Nem lehet közömbös számunkra, hogy mi lesz a magyarországi közszolgálati televíziók sorsa. A médiatörvény módosításával egyidőben többször felmerült az a veszély, hogy megszűnik a Duna Televízió, mert beolvasztják a Magyar Televízióba. Kedden (2009.05.26) a Magyar Televízió ügyvezető elnöke a 14. Média Hungary konferencián felvetett javaslatára szerdán Cselényi László, a Duna Televízió elnöke közleményben reagált:
A Magyar Televízió ügyvezető alelnöke nem egyeztetett sem a politikai döntéshozókkal, sem az általa egységes médiakonszernbe beolvasztani kívánt Duna Televízióval, sem a Magyar Rádióval, mielőtt kedden a 14. Média Hungary konferencián felvette az új közmédium, a Magyar Tartalomszolgáltató Vállalat létrehozásának ötletét. Érvei szerint a mainál erősebb érdekérvényesítési képessége lenne a konszernnek, ahogy fogalmaz „erősítsük meg a legyengült, kiszolgáltatott közszolgálati pillért”. Medveczky Balázs csak az általa vezetett televízió nevében állíthatja, hogy érdekérvényesítési képessége legyengült. A Duna Televíziónak alapvetően más feladata van, mint a Magyar Televíziónak, a Duna Televízió műsorszerkezete és nézettsége megfelel az alapító szándékainak, hiszen a legnézettebb, legszeretettebb csatorna a határon túli magyarság körében. Az MTV ügyvezető alelnöke szerint egy közös közszolgálati médiavállalattal pénzt lehetne spórolni és a szolgáltatás minősége is jobb lenne, csakhogy elgondolkodtató, hogy e nagy ívű ötlethez egyetlen gazdasági tényt sem említ. Szinte lehetetlen összehasonlítani az MTV és a Duna Televízió gazdálkodását és műsorszerkezetét, márpedig csak két, szerepét és gazdálkodási rendjét összehasonlítani képes cég elmélkedhet közös fellépésről. A Duna Televízió évek óta nullszaldós, kiegyensúlyozott és átlátható gazdálkodását is veszélybe sodorhatja, hogy a nála majdnem négyszer annyi pénzből működő MTV-nél egy adásperc költsége legalább kétszer annyiba kerül, mint nálunk. Érthetetlen, hogy az ügyvezető alelnök miért nem saját cége rendbetételével és gazdálkodása konszolidálásával van elfoglalva, amikor az MTV-nek a mai napig nincs 2009-re jóváhagyott üzleti terve. A társaság évente rendkívüli költségvetési támogatásra szorul a Magyar Televízió Közalapítványnak pántlikázott költségvetési források révén, miközben milliárdos nagyságrendben rendeli a belső gyártásban is elkészíthető produkciókat. Szép gondolat az egy telephelyre való költözés is, csakhogy a Duna Televízió rendelkezik saját tulajdonú gyártóbázissal, míg azt nem tudni, hogy az MTV miből fedezi a bérelt székházába költözéssel szükségessé váló beruházásokat, ha nem éli fel előre 2010-es és 2011-es költségvetési támogatása egy részét. Arról nem is beszélve, hogy az MTV menedzsmentjét saját kuratóriuma szólította fel, hogy tárgyaljon a székházbérleti és üzemeltetési szerződésének módosításáról, mert a megállapodás elviselhetetlen terheket ró a társaság nehezen követhető gazdálkodásra.
A gazdasági szempontok mellett a közönség igényét is figyelembe kellene venni a kérdésben, hiszen nem ugyanazt a nézőtábort szolgálja ki a két köztelevízió. Félő, hogy az összevonás révén elvesznének a Duna Televíziót meghatározó műsorok, például a más televíziókban meglehetősen mostohán kezelt dokumentumfilmek, a sajátságos – főként európai – játékfilmek, vagy akár a rendszeresített színházi közvetítések, továbbá a határon túli magyarság érdeklődésére számot tartó vagy a világ összmagyarságát összekapcsoló műsorok is csak a minimális kötelezettség szintjén jelennének meg a képernyőn. A Duna Televízió határozott, elkötelezett kulturális karaktere is bizonytalan masszába keveredne.
Végül: a fenyegető csődtől nem az menti meg a Magyar Televíziót, ha megpróbálja politikai segédlettel bedarálni a vetélytársnak tekintett, átlátható gazdálkodású és rendezett vagyoni helyzetű Duna Televíziót, ezzel örökre kiiktatva az összevetés és „bezzegelés” kínosságát, hanem ha tisztázza saját feladatait, lehetőségeit, és csak addig nyújtózkodik, ameddig a bérelt takarója ér.
Cselényi László, a Duna Televízió elnöke
Felvidék Ma, ddg
