A lakhatás kérdése ma már nem csupán gazdasági vagy ingatlanpiaci téma, hanem generációs és társadalmi kihívás is. A megfizethető otthonok hiánya, az emelkedő albérletárak és az egyre nehezebben elérhető lakástulajdon különösen a fiatalokat érinti, akik sok esetben úgy lépnek ki a nagybetűs életbe, hogy saját ingatlan megszerzésére egyre kisebb az esélyük.
Erről a problémáról szólt a Gombaszögi Nyári Tábor egyik kerekasztal-beszélgetése, amelyet Marton Máté, a Kompromisszum Polgári Társulás munkatársa moderált. A beszélgetés vendégei Juhos Anna ingatlanpiaci szakértő és Kováts Bence szociológus voltak.
Mit jelent valójában a lakhatási válság?
A beszélgetés első kérdése arra irányult, mit értünk lakhatási válság alatt. Juhos Anna szerint erről akkor beszélhetünk, amikor egy háztartás jövedelmének aránytalanul nagy részét kénytelen lakhatásra fordítani. A magas albérleti díjak, a drága lakáshitelek és az emelkedő ingatlanárak miatt sok családnak alig marad pénze más alapvető kiadásokra.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Kováts Bence arra hívta fel a figyelmet, hogy a válság szó önmagában is átmeneti állapotot jelent:
egy olyan időszakot, amikor a régi rendszer már nem működik megfelelően, az új pedig még nem alakult ki.
Véleménye szerint ma Európa-szerte valódi megfizethetőségi válság tapasztalható, amely különösen sújtja a fiatal generációt.
Történelmi gyökerek
A lakhatási problémák korántsem új keletűek. Kováts Bence emlékeztetett arra, hogy már az ókori Rómában is szükség volt a lakbérek szabályozására. A modern értelemben vett lakhatási válság azonban a 19. századi kapitalizmus kialakulásával vált rendszeres jelenséggé.
Mint fogalmazott, a kapitalista gazdaság három alapvető területen termel ki újra és újra válságokat: a föld, a munka és a pénz piacán.
A föld – vagyis az ingatlan – különösen sajátos termék, hiszen véges mennyiségben áll rendelkezésre, miközben a kereslet folyamatosan növekszik.
Miért ennyire nehéz ma lakáshoz jutni?
A szakértők szerint a jelenlegi helyzetet több tényező együttesen alakítja.
Egyrészt a lakások jelentős része már nem lakhatási célt szolgál, hanem befektetési eszközzé vált. Sok tulajdonos nem beköltözés vagy bérbeadás céljából vásárol ingatlant, hanem értékmegőrzés vagy spekulációs befektetés céljából. Emiatt csökken a kínálat, az árak pedig tovább emelkednek.
Másrészt az építkezések is lelassultak. Juhos Anna szerint Szlovákiában különösen nagy problémát jelent a hosszadalmas engedélyezési folyamat, valamint az építésre alkalmas telkek hiánya. Pozsony jó példája ennek az ellentmondásnak: miközben becslések szerint mintegy 33 ezer új lakásra lenne szükség, körülbelül 15 ezer lakás áll üresen, mert tulajdonosaik befektetésként tartják azokat.
Kassán hasonló a helyzet: jelentős lakásépítési igény mutatkozik, ám az új beruházások üteme messze elmarad a szükségletektől.
A rendszerváltás öröksége
Kováts Bence szerint Kelet-Közép-Európa sajátos helyzetét nagymértékben meghatározza a rendszerváltás utáni privatizáció. Az állami és önkormányzati lakásállomány jelentős része magántulajdonba került, miközben hosszú távon kevés új bérlakás épült.
Ennek következtében ma a régió lakhatási rendszere elsősorban a saját tulajdonú ingatlanokra épül. Ez azonban komoly akadályt jelent azoknak a fiataloknak, akik nem örökölnek lakást, vagy nem számíthatnak jelentős családi segítségre.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Kelet és Nyugat eltérő modelljei
Juhos Anna rámutatott, hogy Kelet-Európában a lakosság mintegy 80 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él, míg Nyugat-Európa számos országában ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg: jóval magasabb a bérlakások aránya.
Ez nem csupán kulturális különbség. Nyugat-Európa több országában erős önkormányzati és nonprofit bérlakásrendszer működik, amely hosszú távon kiszámítható lakhatást biztosít.
A városok aktív szerepet vállalnak a lakások építésében és fenntartásában, miközben a bérlők jogi védelme is erősebb.
A szakértők ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ezek a modellek nem ültethetők át egy az egyben Kelet-Közép-Európába, hiszen eltérő történelmi és gazdasági környezetben alakultak ki.
Lehetnek megoldások?
Felmerült a lakásszövetkezetek újbóli megerősítésének lehetősége is. Juhos Anna elmondta, hogy ezek olyan konstrukciók lehetnek, amelyekben a lakások a szövetkezet tulajdonában maradnak, a lakók pedig hosszú távú részletfizetéssel juthatnak biztonságos lakhatáshoz. Ez csökkentheti a magas önerő és a piaci lakáshitelek jelentette akadályokat.
A szakértők egyetértettek abban is, hogy nagyobb állami és önkormányzati szerepvállalásra, több megfizethető bérlakás építésére, gyorsabb engedélyezési eljárásokra, valamint olyan szabályozásra lenne szükség, amely visszaszorítja a kizárólag befektetési célú lakásfelhalmozást.
Az Európai Unió is felismerte a probléma súlyát, ezért egyre nagyobb szakpolitikai figyelmet fordít a lakhatási kérdésekre. A megfizethető otthon hiánya ugyanis ma már nem csupán szociális, hanem gazdasági és demográfiai problémát is jelent.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Mi a helyzet a szlovákiai magyar régiókban?
Juhos Anna szerint a magyarok lakta térségekben valamivel kedvezőbb a helyzet, mint a nagyvárosokban, elsősorban az erős családi összefogásnak köszönhetően. Gyakori, hogy a fiatalok családi telken építkeznek, vagy a rokonság jelentős segítséget nyújt az otthonteremtésben.
Kováts Bence ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy ez csak részben ellensúlyozza a problémát. Ahol sok a munkahely, ott az ingatlanok drágák, míg ahol olcsóbb a lakhatás, ott gyakran kevés a megfelelő munkalehetőség. Ez a kettősség tovább mélyíti a regionális különbségeket.
A jövő kérdése
A panelbeszélgetés egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a lakhatás ma már nem pusztán egyéni siker vagy kudarc kérdése, hanem közpolitikai feladat. Ha a fiatalok egyre később tudnak önálló életet kezdeni, halasztják a családalapítást, vagy tartós bizonytalanságban élnek, annak hosszú távon az egész társadalom látja kárát.
A megfizethető lakhatás biztosítása ezért nem csupán ingatlanpiaci kérdés, hanem a következő generációk jövőjének egyik alapfeltétele. Ahogy a beszélgetés címe is sugallta: egyre többen teszik fel ugyanazt a kérdést – hol lesz majd a lakóhelyünk?
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
