Isten áldja a magyart, bárhol él!

Szállt a népdal június 4-én Dunaszerdahelyen, a városi szabadidőparkban lévő Trianon-emlékműnél: „Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart. Paradicsom hazájában, éljen örök boldogságban, éljen örök boldogságban!”

A Baranta himnusz, más néven Palóc himnusz sorai hatották át azt a megemlékezést, amelyre a dunaszerdahelyi és a környékbeli településekről is érkező közösséget fogadta a Csallóköz szívében.

Lezsák Sándor (Fotó: HA/Felvidék.ma)

A Pázmaneum Társulás által szervezett gyertyagyújtás előtt a rendezvény ünnepi szónoka Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke volt, aki beszédében kiemelte, hogy hiába szóltak vagy írtak sokan az elmúlt 105 évben a döntés igazságtalan és romboló voltáról, a trianoni döntés mind a mai napig nem változott, nem tettek jóvá semmit.

„Azonban a nemzeti alapozottságú kormányzat 15 éve megfogalmazta, hogy Trianont nemcsak nemzeti tragédiaként tartjuk számon, hanem a dac és igazság alapján büszkén viseljük következményeit. S ezek ellenére bár voltak olyan hangok, hogy a magyar el fog tűnni, a történelem fogaskerekei felőrlik, mégsem így történt” – mondta.

Zárszavaiban Lezsák Sándor a múlt, a jelen és a jövő gyermekeire úgy utalt, mint a nemzeti lendület erőforrásaira. Mint kifejtette, ilyen gyermekek voltak Petőfi és Széchenyi István is.

A Kodály Zoltán Alapiskola énekkara Molnár Katalin vezetésével (Fotó: HA/Felvidék.ma)

Lezsák szavai szerint megmaradásunkhoz gyermekáldásra, családra, templomra és iskolára van szükség. Majd szónoklatában Reményik Sándor versét idézte, amit a Trianon után, 1926-ban írt, Templom és iskola címmel.

Az utolsó versszak így hangzik:

„Kicsi fehér templomokban most minden erdő tömör meleg. Kicsi fehér templompadokban a holtak is mellétek ülnek. Nagyapáink, nagyanyáink, szemükben biztatás vagy vád, ne hagyjátok a templomot. A templomot és az iskolát.”

Majd Lezsák Sándor gondolataival összhangban a városban tanuló gyermekek, fiatalok mutatkoztak be énekkel, tánccal.

Fellépett a Kodály Zoltán Alapiskola énekkara Molnár Katalin vezetésével, többek között Szarka Tamás Kézen fogva című dalát énekelték, amely mára a nemzeti összetartozás dalává vált.

Utána a Dunaág néptáncműhely lépett fel a Pántlika zenekar kíséretében, akik Komárom-vidéki tánccal kezdték a műsorukat, majd egy moldvai táncot mutattak be, utalva a legtávolabb élő magyarságra.

A program zárásaként Bíró Emese és Eszter szívet gyönyörködtető előadásában hallgathatták meg többek között a Hazám, hazám című dalt.

Bíró Emese és Eszter (Fotó: HA/Felvidék.ma)

A gyertyagyújtás és a Himnusz közös éneklése előtt Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás elnöke megköszönte az emlékezésre kilátogatóknak, hogy elfogadták a meghívást. Ezt követően hangsúlyozta, hogy

a trianoni döntés kiállásra és a helytállásra emlékeztet.

„Mindkettőre szükségünk van a mai korban és az elkövetkezendő időkben. A kiállásra a magyar nemzeti kultúra mellett, a hagyományaink mellett, és ez a kiállás helytállást is hordoz magával. Hiszen helytállást mutat a gyermekek éneke, tánca. És ezt a helytállást kell megvédenünk a jövőben is, ezért van mindannyiukra szükségük”– mondta Karaffa Attila.

Végül a magyar kormány által meghirdetett adománygyűjtésre hívta fel a figyelmet a parajdi sóbányáért és bejelentette, hogy mivel közel 300 megemlékező volt jelen Dunaszerdahelyen június 4-án, a nemzeti összetartozás napján, ezért a Pázmáneum Polgári Társulás 300 eurót fog átutalni székely testvéreink megsegítésére.

Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma