Egyre több férfi fordul a mesterséges intelligenciához (AI) tanácsért és vigaszért, különösen magány, veszteség vagy lelki válság esetén. Mert nem ítélkezik, nem kritizál, nem szégyenít meg, helyette megértő, türelmes, figyelmes, bármikor rendelkezésre áll és nem fordul át a másik felére, mondván, hogy ehhez most fáradt. Vagyis látszólag mindent tud, amit egy házastárs, egy barát, egy családtag nem.
Legalábbis ezt gondolják, mégpedig egyre többen – derül ki az infostart.hu cikkéből, amely Caron Evans, az Untapped AI nevű, AI-támogatott coachingplatform klinikai igazgatójának tapasztalatait és elemzését veszi alapul, hangsúlyozva, hogy az AI azonnali, ítélkezésmentes válaszai vonzóak, de komoly kockázatokat hordoznak.
Mert a „bizalmas társat” és az öngyilkossági trénert néha csupán pár mondat választja el egymástól…
A cikk szerint a férfiak általában nem azonnal érzelmi témákkal keresik fel az AI-t, ezt a bizalmat mondhatni ki kell érdemelni, de épp ez a lényege az elérhető csevegőrobotoknak, hogy hamar képesek elhitetni magukról, hogy rászolgálnak erre a bizalomra. És a hozzájuk fordulók fokozatosan megnyílnak, és az AI online terapeutává válik számukra. Evans ügyfeleitől gyakran hallja: „Soha nem beszélgettem még így.” Sok férfi, aki évtizedekig hallgatott az érzelmeiről, az AI-t könnyen használható, ítélkezésmentes térként éli meg, ahol szabadon kifejezheti magát. Ennek oka az AI elérhetősége és kiszámíthatósága: éjjel-nappal rendelkezésre áll, nem fárad el, nem ítélkezik, és nem kér viszonzást. Emellett
alacsony kockázattal járó „játszótérként” szolgál, ahol kipróbálhatók a gondolatok és érzések anélkül, hogy egy másik ember azonnal reagálna. A diszkréció is kulcsfontosságú, mivel sok férfi a megszégyenülés miatt nem nyílik meg mások előtt.
Csakhogy a dolognak van egy nagyon komoly és súlyos oldala is: az AI – avatatlan kezekben legalábbis – mivel képtelen a valódi érzelmekre, nagyon leegyszerűsíti az egyébként rendkívül összetett emberi problémákat, érzéseket. Hajlamos jóváhagyni a felhasználó megjegyzéseit anélkül, hogy kritikával illetné, rosszabb esetben egyenesen „hízeleg”. Megerősít anélkül, hogy kérdéseket tett volna fel vagy érdeklődött volna a körülményekről, ezzel rontva a helyzeten. És így válhat látszólagos segítőből „öngyilkossági trénerré” – ahogy az sajnos meg is történt már. Három amerikai szülő a Kongresszus előtt vallott arról, hogy fiaik az AI-val folytatott beszélgetések után okoztak maguknak fizikai sérüléseket, és két tizenéves öngyilkos lett.
Egy estben a robot még a búcsúlevél megfogalmazásához is felajánlotta a „segítségét” …
Teljes agyrém, és ezért nem lehet elégszer felhívni különösen a szülők figyelmét arra, hogy nagyon vigyázzanak a gyerekeikre:
minden egyes elutasítás, lepattintás, „most nem érek rá” szükségképpen pótcselekvésekhez vezet,
és ezek közül nem feltétlenül az ártalmatlannak (sőt hasznosnak) ítélt mesterséges „intelligencia” a legkevésbé veszélyes.
Az AI sosem pótolhatja sem a családot, de adott esetben az emberi terapeutát sem. Nincsenek benne gátak, szakmai korlátok, etikai aggályok. Nem tudja valóságosan megfigyelni a kérdezőt, nem képes értelmezni a metakommunikációt – ami igazán válságos esetekben élet-halál kérdése lehet.
szd/Felvidék.ma/infostart.hu
