnehezebb életkörülmények között is megtalálhatjuk az élet értelmét.”
Imát mondott Farkas Zsolt atya: „akikért most imádkozunk, azok nem kímélték önmagukat, sőt életüket és vérüket áldozták föl azért a földért, melyet a Gondviselés jelölt ki számukra, hogy az legyen a mi hazánk. Minket pedig segíts kegyelmeddel, hogy ezt a drága vérrel szerzett és megvédelmezett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük és érte dolgozni meg ne szűnjünk. Add Urunk, hogy hősi halottaink életáldozata és nagy magyar elődeink példája minket is lelkesítsen és buzdítson az igaz hazaszeretetre. Akkor bízhatunk abban, hogy magyar szentjeink és hősi halottaink közbenjárására tovább véded és fenntartod szeretett hazánkat, nemzetünket.”

Emlékezés a Hősök szobránál, a Nagy Háborúban elesettek emlékművénél (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A katonahősök és az áldozatok hozzátartozói egyre fogynak, ezért fontos, hogy a helyi közösségek őrizzék meg a kollektív emlékezetet, beírva nevüket a hallhatatlanságba.
„Mert elhagyatnak akkor mindenek.” -írja Pilinszky János az Apokrif című költeményben, melyet így fejez be: „Akkorra én már mint a kő vagyok, halott redő, ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék…” Álljunk meg az emlékhelyek, emlékkövek előtt, és mondjunk imát az elesett honvédekért, akik vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták a hazáért, a nemzetért.
Az emlékezésen közreműködött Smidt Veronika, a Szőgyéni Dalkör katonadalokat énekelt.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma