A felvidéki magyarság legnagyobb taglétszámú szervezete szeptember 20-án tartja tisztújító országos kongresszusát, amelyen új elnököt választ. A területi választmányok az elmúlt hónapok során döntöttek a jelöltek személyéről. Ennek eredményeképp Kiss Beáta, Hrubík Béla és Petheő Attila indulhat a Csemadok országos elnöki posztjáért.
Az elnökjelöltekkel – Hrubík Béla nem kívánt élni az általunk felkínált lehetőséggel – interjút készítettünk, amelyben indíttatásukról, terveikről kérdeztük őket és arról is, hogyan látják a jelenlegi szervezetet. A jelöltek nevének ábécésorrendjét követve elsőként a Kiss Beátával készült interjút közöltük, most pedig Petheő Attiláét.
***
Petheő Attila egyetemi oktató, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának (TV) 19 évig volt az elnöke, most alelnöke. Interjúnkban őszintén beszél a szervezetről, annak vezetőségéről, a szervezetet érintő terveiről és arról is, miért indul. Legfontosabb állítása, hogy az alapszervezetek (ASZ) nélkül nincs Csemadok. Ezek megerősítésében hisz, a munkától várja a megoldást és teljes transzparenciát ígér: ha megválasztják, nyilvános lesz, mennyit keres a Csemadok országos elnöke.
Hogyan látja a Csemadokot, annak működését?
Ketté kell választani a Csemadokot a vezetésre és az alapszervezetekre. A felső vezetés teljesen elszakadt az alapszervezetektől és csak olyan alapszervezetekkel vannak kapcsolatban, melyekkel barátság, vagy valamilyen másféle, személyes kapcsolat köti össze őket.
Miért baj ez? Hiszen a területi választmányok azért vannak, hogy tartsák a kapcsolatot az alapszervezetekkel, reagáljanak a gondjaikra, tolmácsolják azokat a felső vezetésnek.
Ez jó felvetés, csak az a helyzet – amit a kívülállók nem látnak –, hogy ugyanúgy, ahogy egy helyi szervezet, a TV is eszköztelen. Amíg az országos Csemadok, azaz a felső vezetés bizonyos anyagi javak és kapcsolatrendszer felett diszponál, addig a TV-knek nincsenek olyan lehetőségei, anyagi forrásuk, amivel segíthetnék az alapszervezeteket. Ezért lenne szükség arra, hogy a felső vezetés és az országos iroda mind szellemi, mind tárgyi, mind anyagi munícióval segítse az alapszervezeteket, amellyel egyúttal a helyi közösségeket is segíti. El kell fogadnunk azt, hogy az alapszervezetek nélkül nincs felső vezetés. Alapszervezetek nélkül pedig nincs Csemadok.
Hogyan látja az alapszervezetek működését?
Jelenleg az alapszervezetek leginkább annak köszönhetően működnek, hogy az önkormányzatok támogatják őket anyagi forrásokkal, illetve a helyiek adják össze azt, amijük van. Nagyon alacsony arányban pályázatok útján is támogatáshoz jutnak. Ez általában úgy működik, hogy pályázatot nyújtanak be a BGA-hoz, vagy a megyékhez – az alapszervezet elnöke a saját költségén intézi az adminisztrációt, az utánajárást, mindezt a munkahelyi kötelességei mellett. Összefoglalva: az a különbség, hogy míg az alapszervezetek a Csemadokért élnek, addig a felső vezetés a Csemadokból él. Ezen kell változtatni. A Csemadok az utolsó, a felvidéki magyar településeket lefedő szervezett hálózat, ezért erősíteni kell. A Csemadok tartja életben a magyar közösséget.
Az elmúlt hónapokban kérdőíves felmérést készített a Csemadok-szervezetek bevonásával. Miért volt erre szükség?
