Genfi reformátorunk címerén valóságos krédóként, hitvalló rajzolatként, képi konfesszióként jelenik meg az Isten elé emelt szív, az Őérte, ügyéért, egyházáért, az emberek megváltásáért, boldogításáért, az új, újjáteremtett emberségért lobogó szív.
Itt lehet, ebben a belső alaptartásban, létpozícióban, felizzott Istenhez fordulásban az egész reformátori életmű legbensőbb titka. Ahogyan Kálvin címerének vagy pecsétjének körirata hirdeti: Cor meum tibi offero, Domine – szívemet Hozzád emelem, Neked áldozom, Uram, a 25. Zsoltár első szavaival.
Ebből eredően írja: „Minden keresztyén élet a szív reformációjával kezdődik”. Egyszer s mindenkorra összekapcsolta a szív érzelmét és a megértés racionalizmusát, ahogyan arról a genfi egyház számára szerkesztett rendtartáskönyvben, 1542-ben írt.
És az sem véletlen, hogy kifejezetten a református egyház megújulásával kapcsolatosan ő fogalmazta meg: ecclesia reformata – semper reformanda – a reformált egyházat mindig reformálni kell.
Amíg Kálvin élt, ez a megújulás állandóan a szív eseménye volt, aminek fizikai hajtóerején túl az imádság volt igazi dúsított uránérce, atommagja. Személyes és naponta többször is mondott ima nélkül nem lett volna genfi reformáció, kálvini hitújítás, magyar református hitélet sem.
Református egyetemes és személyes imaerőmű
Hívő reformátusként, aki életem java részét Szentlélek-burokban, ima védőhálók alatt, a kegyelem védelmi ernyője alatt tölthettem, s Kálvinnal, mint szellemi-lelki zarándoktárssal igyekeztem a Lélek más dimenzióban található ösvényein járni a bizonyságtevők zarándokútját, most a reformációért hálát adva, megosztok az Olvasókkal néhány eredeti genfi imádságot. Ezek javarésze a St. Piérre genfi református katedrális szószékén hangzott el.
Megvallom, elsajátítottam évtizedek alatt a Szent Lélek vezetésével azt a különös pneumatikus képességet, amit röviden így írhatok le: „Hallgasd meg, ki hogyan imádkozik, s megtudod, milyen emberrel találkoztál”.
Imádkozás közben ugyanis nem lehet hazudni, alakoskodni. Ha valaki ezt próbálja meg, erről is jelez a Szentlélek. Igen finom lélekszenzort, spirituális radar ernyőcskét épít ki minden hívő szívben a kegyelem Istene, Jézus Krisztus főpapi imája és a minden igazságra elvezető Szentlélek által.
Kálvin imáit fordítva, mindig ugyanazt éreztem: az imákban egy elhívott ember, Isten áldotta teológus mélységes alázattal fordul Urához, Istenéhez. Egyetlen célja az életének: Isten dicsőségének szolgálata
a szószéken és az akadémiai előadóban, a magisztrátus városi kérdésekben döntést hozó ülésein, a konzisztórium, a presbitérium szolgáló közösségében, betegágyak mellett, börtöncellában, kilovagolva a genfi tó partján a teremtett világ szépségének csodálatára, s kinyitva a Bibliát, ami egész életének iránytűje, fundamentuma és koronája. Ha ma élne, egészen bizonyosan imádkozna az idegen vagy mesterséges intelligenciáért, a programozókért, a felhasználókért, és olyan jó törvényekért, amelyek elejét veszik a digitális diktatúra veszedelmének. És ezt is református propriumnak nevezné el.
Kálvin szolgálati házának (ma rue de Calvin) ablakából minden áldott reggel négy órakor már kiszűrődött a fény, amint azt Theodor Beza, genfi hivatali utódja megfigyelte és leírta. Ekkor kelt Isten szolgája. Kis szobaszőnyegére térdelve imádkozott, Bibliát olvasott, jegyzeteket készített. Néha visszapihent. Úgy tartotta, hogy az ima az a földi-lelki erőmű, energiaforrás, ami biztosítja a napi hajtó energiát életéhez, hitéhez. Nagy művében, az Institutióban jó 70 oldalt írt „az imádságról, mint a hit legfőbb gyakorlásáról, amellyel az Isten jótéteményeit naponta elvesszük”. Az ember eme legkiválóbb érintkezésmódját Istennel saját fogalmazású imákkal, meghitt belső lelki kommunikációval gyakorolta. Néha ágyában fogalmazta meg imáit.
Kálvin imáiból
Hajnali ima. „Istenem, Atyám és Szabadítóm, mivel tetszett Neked, hogy engem ezen az éjszakán kegyelmedből megtartottál, s erre az új napra juttattál, segíts nekem, hogy minden gondolatom, beszédem, cselekedetem tetszésedre lehessen. Minden lépésem a Te tiszteletedre, testvéreimnek pedig üdvösségére váljék. Minden, amit ma megteszek, arra a célra irányuljon, hogy Téged szolgálhassalak. Segíts ebben, Uram!”.
Esti ima. „A Nap és a Hold fényében megláthatjuk a nappalok és az éjszakák változását. Add, ó mindenható Isten, hogy megtanuljuk szemeinket még magasabbra emelni. Engedd, hogy megpillantsuk reménységünk célját, örök üdvösségünket abban a bizonyosságban, hogy ez az üdvösség ugyanannyira rendíthetetlen, mint a Te hűséged. Ennek változatlanságát megláttatod velünk a Nap és a Hold, s egész teremtett világod állandóságában. Kérünk, ébreszd fel bennünk a vágyat, hogy szilárdan megálljunk az üdvösség várásában, amire Te hívtál el minket, s amit Te készítettél nekünk a mennyben, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.”
Istentisztelet előtti ima. „Mindenható Isten! Te kedvesen meghívtál ismét minket színed elé, még akkor is, ha nagyot hallók vagy éppen süketek vagyunk, mert változhatatlan kegyelemmel hívsz mindnyájunkat. Segíts, kérünk minket abban, hogy önként engedelmeskedjünk Neked, s mindenben a Te Igéd kormányozhasson minket. Nem csak egy napig, vagy rövid ideig, hanem egész életünkben, hogy állandóan Téged kövessünk, míg egyszer földi vándorutunk végéhez érünk, s Te mennyei nyugodalmadba gyűjtesz be miket. Hallgass meg minket kegyelmesen, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen”.
Közbejáró ima a felsőbbségért és a pásztorokért. Mindenható Isten, mennyei Édesatyánk, azt ígérted, hogy kéréseinket meghallgatod, ha azokat a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében terjesztjük Eléd. Azt halljuk parancsolatodból, hogy imádkozzunk azokért, akiket fölébünk helyeztél, a felsőbbségért és kormányzókért, továbbá a Te néped minden szükségéért, és minden emberért. Így kérünk hát Téged minden fejedelemért és uraságért, a Te szolgáidért, akikre rábíztad a Te igazságod gyakorlását. Kiváltképpen városunk, lakóhelyünk vezetőiért könyörgünk: add nekik a Te Lelkedet, és naponta erősítsd meg őket. Kérünk Téged, Urunk, azokért is, akiket pásztorokul rendeltél, s akikre rábíztad a lelkek gondozását és a Te szent evangéliumod terjesztését. Irányítsd és vezesd őket a Te Szent Lelked által. Kérünk Téged minden emberért, mivel Te az egész világ Üdvözítője vagy. Kiváltképpen fohászkodunk azokért, akiket kereszttel vagy üldözéssel látogattál meg, akik szegények, börtönben vannak, betegek, és a testnek vagy a léleknek nehéz próbáit és gyötrelmeit kell kiállniuk, könyörülj rajtuk és rajtunk. Ámen”.
Könyörgés Istenre hagyatkozásért. „Mindenható Isten! Olykor messze vagyunk Tőled földi zarándokutunkon. Te mégis azt szeretnéd, hogy mi mindennek ellenére Igéd tanítását kövessük, a helyes utat válasszuk, s azon meg is maradjunk. Végezetre eljussunk Hozzád. Kérünk alázatos lélekkel, hogy hit által láttasd meg velünk, ami rejtve van még szemeink előtt, s cselekedd meg, hogy tekintetünkkel rajtad csüngve, és a Te előrelátásodra hagyatkozva, szilárd bizonyossággal higgyük: gondot viselsz életünkre és üdvösségünkre, ezért igazán biztonságban érezhetjük magunkat. Ha tehát a legádázabb vihar törne is ránk, mi akkor is teljes nyugalomban és békességben maradunk, míg végül az örök lelki nyugalomhoz eljutunk, amit a mennyekben már elkészítettél számunkra a mi Urunk, Krisztusunk által. Ámen.”
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
