Az ősi hagyományok szerint szertűzzel és sólyomröptetéssel ünnepelte a téli napfordulót a Felföldi Dalia Iskola és a Dalia Népfőiskola. Központjuk a Magyar Közösségi Ház Gömörpéterfalán, ahol a szakrális dombon, az Életfa mellett gyűltek össze a résztvevők.
A szertartás kezdetén a Magyarországról érkező Bódis Gergely László vándorsólymot reptetett, illetve egy szirti sast is magával hozott a Karacsun ünnepre.
A tüzet még sötétedés előtt meggyújtották, majd a Dalia Iskola tagjai egészen napkeltéig őrizték.
Ez az év leghosszabb éjszakája, amely hagyományosan az év végét is jelentette. Régen úgy tartották, hogy az év tizenkét egyenrangú hónapból állt és mindegyik hónapban ugyanannyi nap volt. Ez az éjszaka lezárta az évet, az azt követő nap pedig már az új év kezdetét jelentette. Eleinte csak alig észrevehető mértékben, de innentől kezdve a nappalok hosszabbodni, az éjszakák pedig rövidülni kezdenek.
Ennek a hagyománynak a nyomai a keresztény kultúrában is felfedezhetőek.
A pásztorok is kint maradtak a jószágokkal, vigyáztak a tűzre és őrizték a fényt egészen napkeltéig, amikor újra megszületik a világosság. Ezt a hagyományt, mint arról beszámoltunk Beretkén elevenítették fel (szerk. megjegy.)
Ez a jelkép ebben az évben pont az advent negyedik gyertyájának meggyújtásával esett egybe, amely a szeretetet jelképezi.
A résztvevők egy csoportja (Fotó: Chovan Lilla/Felvidék.ma)
„Bár nem látjuk előre, mit hoz a jövő, az ember érzi, hogy szükség van erre a fényre, és arra is, hogy őrizzük azt. Nem tudhatjuk, a következő időszak mit tartogat. Elér-e bennünket egy sötétebb korszak, vagy megóv minket a vihartól, amely nem a testünket, hanem a lelkünket próbálná megsebezni. Emellett megvannak a saját küzdelmeink is, amelyekkel szembe kell néznünk, bízva abban, hogy ezekre is megoldást találunk” – mondta el a szertartás keretein belül Kopecsni Gábor, a Felföldi Dalia Iskola és a Dalia Népfőiskola vezetője.
A téli időszak az elcsendesedésről, a befelé fordulásról szól.
A hosszabb éjszakák több lehetőséget adnak a beszélgetésre, az együttlétre. Ilyenkor érdemes mérlegelni, hogy mit tettünk önmagunkért, az álmainkért, a céljainkért, és mit tettünk azokért a közösségekért, amelyekhez tartozunk.
„Ezek a közösségek lehetnek kisebbek – családok, baráti körök –, és lehetnek nagyobbak is, érthetjük az egész nemzetünkre is. Fontos, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal. Egy bizonyos mértékű, jó értelemben vett önzőségre is szükség van, mert a fejlődés belőlünk indul ki. A tanulás, a gyakorlás és a megértés vezet el a tudáshoz, majd a bölcsességhez. S ezeket nemcsak önmagunk, hanem a közösség javára is használhatjuk. Az igazi erő a közösségben rejlik. Akkor is, ha vannak hibák és nehézségek, hiszen mindenki hibázik. A lényeg az, hogy felismerjük ezeket, tanuljunk belőlük, és együtt dolgozzunk azon, hogy jobbak legyünk. A fény őrzése tehát nem szó szerint értendő. Nem attól válik jobbá a világ, hogy egy láng ég, hanem attól, hogy figyelünk egymásra, önmagunkra és a környezetünkre. A fény valójában bennünk van, és rajtunk múlik, hogyan adjuk tovább” – folytatta tovább Kopecsni Gábor.
Az év lezárása mindig különleges időszak. Ilyenkor sok helyen hangos zajkeltéssel, manapság például petárdákkal búcsúztatják az óévet.
Ostorcserdítéssel próbálják elűzni a rosszat (Fotó: Chovan Lilla/Felvidék.ma)
Régen ezt a szerepet az ostorcsattogtatás, a csörömpölés és más hangkeltő eszközök töltötték be. Ezeknek gonoszűző szerepet tulajdonítottak, akárcsak a tűznek. A szertüzet nem csupán a fény miatt gyújtották meg – hiszen azt egy gyertya is biztosíthatná a meleg szobában –, hanem azért is, mert a tűznek tisztító és pusztító erőt tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy a füst megtisztítja a lelket. A tűz másik oldala az elemésztés. Mindazt, amit az ember a lángok közé dob, azt a tűz megsemmisíti.
Az év körforgása így válik teljessé: tavasszal kezdődik az újrakezdés, amely a reggelhez és a kelethez hasonlítható. A nyár a dél ideje, amikor az erő a teljében van. Az ősz a nyugat, a elcsendesedés időszaka, míg a tél az éjszakát és a sötétséget jelképezi.
„Azt kívánom mindenkinek, hogy elsősorban maradjunk meg annak, aminek születtünk. Maradjunk meg magyarnak, minden nehéz körülmény ellenére. Álljunk ki magunkért, ha a helyzet úgy kívánja. Csak így tudunk egymásnak segíteni és így tudjuk jobbá tenni azt a világot, amelyben élünk. Nem a nagy egészet, hanem ezt a kisebb világot, ami körülvesz bennünket’’ zárta gonoldatait Kopecsni Gábor.
Fényünnep Nagybalogon (Fotó: Vörös Attila)
Gömörben Nagybalagon, a Tor-hegyen is gyújtottak tüzet.
A fenti képeket Vörös Attila küldte be szerkesztőségünkbe. Azt az alkalmat a Tóth Zoltán vezette Kerecsen Motoros Egyesület szervezte. „A fény megszületett, boldog új esztendőt!” – írta közösségi oldalán Tóth Zoltán. (szerk. megj.)
Chovan Lilla/Felvidék.ma