Eddig még soha nem kérdezték meg az alapszervezeteket, mit gondolnak, milyen kihívásokkal küzdenek, milyen segítségre van szükségük. Amikor ezt többedmagammal kigondoltuk és megcsináltuk, sokan azzal vádoltak, hogy populista vagyok, holott az egész csupán arról szól, hogy kérjünk és kapjunk véleményt azoktól, akikről szól az egész Csemadok. A legelszomorítóbb az számomra, hogy néhányan agitáltak ellene, kérve, néhol utasítva a tagokat, hogy ne töltsék ki a kérdőívet.
Mitől félhettek az ellenzők? Mi derült ki a felmérésből?
Őket kell megkérdezni, mitől féltek. Nem szeretnék foglalkozni azokkal, akik esetleg azt gondolják, hogy ellenfelek vagyunk. A kérdőívek kiküldése során derült ki, hogy a belügyminisztériumba bejegyzett több mint 430 alapszervezet száma nem egyezik meg a működő alapszervezetek számával. Azt gondolom, jelenleg 290 működő alapszervezet van. Ezekből 154 alapszervezet elnöke, vagy vezetőségi tagja válaszolt a kérdőívre. Nyugtázhatjuk, hogy helyi szinteken az alapszervezetek működése rendben van. Többségében azt állítják, hogy stabil a szervezetük, de kihívásokkal küzdenek. Sokan viszont azt mondják, sajnos gyengülőben vannak, súlyos problémákkal küzdenek. Ez a felmérés azért érdekes és fontos, mert ezek az emberek belülről látják a helyzetet. Hasznos lenne, hogyha ezt lekérdezéssel és interjúkkal kiegészítve is meg lehetne ismételni. Bízom abban, hogy erre lehetőség nyílik szeptembert követően, és sikerül szakemberekkel meginterjúztatni a helyi elnököket, amiből le tudnánk szűrni, milyen állapotban van reálisan a Csemadok-közösség. Ez hasznos lenne abból a szempontból is, hogy ebből információt kaphatunk arra vonatkozóan, hogyan áll a felvidéki magyar közösség. Nem tudom, hogy jelenthet-e bárkire is veszélyt, ha ezt megtudjuk.
Szakértői gárdával, szociológusokkal kutatni az alapszervezetek a működését? Van erre anyagi forrás?
Nem hiszem, hogy erre ne lenne. Nem tudom, hogy a Csemadok miből gazdálkodik, csak azt látni, ami a BGA-n keresztül érkezik a magyar államtól és amit a szlovák államtól kap a szervezet. Ha ebből nem tudnánk erre pénzt fordítani, az elég furcsa lenne. Ugyanis először a diagnózist kell felállítani, aztán következhet a kúra. Éreztetnünk kell a tagsággal, hogy fontosak, fontos, amit csinálnak.
Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma
Milyen programokkal, milyen konkrét ötletekkel tudná segíteni az alapszervezetek munkáját?
Segíteni kell a Csemadok mellett működő kulturális szervezeteket, csoportokat fellépések biztosításával, pályázatírással. Az egyedül maradt szépkorú tagjainkat segítendő karitász létrehozásával, egy értelmiségi bázis megszervezésével, az idősebbek képzésével, vének tanácsával.
Nem hangzott el a fiatalok beszervezése, pedig a tagság öregszik, csökken a taglétszám.
Így van, de ez egy országos demográfiai jelenség. Öregszik a társadalom. Az alapszervezetek vezetőinek életkora 40 és 60 év közötti. Ezzel nincs gond, hiszen ők azok, akik a család mellett is aktívan részt tudnak venni a közösségi munkában. A fiatalítás nem erről szól, hanem arról, hogy teret adjunk nekik, lehetőséget. A fiatalítást úgy képzelem, mint ahogy annak idején velem is megtörtént. Keszegh István odaadta a székház kulcsát, mi buliztunk, rendet raktunk és hazamentünk. Ezt rendszeresen megismételtük, majd kialakult egy kötődés, ami megmaradt.
Ez ennyire egyszerű lenne?
Ha beállunk a fiatalítás mellé, akkor elsősorban kell egy ifjúsági koordinátor a hálózat kiépítéséhez.
De hát most is van ilyen, vagy ehhez hasonló funkció.
Ifjúságért felelős elnökségi tag van.
Az nem elég?
Azt gondolom, hogy nem. Nekünk nem az kell, hogy a központban kigondoljanak a fiataloknak egy rendezvényt. Itt arra van szükség, hogy ők gondolják ki, hogy mit akarnak. Ehhez őket kell megkérdezni, ahhoz viszont állandó kapcsolatban kell lenni velük. Az is megoldás, hogy minden alapszervezet ad egy fiatalt, vagy legalább járásonként egyet, akit érdekelne egy kulturálismenedzser-képzés, mert arra is szükségünk van, hogy professzionális szinten a kultúrával foglalkozó embereink is legyenek. Az értelmiséget is össze kell szervezni. De nagyon fontos, hogy más territóriumára ne lépjünk. Olyan emberek kellenek, akiket el tudunk hívni előadni a rendezvényeinkre, vagy Csemadok-köröket szervezni, ahol az elszármazott felvidéki gyökerű tudósokat, professzorokat haza tudjuk hívni előadni a közösséghez.
Hogyan érti, hogy más territóriumára?
Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy át akarjuk vállalni más országos szervezet feladatát. Mi közösségi igényeket szeretnénk a Csemadokon keresztül megvalósítani. Hiányzik egy vének tanácsa is, akiknek a véleményét ki lehet kérni, akik olyan tudással, élettapasztalattal, bölcsességgel rendelkeznek, ami a közösség javát szolgálhatja. De a kérdőíves felmérésből az is kiderült, hogy igény van az idősebbek képzésére, akik az online térben szinte elvesznek. Erre is vannak emberek, egy csapat mellettem.
Már másodszor említi, hogy egy csapat áll maga mellett. Kik ők?
Erre nem szeretnék válaszolni. Bár már a kérdőívek esetében találkozhattak két kiváló csemadokos nevével.
Miért nem?
Nem akarom elmondani, mert aztán hívogatni fogják őket, ami kellemetlen lehet a számukra.
Kik?
Hát, nem az olvasók.
Önt mi motiválja?
A lehetőség. A feladat. Maga a munka. Szeretem a kihívásokat, szeretek emberekkel, csapatban dolgozni. Az új lehetőségek és a velük járó munka motivál. Van egy felvidéki magyar szervezet egységes név alatt, de a valóságban szigetekként működnek. Nem segítünk nekik munícióval. Aztán ott vannak járásokként a területi választmányok. Amint ezekbe belenyúltak felülről, mint például Zoboralján, vagy Rozsnyó esetében, azon nyomban konfliktusok keletkeztek.
Mit ért az alatt, hogy belenyúltak?
A központi iroda hoz döntéseket bizonyos kérdésekben – vagy felülről, vagy az ő tudtukkal tesznek oda „ejtőernyősöket”. Ha a helyiekre bízzuk az ilyen kényes ügyek megoldását, nyilván idő kell hozzá, de megoldódnak ezek a helyzetek. Ugyanis ez a munkáról szól. Aki nem melózik, az kikerül a Csemadokból. Ezt a 19 éves tapasztalatom mondatja velem.
Nyitrán két területi választmány jött létre. Ugyanarra az alapszabályra hivatkozva egyesek azt állítják, hogy ez lehetséges, míg mások meg azt, hogy csak egy területi választmány lehet járásonként. Hogyan lehet két olvasata egy alapszabálynak?
Nincs és nem lehet két olvasata. Két alapszervezet lehet, két területi választmány nem.
Kinek van akkor igaza?
Az országos ellenőrző bizottság kimondta, csak egy törvényes választmány van Nyitrán. Azt gondolom, az országos vezetésből néhány embernek nem tetszik ez a döntés és az a területi választmány, ami ott működik. Ezért nem jegyeztetik be a minisztériumban. Egyetlen legitim Nyitrai Területi Választmány van, az pedig a Csekei Tamás által vezetett.
Rozsnyón mi a helyzet?
