Szállt a népdal június 4-én Dunaszerdahelyen, a városi szabadidőparkban lévő Trianon-emlékműnél: „Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart. Paradicsom hazájában, éljen örök boldogságban, éljen örök boldogságban!”
A Baranta himnusz, más néven Palóc himnusz sorai hatották át azt a megemlékezést, amelyre a dunaszerdahelyi és a környékbeli településekről is érkező közösséget fogadta a Csallóköz szívében.
A Pázmaneum Társulás által szervezett gyertyagyújtás előtt a rendezvény ünnepi szónoka Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke volt, aki beszédében kiemelte, hogy hiába szóltak vagy írtak sokan az elmúlt 105 évben a döntés igazságtalan és romboló voltáról, a trianoni döntés mind a mai napig nem változott, nem tettek jóvá semmit.
„Azonban a nemzeti alapozottságú kormányzat 15 éve megfogalmazta, hogy Trianont nemcsak nemzeti tragédiaként tartjuk számon, hanem a dac és igazság alapján büszkén viseljük következményeit. S ezek ellenére bár voltak olyan hangok, hogy a magyar el fog tűnni, a történelem fogaskerekei felőrlik, mégsem így történt” – mondta.
Zárszavaiban Lezsák Sándor a múlt, a jelen és a jövő gyermekeire úgy utalt, mint a nemzeti lendület erőforrásaira. Mint kifejtette, ilyen gyermekek voltak Petőfi és Széchenyi István is.
Lezsák szavai szerint megmaradásunkhoz gyermekáldásra, családra, templomra és iskolára van szükség. Majd szónoklatában Reményik Sándor versét idézte, amit a Trianon után, 1926-ban írt, Templom és iskola címmel.
Az utolsó versszak így hangzik:
„Kicsi fehér templomokban most minden erdő tömör meleg. Kicsi fehér templompadokban a holtak is mellétek ülnek. Nagyapáink, nagyanyáink, szemükben biztatás vagy vád, ne hagyjátok a templomot. A templomot és az iskolát.”
Majd Lezsák Sándor gondolataival összhangban a városban tanuló gyermekek, fiatalok mutatkoztak be énekkel, tánccal.
- Dunaág néptáncműhely (Fotó: HA/Felvidék.ma)
- Pántlika zenekar (Fotó: HA/Felvidék.ma)
- Résztvevők (Fotó: HA/Felvidék.ma)
- Tánc (Fotó: HA/Felvidék.ma)
Fellépett a Kodály Zoltán Alapiskola énekkara Molnár Katalin vezetésével, többek között Szarka Tamás Kézen fogva című dalát énekelték, amely mára a nemzeti összetartozás dalává vált.
Utána a Dunaág néptáncműhely lépett fel a Pántlika zenekar kíséretében, akik Komárom-vidéki tánccal kezdték a műsorukat, majd egy moldvai táncot mutattak be, utalva a legtávolabb élő magyarságra.
A program zárásaként Bíró Emese és Eszter szívet gyönyörködtető előadásában hallgathatták meg többek között a Hazám, hazám című dalt.
A gyertyagyújtás és a Himnusz közös éneklése előtt Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás elnöke megköszönte az emlékezésre kilátogatóknak, hogy elfogadták a meghívást. Ezt követően hangsúlyozta, hogy
a trianoni döntés kiállásra és a helytállásra emlékeztet.
„Mindkettőre szükségünk van a mai korban és az elkövetkezendő időkben. A kiállásra a magyar nemzeti kultúra mellett, a hagyományaink mellett, és ez a kiállás helytállást is hordoz magával. Hiszen helytállást mutat a gyermekek éneke, tánca. És ezt a helytállást kell megvédenünk a jövőben is, ezért van mindannyiukra szükségük”– mondta Karaffa Attila.
- Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás elnöke (Fotó: HA/Felvidék.ma)
- Gyertyák (Fotó: HA/Felvidék.ma)
- (Fotó: HA/Felvidék.ma)
- (Fotó: HA/Felvidék.ma)
Végül a magyar kormány által meghirdetett adománygyűjtésre hívta fel a figyelmet a parajdi sóbányáért és bejelentette, hogy mivel közel 300 megemlékező volt jelen Dunaszerdahelyen június 4-án, a nemzeti összetartozás napján, ezért a Pázmáneum Polgári Társulás 300 eurót fog átutalni székely testvéreink megsegítésére.
Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma