Természetjáró ember lévén hosszú ideje a bakancslistámon szerepelnek többek között a madárlesek, amelyek során – sok türelem és még több kitartás árán – megfigyelhetem és szerencsés esetben megörökíthetem gyérülő madárvilágunk megannyi érdekes képviselőjét, életének egy-egy intim pillanatát. S mindehhez nem kell elutazni távoli egzotikus országokba, hiszen szűkebb pátriánk, a Felvidék tavai és folyói kiváló terepül szolgálnak a magamfajta „bogaras” embereknek. Tavak, patakok, folyók és holtágak mentén gyakori vendég a színes tollazatú jégmadár, amelynél talán csak a gyurgyalag „ruházata” pompázatosabb.
Tulajdonképpeni első találkozásunkra pontosan már nem is emlékszem, ám annyi bizonyos, hogy lencsevégre kapni csak jóval később sikerült, amikor – ahogy mondani szokás – éppen jókor voltam jó helyen. Akinek megadatik a szerencse, hogy egyszer megpillanthassa ezt a szinte trópusi színekben pompázó madarat, a továbbiakban már könnyen felismeri, azonosíthatja. Ez a gyors röptű, zömök testalkatú, és mintegy 15-17 centiméteres testhosszához és 35-40 grammos testtömegéhez képest kissé nagyfejű madár tulajdonképpen három földrész lakója, és nálunk, Közép-Európában a részlegesen költöző madarak közé tartozik. Kisebb halakkal, halivadékokkal táplálkozik és életben maradásához a testtömegének több, mint a felét kitevő mennyiségű halat kell elfogyasztania, ezért nem csoda, ha a halászok, horgászok nem tartják a kegyükben. A leggyakrabban a víz fölé benyúló ágakon ülve lehet csendesen becserkészni, de gyakran voltam szemtanúja annak is, amikor – akár a kolibrik – szapora szárnycsapásokkal a víz felszíne felett lebegve keresi, fürkészi a táplálékául szolgáló halakat, majd zuhanórepülésbe megy át, pillanatok alatt alábukik, majd csőrében a zsákmányával felmerül a vízből, hogy egy közeli faágon elfogyassza azt. S mivel a hal még rendszerint ficánkol, jobbról, balról a faághoz üti. A jóllakáshoz mindezt naponta legalább negyvenszer meg kell ismételnie…
A jégmadár, bár minden évszakban találkozhatunk vele, mégis elsősorban télvíz idején keresi fel tájainkat, s a zsákmányszerzésben az sem jelent neki különösebb akadályt, ha vékony jégréteg fedi a vizeket. A természetjárók számára sokáig emlékezetes élmény a jégmadárral való találkozás. Hát még a fotósoknak…
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6296419909600040385?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]