Nem szeretnék belefolyni, de a hírek alapján olyan embert választottak meg a Rozsnyói TV titkárának, aki szlovák nemzetiségű, szlovák iskolákat végzett és a családjával szlovákul beszél. De azzal, hogy ezt kimondtam, rám sütik, hogy Petheő Attila kiteregeti a Csemadok szennyesét, amit belül kell megoldani.
Sikerül belülről megoldani?
Úgy tűnik, mintha úgy működne a szervezet, mint a kommunizmus idején. Teljesíteni kell az ötéves tervet, amelynek része, hogy újjá kell alakítani a Rozsnyói Területi Választmányt. Elmegyünk és bármi történik, mi azt újjáalakítjuk. Születik egy jegyzőkönyv, hogy ott voltunk, újjáalakítottuk, teljesítettük. Ez egy másfajta mentalitás, mint amit én képviselni akarok. Szerintem az ilyen feladatokat úgy kell megoldani, hogy a közösség épüljön belőle.
Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma
Mi várható, ha ön lenne az elnök? Milyen égető problémákat lát, amire első körben összpontosítana az alapszervezetek gondjainak megoldásán túl?
Ott van az országos székház ügye. Azt is rendezni kéne.
A pozsonyi Május 1. térire gondol?
Igen. Azt is meg lehetne tölteni élettel.
Ott dolgozik az országos vezetés, a helyi szervezet…
A munka dandárját, ha jól tudom, a szenci tó partján lévő Csemadok-üdülőből végzi az országos iroda, nem az országos székházban.
Ez gond?
Igen, én azt gondolom, hogy kifejezetten a tagság táboroztatásra készült az üdülő és nem irodának.
Azt tudja, hogy hány ingatlan van a Csemadok tulajdonában?
Nem. Nincs is róla kimutatás. Sok helyen vannak ingatlanai, de nem mindegyik tartozik az országos Csemadok alá. Azt gondolom, konkrétan a szenci üdülő az, amit az alapszervezetek tagjai számára elérhetővé kell tenni, hogy májustól szeptemberig ott nyaralhassanak, programokat szervezhessenek. Visszatérve a pozsonyi székházra: az alapszervezet ide jár össze, szervezik a rendezvényeiket. Le a kalappal előttük, mert igencsak nehéz a pozsonyi magyar közösséget összeszedni. De azt is el kell mondani, hogy az országos székház alsó szintjét a szlovák szabadkőműves páholy bérli.
Ez ön szerint probléma?
Igen. Sokkal helyesebb lenne, ha magyar vállalkozók, ügyvédek vehetnék bérbe. Vagy például ki lehetne ott alakítani egy Duray Miklós-emlékteret. Sokkal inkább, minthogy a szabadkőműveseknek adjuk ki azt. Jelenleg a Duray-hagyatéknak hivatalos helye nincs. A pozsonyi székházban egy kutathatóvá tett Duray-hagyaték a legjobb helyen lenne. Csak ez munkával járna. Itt jegyzem meg, van még ingatlan a Csemadok tulajdonában, de nincs egy pályázatíró irodánk se. Szomorú, de azok az alapszervezetek, amelyek birtokolnak épületeket, a helyi önkormányzatok segítségére szorulnak ezen ingatlanok kezelésében. A központnak segítenie kell nekik és a felújításukra pályázni. Mert nagyon fontos, hogy a Csemadok ne az önkormányzatoktól, ne a politikától függjön helyben sem, de használjuk ki az uniós pályázatok adta lehetőségeket is.
Izgatott a szeptemberi választások miatt?
Teljesen nyugodt vagyok, nincsenek álmatlan éjszakáim. Van koncepcióm és sok embert ismerek, akik hozzám hasonlóan látják a Csemadok helyzetét. Ez megnyugtat, mert ez azt jelenti, igény van a változásra és szükség van rá ahhoz, hogy még 75 éve legyen a szervezetnek.
Hogyan látja az esélyeit?
Nem tudom, mert egy olyan gépezettel állunk szemben, amelyben egyesek valami miatt rendkívüli módon ragaszkodnak a pozíciójukhoz. És nem tudom, mit hajlandóak érte megtenni. Az országos iroda és a régi garnitúra – melyeknek kényelmes ez a mostani helyzet, annak minden egyes hozadékával – jelöltje Kiss Beáta, aki elfogadta ezt a jelölést, ezt a helyzetet és ezzel ezt a státuszt is. Azt gondolom, mindannyian mások vagyunk, mindenkinek más a motivációja. Én tapasztaltam már, hogy körbetelefonálgatnak embereket, hogy újságíróknak odaszóltak, hogy suttogó propagandával próbálnak engem lejáratni. Tapasztaltam azt is, hogy azokat az embereket, akik mellém állnak, hívogatják, megalázóan, lenézően beszélnek velük és róluk.
Ezt aránytalannak, túlzónak érzi?
Ez felfogás kérdése. Ez nem háború. Én szeretnék megvalósítani egy koncepciót azért, hogy tovább fennmaradhasson a Csemadok és minden muníciót az alapszervezetek és a közösség érdekében használni, amit eddig nem erre használtak. Arról szól a szeptemberi választás, hogy vagy marad az, ami eddig volt, vagy jön egy pezsgőbb élet, amelyben az alapszervezeteké lesz a főszerep.
Megkerülhetetlen kérdés: politizálhat-e a Csemadok? Ön az elmúlt 19 évben nemcsak a Komáromi TV elnöke volt, de volt megyei képviselő, indult az önkormányzati, országos választásokon, volt elnöke az MKP komáromi járási szervezetének.
Az eddigi Csemadok úgy tűnt, mintha politizálna és úgy tűnt, mintha a politikát szolgálná. Pedig ez fordítva kell legyen, a politikának kell bennünket szolgálnia. A Csemadoknak nem az a dolga, hogy új pártok alapításához aláírásokat gyűjtsön. Az a dolga, hogy társadalmi kérdésekben állást foglaljon. Az országos elnök nem politikai funkció és nem azért van, hogy pártpolitikai listákon induljon a választásokon. Én már egyáltalán nem akarok politizálni. Csemadok-elnökként nem akarnék megyei, önkormányzati listán vagy polgármesternek indulni, nem akarnék parlamenti képviselőnek, sem köztársasági elnöknek indulni.
Ha megválasztják a Csemadok országos elnökévé, mire számíthatnak azok, akik nem önt támogatták, vagy mire számíthat az említett másik jelölt?
Én már hónapokkal korábban kezdeményeztem egy beszélgetést Kiss Beátával, amikor elmondtam neki, hogy örülnék, ha elnök-alelnök tandemben tudnánk dolgozni együtt. Én abszolút az együttműködésben hiszek.
Nem tudhatjuk, hogy az országos kongresszus hogyan választ, de ha maradnak a jelenlegi elnökségi tagok, velük is együtt tud majd dolgozni?
Mindenki megtalálhatja a helyét, aki dolgozni akar és nem keresi az ellentéteket.
Mi lenne országos elnökként az első dolga?
Még idén megszervezném az alapszervezetekkel a találkozókat, járásonként az összes alapszervezettel. Az emberek szemébe akarok nézni, kezet fogni velük és megkérdezni tőlük, mit szeretnének, mire van szükségük. Azt szeretném, legyen meg nekik a telefonszámom, nekem meg az övék. Közben pedig fel kell majd mérni, miből és hogyan gazdálkodik az országos szervezet. De nem azzal foglalkoznék, hogy visszafelé kérjem számon a dolgokat. Felesleges idő- és energiaveszteségnek tartom a lámpavasfényezést.
Mi az, amit biztosan meg tud ígérni, hogy megvalósul, amennyiben elnökké választják és jelenleg nincs meg a Csemadokban?
Az átláthatóságot. Ott, ahol ez hiányzik, konfliktusok vannak. Teljesen természetes kell legyen, hogy tudjuk, mennyit keres az országos elnök. Mert most ezt sem tudjuk.
Szalai Erika/Felvidék.ma
